Húsvét 3. vas. B év, 2018. - Lk 24, 35–48
Kedves testvérek!
A mai evangéliumi elmélkedésnek ezt a címet adtam: Vissza a gyökerekhez! Mutasd nekünk a jó utat Urunk!
A nagy szentek a lélek sötét éjszakájának nevezték a kételkedés időszakát. Különösen jellemző volt ez a középkor nagy misztikus szentjére, Keresztes Szent Jánosra. Nagy költőként versben fogalmaz:
Vaksötét éjszakában, …….
egyetlen a szívemben égő láng volt.
Mutatta fényesebben
a délidőben csúcson járó napnál,
utamat hol keressem,
hol vár, kit ismerek már,
hol rejtekünk, ahol most senki sem jár.
Ó, éj, utamra vittél…
Urunk Jézus azonban nem akarta, hogy követőit ilyen kételyek gyötörjék. Ezért apostolainak közvetlen módon mutatja meg testének valódiságát, hogy higgyenek benne.
Miközben az Emmauszból visszatért tanítványok megosztották velük élményüket, megjelent közöttük az élő Jézus. Megint csak szellemnek, kísértetnek vélték.
Hogy ne esünk ilyen hibába, vissza kell mennünk egészen a gyökerekig.
Jézus 2000 éve a zsidó nép körében, sajátos helyzetben adta meg válaszát az akkor égető kérdésekre. A kereszténység Jézus hitvallásának továbbfejlesztése, olyan gyakorlatias emberek által, akik a mindenkori idők adta problémákra megtalálták válaszaikat.
Jézusunk a politikai nyugtalanság, a várakozás idején kínálta fel a választ: „Eljött Isten Országa!” Mély meggyőződése volt, hogy az Ország ügyének képviselete a számára kiszabott feladat. Tanítványaitól az Istenbe vetett korlátlan bizodalmat kérte. Nem tűrt halogatást, teljes odaadást kívánt, bármi áron. Követőibe pedig a gondviselő, szerető Atya képét véste.
A halála elbizonytalanította a követőit, de újbóli megjelenése helyreállította meggyőzésüket.
Jézus dinamikus életét alapul vége, úgy tűnik, hogy a kifejlődött kereszténység sok száz ével később, főleg napjainkban már kicsit mást mutat. Az Isten Országa miatti öröm megkopott, a dinamizmus elhalt. Igaz, hogy az Örömhír már nem csupán a zsidóknak, hanem az „egész világnak” szóló üzenet. Büszkén valljuk, hogy a kereszténység alapítója Jézus. Sokszor érezhetjük azonban, hogy ami Jézus eredeti hitvallása lehetett, ma nagyban különbözik attól, amit a teológia, – a dogmatika, a morális, az egyházjog – mérceként állít a hívők elé, és mintha az igazi választ sem találná a mai égető kérdésekre! Vagyis tudja, de nehéz ezt a mai kor nyelére közérthetően, lelkesen lefordítani. Lehet, hogy a világegyházzá válás hígította fel és alakította szinte teljesen át Jézus örökségét? Természetesen mondhatjuk, hogy a Jézus által küldött Lélek a „teljes igazságra” vezet…
A mai evangélium arra biztat, hogy keressük az Írásokban, amit Jézus maga tanított, és nem érjük be azzal, amit Róla tanítanak. Éljük az evangéliumot Jézussal együtt.
Ha lenyűgöz Jézus alakja, élete és tanítása, akkor üzenetének valódi magját szeretném megismerni és követni. Akkor Mesterem lesz az én Jézusom!
Milyen lehet az út, mely ehhez vezet bennünket?
A hithez természetfeletti jel, és belső kegyelem is szükséges.
Jézus először az érzékek útján győzködi övéit:
Szavaival: Köszönti őket: „Békesség nektek!” Rákérdez nyugtalanságuk okára és kételyükre. Ezzel megérinti békétlen és félénk szívüket.
Második lépésként felhívja figyelmüket a nézésre: Átszegezett kezét és lábát mutatja nekik. Sebeinek látványa igazolja valóságát.
A harmadik lépés, a tapintás bizonyossága olyan, mint Péter vízen való járása. Ez legfőképpen Tamás apostol meggyőzéséhez kellett.
Végül a negyedik lépés az evés érzékével rontja le bennük az a tévedést, hogy csupán szellemet, kísértetet látnak. Péter apostol később tanításában is hivatkozik erre a tényre: „…vele együtt ettünk és ittunk a halálból való feltámadása után” (ApCsel 10,41).
Az érzéki tapasztalatok előkészítették az utat az értelmi megértéshez. Urunk, Jézus Szentírás-magyarázatával világossá tette előttük, hogy csak a szenvedés útján érhette el célját, és ennek jutalmát: feltámadását.
Jézus azért győzködte ennyire alaposan apostolait, hogy mint mesterek majd ők is hasonló elszánással tanúsítsák örömhírüket leendő tanítványaik, követőik számára.
Az egyház manapság kifulladni látszik, kevés a lelkesedés. Honnan vehetünk példát a körülöttünk levő világból?
Napjainkban hasonlóképpen, és sikeresen cselekednek a világ fiai, menedzserei például a termékbemutatókon, mint a sikeres egyház tette Jézus nyomában egykoron. Reklámjuk hangoztatásával megpróbálnak rábeszélni a fogyasztásra. Árujuk előnyös oldalát láttatják. Megmutatják használat közben, és kipróbálásra ösztönöznek. Ha ehető az áru, ingyenes kóstolót rendeznek, ha nem, akkor árukapcsolással jön a „beetetés”. Végül következik a rábeszélés, az értelem meggyőzése: ha ezt megvásárolod, több leszel, boldogabb és elismertebb.
Lehet, hogy Jézus módszeréből tanultak a világ fiai, mert Európa akár hiszik, akár nem keresztényi alapokra, keresztényi gondolkodásmódra épül. De ha a világosság fiai már lemásolták Jézus és az őskeresztények nagyon is sikeres tanúságtételének módszerét, akkor mi újból, ismét tanulhatunk a világ fiai okosságából. A küldetés Szentlelke mindenesetre ilyen vargabetűk nélkül, egyértelműen Jézus és első tanítványai útját tanítja: az érzékek tapasztalata után „megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat”. Így a Lélek erejével tanúskodhatunk a velünk együtt működő és tanításunkat hitelesítő élő Jézusról.
Befejezésül két 20. századi szentéletű hitvallót idézek:
Az első, Roger Schütz testvér, Taizé alapító szerzetese:
„Úr Krisztus! Mérhetetlen értékű a te jelenléted misztériuma és az a titokzatos út, amelyen ránk vársz, hogy elvezess bennünket az Atyához. Téged követni, Krisztus, ez ma is, és mindig azt jelenti, hogy áthaladunk a húsvéti misztériumon. Amikor veled találkozunk, ezt kéred: hagyjuk el önmagunkat, és kövessünk téged.”
A második Romano Guardini nagy lelki író:
„Istenem! Te teremtetted az embert, és te alkottad meg csodálatosan emberi természetünket. Azt akartad, hogy bölcsességed körében éljen, és állandó kapcsolatban velük, kibontsa képességeit, és így alkalmassá váljék szabadságának használatára. A világ dolgaival való találkozás célja pedig nem más, mint előkészíteni a veled való találkozást. Urunk, Jézus, jöjj, és teljesítsd be örök terveidet az én életemben is!” - Ámen!