Évközi 20. vasárnap augusztus 14, és Nagyboldogasszony

C év évközi 20. vas 2016

SZENTLECKE Zsid 12, 1-4 a Zsidókhoz írt levélből
    Testvéreim!
    Mi, akiket a tanúknak koszorúja övez, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk lévő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a kereszthalált, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül.
    Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg ne csüggedjetek. A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig.

 EVANGÉLIUM Lk 12, 49-53  Szent Lukács könyvéből
  Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
    ,,Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon. Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék!
    Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.''

Bevezető:
Kedves Testvérek! A mai vasárnapi gondolatokat a Szentlecke, a Zsidókhoz írt levél köré fontam. „Tekintsünk föl a hit szerzőjére és beteljesítőjére, Jézusra!”  Hogyan tekintsünk föl rá? John Kuhlmann írja: „Istennek sok arculata van. A számodra azonban csak egyetlen egy. Légy tehát éber! Sosem tudod előre, hogy Isten mikor és hogyan közelít hozzád. Ne állj se a divat mellé, sem vele szemben, hanem kövesd lelkiismereted szavát. Isten talán teljesen más arculattal jön hozzád, mint a szomszédodhoz. Isten talán a múlt, és jövő egészen egyéni tanújaként kíván téged. Légy tehát éber és bátor!” – Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket!

Kedves Testvérek!
A most zajló Riói olimpián ugye mindannyian szurkolunk a magyar érmeknek, jó eredményeknek. Szentatyánk több buzdító levelet is írt. Írt minden sportolónak, és külön írt a hontalanok, a menekültek csapatának. Gyönyörű vallomásokat olvashatunk, például a Riói kétszeres olimpiai bajnok amerikai Katie Ledecky úszótól, aki így fogalmaz: „Katolikus hitem a dolgokat más megvilágításba helyezi. Katolikus hitem nagyon fontos számomra. Mindig is az volt, és mindig is az lesz. Része annak, aki vagyok, és akkor érzem jól magamat, ha gyakorolhatom a hitemet. Segít abban, hogy más megvilágításban lássam a dolgokat.”
– Még mindig elmondja az Üdvözlégyet minden verseny előtt? Miként döntött arról, hogy ez lesz a buzdító imája? - Teszi fel a kérdést a riporter. - Az úszónő így válaszolt:
„Igen, elmondok egy vagy két imát minden versenyzésem előtt. Az Üdvözlégy csodálatos imádság, és úgy érzem, hogy megnyugtat.”
    Vajon elég lenne csupán a karosszékből, a tv mellől szurkolni, vagy keresztényként többet is kell tennünk?
A Szentleckéhez szeretnék visszanyúlni, mely buzdít: Türelemmel és állhatatosan vívjuk meg  az életben ránk váró küzdelmeket. Ez nagyon is összeillik az evangéliumi, jézusi kemény küzdelemmel, harccal. Jézus azt mondja:
Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint  hogy  lángra lobbanjon….Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre” Jézus ezzel provokálna? Igen! Provokálni: latin szóból ered – és azt jelenti, hogy meghívni valamire: pro vocare. Jézus tűzre szeretné    lobbantani a lelkünket. Azt szeretné, hogyha a keresztény életünk lobogna és mások számára is fényt,  irányt mutatna. Erre hív mindannyiunkat. A mai szentlecke ehhez eszközöket is kínál. A zsidókhoz irt levél szerzője olyan hasonlatokat használ, amelyet mindenki  megérhetett és még  ma is világosak számunkra. A sport, az olimpia őshazája az ókori Görögország. A sportban az erőfeszítésen van a  lényeg, fontos a győzelem, a célba érés mozgatja a játékosokat, és a szurkolókat is. Szent Pál ilyen versenyfutáshoz hasonlítja a keresztény életet Timóteushoz írt második levelében: „,A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja.”
Hogyan érhetjük el a célt? Nekünk is vannak edzőink? Igen, a szentek. Ezért a Zsidó levél a cél elérésére első eszközként őket ajánlja. Arról beszél, hogy „a tanúknak koszorúja övez” bennünket. Nagyon sok jó példa vesz körül bennünket. Olyanok, akik már elérték a célt. Közöttük az első a Mennybe felvett Szűzanya. Ő az első a célba ért keresztények közül, holnap ünnepeljük meg majd mennyei győzelmét. Azután 20-án, szombaton ünnepeljük a másik nagy győztes edzőnket, Szent István királyt. Egyaránt gondolt a földi hazára és a mennyi hazára is. Intelmei Imre fiához nekünk is szólnak!  
   A szentlecke másik fő tanácsa, hogy váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a  bűntől. Sok minden akadályozhat az előre haladásban, úgy, mint a közfelfogás, a szokás hatalma, személyes bűneink. Fölösleges terhek, amelyektől megszabadulnunk kötelességünk.
Ebben a lelki edzésben a harmadik eszköz az állhatatosság, kitartás: „fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát” A lelki előrehaladás titka az állandó újra kezdés, a bele nem fáradás. Mi lenne, hogyha a sportoló pont a cél előtt adná fel? Nekünk is Isten kegyelmében bízva kell küzdenünk.
Nos, talán már eléggé körüljártuk a dolgot, hogy most már mi is sportoljunk egy kicsit, küzdjünk a jó célért. Mindenkit meghívok egy kis tornára, remélem nem lesz fárasztó. Tornázzatok velem, és Pál apostollal. Szemtorna következik!
„Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a kereszthalált, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül.”
A mi legfőbb biztatónk és példaképünk maga Jézus Krisztus: „emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra…” Jézus teljes értékű emberi életet élt, és megmutatta, hogy lehetséges. Teilhard de Chardint nagy XX. századi francia gondolkodót idézem: „Krisztus úgy tapasztalható meg, mint a többi létező dolog. Amíg nem próbálunk feléje menni addig fantomnak (álomképnek) tűnik. De mihelyt arra merészkedünk, hogy minden valóságnál igazabbnak tekintsük s mindenek felett őt keressük, félreismerhetetlen benső érintései révén ő lesz számunkra a legszilárdabb valóság.”
A szem is elfárad, a lélek is a könnyebb utat keresné. Nem csupán külső tekintet és látás van, hanem belső is. A testi szem csak egy gesztust lát, egy mosolyt, egy biztató pillantást, a belső szem pedig látja a szeretetet. Fölemelni tekintetünket Jézusra: ez maga a hit első lépése. Testi szemünk csupán egy embert, egy szenvedő, keresztre feszített, vérző vagy dicsőséges fényben ragyogó alakot látna, belső szemünk azonban a maga teljességében látja őt, örök istenségében az Atya jobbján, egyszerre szenvedőn és megdicsőült testben.
Belső tekintetünk fölemelése Jézusra a legnagyobb kegyelem, de egyben a legnagyobb feladat is. Mert ahhoz, hogy lássuk őt, minden mástól, a világtól és önmagunktól is el kell fordítanunk tekintetünket. Őt kell szemlélnünk, s benne majd helyesen látjuk a világot, az embereket, önmagunkat is. Néha nagyon nehéz ezt megtennünk, mégis meg kell tennünk, mert ez az egyetlen menekvés a kísértés, testi-lelki szenvedés, vagy megpróbáltatás idején.
Van Jézus szemlélésének egy olyan foka, ahol kezd egészen elragadni téged, kiragadni mindabból, ami az ég alatt van. Ez a szentség útja. Nem csupán erkölcsi erőfeszítés, hanem a hitben való látás, szemlélődés kegyelmének állandó aktivizálása.
Nos, ha kezdene kifáradni a szemtornában a szemed, most jól nyisd ki, és a füled is. Valami gyönyörűt találtam edzésre, mégpedig Prohászka Ottokár püspök írta jó száz évvel ezelőtt:
„Az eukarisztiára való tekintet igazítja el, és lelkesíti meg az életet. Hogy a keresztény ember mit tegyen, mit ne, hogy hová menjen, hová ne, hogy kivel kössön házasságot, kivel ne, hogy milyen pályát, és élethivatást válasszon, milyet ne: ezt mind eldönti az eukarisztiára való tekintet.”
A következő edzés lépés Prohászka Ottokár püspök szerint is a szentség vételéből, a szentségimádásból való Krisztusra tekintés.
Valószínűleg mindnyájunknak van erről egy kevés tapasztalata, ezért értjük, miről van szó. Már csak az a kérdés, merjük‑e rászánni magunkat, hogy ezen az úton, ebben az irányban haladjunk tovább minden erőnkkel?
Az Úrfelmutatáskor felemelem a Szentostyát, jöhet a szemek edzése: rá nézel, és Jézus vissza tekint rád, mint egykor a kafarnaumi vámosra, Mátéra, aki nem tudott ellenállni ennek a tekintetnek, és futott Jézus után.
Jézus most is vonzani akarja tekintetünket, lelki látásmódra tanít.
Céljaink, törekvéseink, vágyaink nem állhatnak meg kizárólag a fizikai világ határain belül, mert természetfölötti valóságok is léteznek. Ebből ered, egy nagyon lényeges dolog, hogy másképpen is fel lehet fogni a világot, mint ahogyan általánosan elfogadott, mint ahogyan a közhangulat sugallja.
- A lelkieknek meghatározó helye van és lehet az életünkben, hogy az ima és a tevékenység egymást támogatja és kiegészíti. Ezért fontos feladatunk, hogy életállapottól függetlenül, ne szűnjünk meg hálát adni Istennek azért, hogy mindannyiunkat a keresztény életünk hivatás szerinti megélésére ösztönöz, amihez Ő  nagylelkűen megadja a szükséges kegyelmeket. Csak így fog lángra lobbanni az Úr Jézus által óhajtott tűz, amely melegít és másokat is bevon fénykörébe.
Ugye Jézussal nem is olyan nehéz sport a mi kereszténységünk?
Urunk, Jézus Krisztus!
Kérlek téged a mai vasárnapon, segíts kitekintenünk minket a mindennapok szűk horizontján túlra! Tágítsd ki szívünket, tedd világossá tekintetünket. Ne engedd, hogy csak kicsiny gondolataink körül forogjunk, szinte belefulladva önelégültségünkbe. Mutass nekünk olyan utat, mely szüntelenül a jobbat, a nagyobbat, a tökéletesebbet keresi, és a keresésben nem fárad el. Adj erőt, hogy a jó harcot megharcolhassam, és győzelmemet nálad találjam meg Ámen.

Nagyboldogasszony, Augusztus 15:
XVI. Benedek pápa és Christoph Schönborn bécsi bíboros gondolataiból:

Mária mennybevételének napja az öröm napja! Isten győzött! A szeretet győzött! Az élet győzött! A szeretet megmutatta, hogy erősebb a halálnál. Istené az igazi erő, mert az Ő ereje a jóság és szeretet.
         Mária teste és lelke a mennybe vétetett. Istenben a testnek is van helye. A menny most már nem távoli hely, ismeretlen szféra.
Nagyboldogasszony ünnepét az „entrópia feletti győzelem” napjának is nevezhetnénk. A tudósok azt értik az entrópia fogalma alatt, hogy kikerülhetetlenül haladunk az elpusztulás, a halál felé.
A Biblia utolsó oldalán van egy fönséges ígéret: „Új eget és új földet láttam… És a trónon ülő ezt mondta: Íme, újjá alkotok mindent!” (Jel 2,1,1.5)
Még ha ma úgy is látszik, hogy minden elmúlik – a Föld, az összes csillag, a galaxisok és mi magunk is – végül is nem nyel el mindent a halál.
Miért szeretjük és tiszteljük különösen is Máriát? Mert ő ennek a győzelemnek a kezdete, „az új teremtés hajnala.”
A mennybevétel ábrázolásai általában azt mutatják, hogy az apostolok egybegyűlnek az üres sír körül. A halál nem tarthatta fogva azt a testet, amely megszülte Krisztust.
Ez az, amiért Mária „az új teremtés reménye” és Augusztus 15-e örömünnep.
Történelmi tény, hogy az Örök Ige, Jézus Krisztus, Máriában, a Szent Szűzben testet öltött, vagy egyszerű szavakkal megfogalmazva: Történelmi tény, hogy Isten Mária útján jött el közénk és elkerülhetetlen, hogy mi akik Krisztus követjük, ugyanezen az úton jussunk el Istenhez. Bízunk is benne, hogy a mi utunk Mária útja lesz, akit Isten testével és lelkével együtt fölvétetett a mennyei dicsőségbe, hiszen mindannyian Krisztus Teste vagyunk és egyenként tagja. Ezekről a tagokról, vagyis rólunk írja az Apostol: „ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele.” (1 Kor 12, 26). 
Mi a kiindulópontja annak, hogy a Boldogasszonyt Isten testével és lelkével együtt fölvette a mennyei dicsőségbe? Mai szóhasználattal azt mondhatnánk, hogy Mária mennybemenetele az emberi méltóság ünnepe. Az emberi méltóság forrása az ember teremtett mivolta. A teremtés hatodik napján, ünnepélyesen fölcsendül a mindenségben a Mindenható szava: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket” (Ter 1, 26-27). Az ember Isten képe-mása. Ezért rendelkezik méltósággal. A Teremtő legszebb képmása a Nagyboldogasszony, aki ment volt az áteredő bűntől és minden más bűntől. Az emberi nem méltóságának megkoronázása, hogy visszatérhet Teremtőjéhez, akinek képmására alkottatott. 
Kezdve a francia forradalmat, majd folytatva napjainkig, amikor emberek százainak feje gördül le a guillotin éles pengéje alatt, majd a liberálisoktól felszított nemzetiségi zűrzavarokban elpusztított emberek tízezreit követően, a fasiszta koncentrációstáborokban és az azokat gyilkosságban felülmúló gulágtáborokban tíz- és százmilliók emberi méltóságát tiporták sárba, mindig újabb és újabb nagyhangú nyilatkozatokat adtak ki az emberi jogokról. Bizony gyakran összekeverik a két fogalmat. Az emberi méltóság az embernek a teremtésben elfoglalt kiemelkedő státusát, „Isten-képmási mivoltát” jelenti, míg az emberi jogok ezt a méltóságot hivatottak megőrizni. Az tehát egy teljesen hamis állítás, ha valaki úgy gondolja, az emberi jogok értelme, hogy azt teszek, amit akarok, mint Hitler és társai is képzelték. 
Neves hittudósok gyakran használják Mária személye kapcsán a „hit megjelenítője” kifejezést. Tanuljunk az ő hitéből, mert enélkül vallásosságunk sokat veszíthet bensőségességéből, gyengédségéből, tisztaságából, egyszóval mindabból, amit talán a hit anyai dimenziójának nevezhetünk. A hit erőt adott Máriának ahhoz, hogy Istentől kapott hivatását teljesítse. A hit adjon erőt mindannyiunknak, hogy Isten akarata szerint éljünk, s földi életünk után a mennybe jussunk! Kérjük ma „a Napba öltözött Asszonyt” segítsen földi életünkben úgy éljünk, hogy igaz képmásai legyünk Teremtőnknek, és egykor részesei lehessünk a mennyei dicsőségnek.
    Uram, Istenem! Te Szűz Mária lelkét fogantatása pillanatától kezdve megóvtad a bűnöktől és földi élete befejeztével megóvtad testét a romlástól. Irgalmasságodban bízva fohászkodom hozzád: segíts, hogy le tudjam győzni a rosszat magamban, s elhagyjam a bűnös élet útját! A te kegyelmeddel képes vagyok a menny felé törekedni, ahová Fiad édesanyja eljutott. Mária, égi édesanyám, oltalmazz anyai szeretettel az égből, hogy hivatásomat beteljesítve Isten elé állhassak a mennyben, ahol ő irgalmas szeretettel vár minden embert. Tekints rám az égből és segíts megtalálnom az utat, a hit és a szeretet útját, amelyen a mennybe juthatok.