C év évk. 17. vas 2019
A mai evangéliumi részlettel kapcsolatban azon gondolkodtam el, vajon egyik tanítványa miért fordul Jézushoz ezzel a kéréssel: „Uram, taníts meg minket imádkozni!” Miért kéri ezt a tanítvány, hiszen nem ateisták voltak, hanem hívő zsidók, akik ismerhették az ószövetségi zsoltárokat, szent énekeket és egyéb imákat. Az is feltételezhető, hogy mindennap alkalmazták is ezeket. Másban látom a kérés okát. Egészen egyszerűen fogalmazva: A tanítványok rájöttek arra, hogy ők csak imádkozgatnak, aminek alig van hatása rájuk, Jézus viszont imádkozik, aminek következtében egész lényén átsüt az Atyával folytatott párbeszéde.
Ahány ember van, annyiféle imádság létezik, ahányan vagyunk, annyiféleképpen imádkozunk. Az imában tükröződik a leghitelesebben, hogy kik vagyunk, vagy mit tartunk fontosnak, lényegesnek. Van aki, a kérő imát tartja elsődlegesnek, vagy egyetlen imafajtának, más már a dicsőítő, közbenjáró imát is gyakorolja. Ami a legjellemzőbb az imában és minden embernél, minden vallásban közös, hogy az ima Istennel folytatott párbeszéd.
Mennyire szép az Ószövetségi olvasmányban Ábrahám közbenjáró buzgólkodása. Ábrahám könyörögött az Úrhoz, hogy ne pusztítsa el Szodoma és Gomorra városát. Isten, kész volt megkegyelmezni a városoknak, ha csak öt igazat is talál benne, de valójában egyetlen egyet sem talál.
A tanítványok számára természetes volt, hogy Jézus gyakran imádkozik. Bizonyára gyakran elvonult, mégis lesték, irigyelték, kedvet kaptak tőle. Tapasztalhatták, hogy milyen pozitív hatása van, fohászaiból érezhették, menynyire meghitt kapcsolatban van az Atyával. Példaértékű volt számukra.
Jézus élete, szavai, tettei mellett imádsága is felemelő, Isten felé segítő volt, úgy mindannyiunk imádsága is lehet „létra”, amelyen Isten felé kapaszkodhat a másik. Természetesen akkor, ha imádságunkban valóban csak Istenre figyelünk, és magunkat adjuk.
Ha szabadon akarok fogalmazni, azt mondom: nem az Istennek akarok munkát adni kéréseimmel, hanem én szeretnék akaratába belesimulni, országának jó munkása lenni. Magamat akarom változtatni! Olyan legyen az életem, hogy miattam ne káromolják az Istent, hanem dicsőítsék. Mindent úgy tegyek, hogy általam is előrébb kerüljön országának megvalósulása. Dolgozzam meg a mindennapi betevőért, de ne akarjam bebiztosítani magamat, bízzam Rá magamat. A jobbulás szándékával állandó bűnbánatban éljek, magamat is hangolva arra, hogy megbocsássak másoknak. Magam is kerüljem a bűnre vezető alkalmakat, a kísértés idején pedig kérjem oltalmát. Jézus nagyon szemléletes képeket használva biztat a kérő imádságra. Nevelni akar a gyermeki bizalomra, bármit kérhetünk, Ő úgyis tudja, hogy mire van szükségünk. Ha állhatatosan imádkozom, előbb-utóbb úgyis rájövök arra, hogy nem elsősorban a bajból való szabadulásért, testi gyógyulásért, vizsgám sikeréért, jólétért kell könyörögnöm, hanem egy mondatban is össze lehetne foglalni kéréseimet: Legyen meg a Te akaratod! Minden alkudozásunk után, mint ahogyan Jézus is tette az Olajfák-hegyén, el kell jutnunk odáig, hogy Isten szemével nézzük törekvéseinket, dolgainkat, hogy felülemelkedjünk pusztán emberi gondjainkon, s megértsük: valójában mi szükséges és mi jó nekünk. Nagyon kevésnek tűnhet az, amit a zörgetés, kérés után kapunk az Atyától.
A tegnapi nap volt Szent Charbel Makhlouf emléknapja, akit a Közel-Kelet Pió atyjának neveznek sokan. Az 1800-as években élt Libanonban. Nagy imádkozó volt. Ha valami probléma volt Libanonban az 1880-90-es években, márpedig a Közel-Keleten akkor is sok probléma volt, őt kérték meg, imádkozzon, vigye kéréseiket az Úr elé.
Charbel atyától nem maradt fenn az imádságok tömkelege, de életében, halálában tapasztalhatjuk az ima erejét.
Sokáig nem hallottam Charbel atyáról. Aztán a Gazdagréti templomban kápolnát szenteltek tiszteletére, könyv is jelent meg róla, amit nem vettem meg. De külföldön is járva egyre több templomban látom kitéve szentképét, előtte a friss virágokkal, és imádkozó emberekkel.
Charbel atya számára az Eucharisztia volt a legfontosabb erőforrás. Az Oltáriszentség előtt nagy sóhajokat hallatott, „ami a szentostyában rejtező Isten iránti hatalmas szeretetének egyik kifejezése volt. Amikor Krisztus testéből evett és Krisztus véréből ivott, látszott, hogy a világ legédesebb lakomáján vesz részt. Sehol másban nem érzett élvezetet, sem nyugalmat, sem örömet, csak az Oltáriszentség előtt vagy a szentmisén.”
Nagy hittel és bizalommal merült el Isten jelenlétében, „a földön térdelve olyan örömmel és forró áhítattal imádkozott, hogy az teljesen átragadt a mellette levő Élias testvérre”. Az Oltáriszentség előtt töltött idő igazi szívügye volt. Mint egy szerelmes, „ideje legnagyobb részét térden állva az Oltáriszentség előtt töltötte, teljes eksztázisban. Lelke az Isten iránti szeretet tüzében égett.”
Charbel atya mindig ezt ismételgette munkája közben: „Ó, Jézus! Ó, Mária!” Sokat imádkozott a tisztítótűzben szenvedő lelkekért: „Ha az ember hozzászoktatja magát a keresztvetésekhez – mondja Szent Charbel –, és rendszeresen segítségül hívja Szűz Máriát, akkor mindenféle kísértést legyőzhet.”
Charbel atya szerzetesként kiváló lelkipásztor volt, majd hosszú éveken át remete, akinek közbenjárására számos csoda történt és történik napjainkban is. 1965. december 5-én avatták boldoggá, 1977. október 9-én pedig szentté avatták Rómában. Csodás események miatt a sírjából kiemelt koporsóját a kolostor templomának egyik oratóriumában helyezték el. Teste épen maradt a mai napig. Sírját a világ négy égtája felől keresik fel a zarándokok. Közbenjárására sok csodás imameghallgatás és gyógyulás történt. Sok szenvedő beteg és Istent kereső ember köszönheti neki a gyógyulást és a szabadulást szinte kilátástalan helyzetekből.
Nagyon sok áldozatot vállalt magára mások lelki üdvösségéért, s mindezt hatalmas szeretetből tette. „Mi van nekünk ezen a világon?” – kérdésre Szent Charbel atya, az életével válaszolt: „Zarándokok vagyunk, s az örökkévalóság felé tartunk.”
"Az Úr minden embert arra teremtett, hogy ragyogjon. Hogy megvilágosítsák a világot. Te vagy a világ fénye” „Krisztus tudja, mi van a te szívedben és a te szívedet akarja. Ne keresd az igazságot Krisztuson kívül!” „Krisztus az Út. A fénykeresztek el fogják árasztani a földet.”
Halála előtt az ajkán sem szűnt meg a kedvenc fohásza: „Igazság atyja, íme a Te Fiad, aki halálra adta önmagát, hogy elégtételt adjon értem…Fogadd el kezemből az Áldozatot, és felejtsd el minden bűnöm, amelyet a Te színed előtt követtem el…
A csendteremtés tekintetében egészen bizonyosan hátrányosabb helyzetben vagyunk, mint a Jézus korabeli ember, vagy mint szent Charbel atya, mert zaj van körülöttünk bőven. Pontosabban fogalmazva: nagy a kísértés, hogy zajjal vegyük körül magunkat, hiszen megvannak erre a technikai eszközeink. Aztán belső csendet teremteni sem mindig könnyű feladat, amikor a napi hajsza után fáradtak vagyunk, és nem tudunk összpontosítani. Egy ilyen nap után leülni, és komolyan Istenhez fordulni, bizony, csak életfegyelemmel rendelkező ember képes. Vajon megpróbáltuk-e már a (külső-belső) csendet megteremteni? Már a próbálkozás is értékelendő. Ha megvan bennünk az az állhatatosság, amelyre az evangélium második része utal, akkor előbb-utóbb sikerünk lesz. A lehetőség újra és újra adott. Ne késlekedjünk!
Ima Szent Charbel atya közbenjárásáért!
Uram, aki végtelen szent és megdicsőült vagy szentjeid által, aki arra ösztönözted Szent Charbel szerzetest és remetét, hogy Jézus Krisztus útját járva éljen és haljon, aki megadtad neki az erőt, hogy el tudjon szakadni a világtól, hogy győztes legyen remeteségében, a szerzetesi erényekben:
Kérünk Téged, hogy ruházz fel bennünket a kegyelemmel, hogy szeressünk és szolgáljunk Téged, követve az ő példáját.
Istenünk, te Szent Charbel Makhlouf áldozópapot a remeteség magányos harcára hívtad meg, és az életszentség sokféle adományával halmoztad el. Kérünk, add, hogy életünk keresztjeit mi is szent Fiadhoz hasonlóan készséges lélekkel vállaljuk.
Mindenható Isten, aki nyilvánvalóvá tetted Szent Charbel közbenjárásának hatalmát számos csoda és támogatás által, add meg élő és elhunyt szeretteim ……, valamint a szükséget szenvedők részére a kegyelmet az ő égi közbenjárása által. Ámen.
https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-charbel-makhlouf-kozel-kelet-pio-atyaja