Nagyböjt 3. vasárnapja, március 4.

B év nagyböjt 3. vasárnapja 2018 - Jn 2, 13-25 – a Templom megtisztítása
 
Kedves Testvérek!

Jézus megtisztítja a jeruzsálemi Templomot. A történetről olyan fogalmak jutottak eszembe, mint:
- a jogos indulat,
- a nyugalom és a rend, vagy
- a szent és a profán,
– a minőség és a mennyiség.
     Bizonyára mindegyikőtök halott már olyan plébánosról, aki kiprédikált egyes neki nem tetsző hívőket. Aki valamely csoportot, személyt nem kívánatosnak tartott, és kiküldött a templomból. Vagy olyan papot, aki visszamenőleg kifizette az egyházi adót. Az ilyen cselekedet jogosan válthatja ki egyesek nemtetszését. Létezik tehát jogos indulat?
Urunk Jézusnak joga volt ahhoz, hogy kikergesse a kereskedőket. Joga volt ahhoz, hogy a régi próféták stílusában is szóljon népéhez és kifogásolja a vallási visszaéléseket. A templom megtisztítása is ilyen prófétai tett volt. A zsidók persze jelet kérnek annak igazolására, hogy neki igazi prófétai küldetése van. Jézus elég sok csodával igazolta magát, de azokat nem fogadták el.
A keresztségben és a bérmálásban mindannyian kaptunk prófétai küldetést, és fel is kell lépnünk a rossz, a bűn ellen. A mi életvitelünkben azonban hiányos az életszentség, ezért nem lehet egy az egyben lemásolnunk Jézus tettét.

     Az indulat az egészséges lelkű ember rendszeres megnyilvánulása. Amikor nem értünk valamivel egyet, amikor hit ellenes gondolkodással, vagy gazemberséggel találkozunk, amikor kihoznak bennünket a sodrunkból, amikor elfogy a türelmünk, akkor jogos, hogy indulat keletkezzék bennünk. De egyáltalán nem mindegy, hogyan vezetjük le, mit teszünk, mondunk feszültségeink idején. Aki ilyenkor dühöng, káromkodik, tör-zúz, üvöltözik, sérteget, verekszik, megsértődik, az még nem jutott el a fegyelmezett ember szintjére. Pedig ilyenkor nemcsak fegyelmezettnek, hanem jézusi magatartásúnak is kell lenni.
       Jézus példája, gyakorlata örök érvényű tanítás.
Jézus a jeruzsálemi templomban szembesült a jámbor zarándokok kifosztásával, az uzsoráskodással, és arról is biztosan volt információja, hogy az aktuális főpapnak mindebből óriási haszna származott. Ebből keletkezett Jézus indulata. Kikergette, kiutasította mindazokat a templomból, akik akadályozták a templom igazi funkciójának működését.
De Jézus a korbácsot nem adta át tanítványainak. Az ő indulatának célja nem mások megsemmisítése, megalázása volt, hanem a tanítás. Meg kell tanulni bánni az indulatainkkal, a feszültségeinkkel. Jézus kijelölte az emberi indulat a határait: nem csaphat át szeretetlenségbe, erőszakba, hisztériába, rombolásba. A fegyelmezett indulatnak tanító ereje van.
        Az emberi törekvés célja a nyugalom, rend és zavartalanság elérése. Ez a törekvés azonban magában hordozza a veszélyt, hogy túllő a célon. A nyugalom és jólét érdekében hajlamos az ember feladni a küzdelmes hitet. Van, aki úgy értelmezi a jó vallásosságot: engem nem érdekel a politika. Vagy nagyböjtben teljesen, végig lemondok az internetről, facebookról stb. Ez így nem jó. Mert lemondasz arról, hogy embertársaid felé fordulj, önmagadba zárkózol be. Lehet, hogy egyes bűneid, rossz szokásaid nem jönnek elő, de mi lesz a prófétai küldetéseddel, amire megbízást kaptál a bérmálás szentségében? Tehát elhagyhatod a pletykát, a fölösleges, zavaró információkat, de nem zárhatod be lelked kapuját, akkor sem, ha ez kísértést okoz, ha ez lelki nehézséget ad. Jézus segít legyőzni kétségeinket.
A hit és a mindennapi élet kettéválása állandó veszély marad számunkra. Vagy a vallásos kötelességteljesítésre helyezünk hangsúlyt a hétköznapi élettel szemben, vagy a hit kárára az életet hangsúlyozzuk. És mégis egységet alkotnak. Rendszeresen fel kell tenni magunknak a kérdést: valóban élő-e még a hitünk és őszintén hívő-e még az életünk?
           Napjainkban nagyon érzékenyek lettünk a különbségre: megkövült hittételek és élő hit, megmerevedett kötelességteljesítés, hit és élet egysége. Az igazi hitnek nem kell külső tekintélyre hivatkoznia, mint ahogy Jézusnak teszik fel a kérdést: - „milyen csodajeleket mutatsz, hogy ezeket teszed?” -  hanem sokkal inkább kész arra, hogy ráhagyatkozzék a látszólagos balgaságra és látszólagos gyengeségre. Hitünk magva éppen az, ami nekünk kívülről annyira gyengének és balgaságnak tűnik: Isten belép az emberi történelembe, Isten és ember együtt van. Ez a közös élet a tízparancsolatban fejeződik ki, ezért olvasatta egyházunk a mai vasárnapon a Tízparancsolatot!
​         Mit vihetünk haza tanulságképpen a mai vasárnapon?
  Nem mindegy, hogy a SZENT és a PROFÁN, a MINŐSÉG és a MENNYISÉG hogyan találkoznak mindennapi életünkben! Jézus is egyértelműen szétválasztja és elkülöníti e két dolgot egymástól. A templom megtisztítása Jézus által olyan esemény, amely örök jele és eszköze üdvösségünknek. Jézus nemcsak a templomot tisztítja meg, hanem lelkünket is, hogy tiszta lélek lakozzék testünkben a "Szentlélek Templomában”!     
A jeruzsálemi templom megtisztítása nagyböjti figyelmeztetésünk is, hogy még nyitottabban és még bátrabban figyeljünk életünk apróbb jeleire: arra, hogyan és mit kell megtisztítanunk lelkünkben, hitünkben és hétköznapi keresztény életmódunkban? Ha hiszünk neki, megtisztítja egész életünk vásárcsarnokát, és harmadnapra felépít egy olyan templomot számunkra is, ami örök üdvösségünk temploma, ahol a megfeszített Krisztust hirdetjük: aki a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság, de nekünk Isten ereje és Isten bölcsessége.
​      Uram, Istenem! Te a saját hasonlatosságodra, képedre teremtettél engem. Mégis rossz, önző cselekedeteimmel hányszor megcsúfoltam a te képedet. Most arra kérlek, minden eltévelyedésem után figyelmeztess, állíts meg, fonj ostort, ha kell: segíts, hogy magamba tudjak szállni, szólíts nevemen, hogy észhez térjek. Krisztusom, te nem csak bölcsességünk lettél, hanem erőforrásunk is. Segíts, hogy méltó legyek keresztényi mivoltomhoz, imádva tiszteljelek téged, jó és megbocsájtó legyek mindenkihez. Ámen.

B év nagyböjt 2. vas 2018  - Mk 9,2-10 Jézus színeváltozása

Kedves testvérek!

Jézus színeváltozásának vasárnapján a beszédnek azt a címet adtam: Jézus engem is hív, kiválasztott egy személyes istenélményre.
Urunk Jézus a mai vasárnap reggel is megszólított: gyere a templomba! Ilyenkor mi vagyunk a 3 kiválasztott tanítvány. A sok ezer ember, aki még alszik, jelképezi a többi, hátrahagyott apostolt.
Többször előfordult már velem is, például nagy papi összejövetel alkalmával, hogy valamelyik vezető, vagy püspök félrehívott, beszélgetésre. Csak Te – gyere velem! Ilyenkor szinte körülnézek: A többieknek nem szól az általam hallott hívás? Mit szólnak a többiek, ha én, a kiválasztott olyasmit teszek, amire ők nem kaptak meghívást? Irigység, féltékenység vesz majd körül? Esetleg kiközösítenek? Jutalom számomra ez a meghívás, vagy ajándék, vagy dorgálás jön?   
       Nem tudjuk, hogy a kiválasztott apostolok hogyan reagáltak egykoron Jézus meghívására. Örültek-e a kiválasztásnak, vagy esetleg morogtak a hegymászás miatt, mivel a többiek akár ehettek, ihattak, beszélgethettek, vagy pihenhettek eközben. Az ott maradott 9 apostol reakciójáról sem szól az evangélium. Vajon féltékenykedtek-e, mivel az elsőségért történő vetélkedésben úgy érezték, hogy ezúttal alulmaradtak?
      Mind a 12 tanítvány együtt él Jézussal. Ismerik őt, a hangját, az arcát, a gesztusait, vagyis ismerik az ember-Jézust. Ismerik azt az embert, aki tanít és csodákat tesz. Ismerik a rajta keresztül megnyilvánuló isteni erőt, a tanításában és csodáiban megmutatkozó isteni hatalom megnyilvánulásait. De most valami más történik, csak 3 apostol van jelen. Mint ahogy Mózes a Hóreb hegyen színről színre látta Istent, most ők, a kiválasztottak színről színre látják a színében elváltozott, isteni mivoltában megmutatkozó Jézust. Jézus teljes isteni valójában megmutatkozik nekik. Isten jelen van Jézusban és nekik megadatik az a fantasztikus és minden képzeletet felülmúló ajándék, hogy ezt láthatják. Isten szabad, ingyenes ajándéka ez, nem kiérdemelt jutalom. De miért pont csak ez a három tanítvány, miért nem másik három, miért nem mind a tizenkettő, a 72, és az 500 testvér? Ez Isten titka, hogy kit miért választ. Egy bizonyos, hogy nem az érdemei, a kiválósága alapján. És nem is azért, hogy megdicsőítse, hanem mindig valami feladatra választ ki valakit, és a választottat ő teszi alkalmassá a feladat elvégzésére. Ez a három tanítvány megláthatja Jézusban Istent. És ezt nem azért kapják, hogy valami szép és rendkívüli élményként őrizgessék magukban, hanem hogy erről az élményről majd alkalmas időben tanúságot tegyenek. Mert csak amit megtapasztal az ember, arról tud hitelt érdemlően tanúskodni. És bár saját szemükkel meggyőződhettek Jézus isteni dicsőségéről, mégis Jézus szenvedése és kereszthalála megingatja őket ebben a hitben.
A Tábor-hegyen a három kiválasztott tanítvány:
• megtapasztalta az imádság erejét,
• meglátta az épülő Isten Országa dicsőségét,
• szellemi-lelki erősítést kapott a jövőre nézve.
         Jézus imádságának ereje van, mintegy elbűvölte a három kiválasztott tanítványt. Talán azért nem imádkozott Jézus közösen a tanítványokkal, mert az Atyával való kapcsolatának intenzitását nem tudták volna feldolgozni, megérteni. Viszont Jézusra tekintve mindannyiunknak tanulnunk kell, jobban imádkozni. Életem első imaélménye az volt, amikor kisgyermekként elkísértem nagyanyámat egy esti imára. Idős nénik gyűltek össze a szomszédban, és végig imádkozták az egész estét. Ma már tudom, milyen jelentős dolgot tettek. Hittanosként és ministránsként hatást gyakorolt rám a szép templomi ima, és ének. A teológián a lelkivezetőnk, spirituálisunk azzal kezdte, hogy megtanította az elmélkedő imádság alapjait.
Ez már egy újabb fok volt az életemben: ettől kezdve többször átélhettem az imádság ünnepi pillanatait, élményeit. Bár azóta tudom, hogy az imának nem lényegi része az élmény; akinek osztályrészül jut, ajándékul kapja; az élményt nem mi hozzuk létre, csak átéljük.
       A mai vasárnap mi vagyunk a kiválasztottak, aki eljöttünk a templomba, és remélem a közös ima, az ének mindenkinek élmény is lesz egyben. Amikor valakinek abban a kegyelemben van része, hogy ő a kiválasztott, akkor erősen megtapasztalja az élő Istent. Ez az állapot hasonlíthat a tanítványoknak ahhoz az élményéhez, amelyet a dicsőséges színeváltozáskor átéltek. Ez az örök boldogság megízlelése. Ezek általában rövid ideig tartó tapasztalatok, ezek Isten különleges ajándékai, különösen a hétköznapok, a próbatételek idején.
    Kiválasztott vagyok. Naponta többször is. Jézusnak van lehetősége, csak rám figyelni. Én és Jézus: a minőségi ima ideje, amikor kettesben vagyunk, ez az én mindennapi Tábor hegyem. Most én vagyok a kiválasztott, most velem beszélget. Életem feszültségeinek, problémáinak legnagyobb része a csend, az Isten-kapcsolat mélységeiben oldódott meg. Gondjaim abból adódtak, amikor mintegy kezembe vettem életem irányítását, öntudatos, önfejű lépéseket tettem. Utólag, sok mindenben tudom, hogy a helyes megoldás ez lenne: Isten kezébe teszem életem irányítását, vele tartok.  Jézus Krisztus mindannyiunkat hív a Tábor hegyre.
Van hozzá fizikai erőd, mert az imához, virrasztáshoz nem kell különös képesség. Van hozzá időd, csak akaratod kérdése. Ez a kirándulás pénzbe nem kerül.
Amikor felérünk a magaslatra, kivezetve bennünket a hétköznapi világból, alkalmassá tesz a lelkiek mélyebb megtapasztalására, és a természetfölötti világ közelébe ad bepillantást.
Uram Jézus Krisztus!
  Te kiválasztottál, és meghívtál, és magaddal akarsz vinni az élet útján, megtapasztalni az örömöt, a lelki békét. Bátorítást adsz, hogy ezután bátran hirdessük az evangéliumot, és hogy a te nevedben gyógyulást és szabadulást hozzunk másoknak. Hála neked és dicséret! Ámen!

Áldozás utáni ima

Uram, Jézus Krisztus!
​    Köszönöm, hogy szent templomodban részem lehetett a Tábor-hegy élményében, bepillantást adtál a lelki élet örömeibe. Segíts, hogy nyitottan, előítélet-mentesen keressem Országod igazságát, és tudjam azt olyan szelíd határozottsággal továbbadni, amely nem hallgatja el az igazságot, de nem megy bele értelmetlen, vitába sem. Amikor rád figyelek, amikor követni akarlak, segíts, hogy a fejem ne álljon közéd, és a szívem közé, hogy üzeneted eljusson hozzám: mert 'jól csak a szívével lát az ember'. Azt is add meg, hogy befogadója és továbbtükrözője lehessek végtelen szeretetednek! Végül arra kérlek, hogy sose feledjem, Te vagy a Világ Világossága, aki nélkül, akit megkérdőjelezve sötétségben maradok. Kérlek, maradj velem Örökké!  Ámen.

Hívek könyörgése:  nagyböjt  2. vasárnapjára B év

Pap:
Imádkozzunk testvéreim, hogy megismerve Isten határtalan szeretetét igaz nagyböjti bűnbánatra induljunk!

Felolvasó:
1/ Urunk! Segítsd püspökeinket és papjainkat, akiket vezetőkké és pásztorokká tettél Egyházadban, hogy segítségeddel minél több embert elvezessenek az Atyához.

2/ Urunk! Taníts bennünket az emberek szolgálatára, hogy így kövessünk téged, aki szolgálni jöttél, és nem azért, hogy neked szolgáljanak.

3/ Urunk! Te vagy a világ világossága. Add, hogy minden ember felismerjen téged, mint a világ Üdvözítőjét.

4/ Urunk! Add, hogy ne csak kenyérrel, ne csak testi táplálékkal éljünk, hanem minden igével is, amely ajkadról származik!

5/ Urunk, Irgalom Istene! Add, hogy ma sok jót tegyünk, és emberségesen bánjunk mindenkivel!

6/ Urunk! Légy irgalmas minden megholt testvérünkhöz, és mutasd meg nekik arcod fényességét.

Pap:
Urunk, Istenünk! Világosítsd meg lelkünket mennyei fényességeddel. Add, hogy hozzád mindig hűségesek maradjunk, és az istenlátás örök boldogságában is részünk legyen! Krisztus a mi Urunk által.