Szent Család, dec.25 - éjféli mise és karácsony ünnepe

Szent Család vasárnapja 2017 - Lk 2,22-40 – „az Úrnak szentelni!”

Kedves Testvérek!

Amikor a szentmisében keresztelek kisgyermeket, szokásom, hogy a keresztelés után bemutatom az Úrnak, és bemutatom őt Szűz Máriának, egek Királynéjának, hogy vegye őt védőszárnyai alá.

Szent Család vasárnapján szép és megható dolog látni Máriát és Józsefet, amint a vallási előírásokat teljesítve bemutatják a kis Jézust a templomban, és bemutatják érte az áldozatot. Azt juttatja először eszembe, hogy a vallási cselekmény mögött egy alapvető felismerés húzódik meg: a gyermek nem az én tulajdonom, nem az enyém, hanem Isten ajándéka: Neki kell felajánlanom születésekor, és egész életemben feladatom, hogy feléje irányítsam. Hogyan tehetem ezt?

 Jézus bemutatása a templomban egy olyan történet, mely családjaink számára, de elsősorban a szülő - gyermek vonatkozásában tartogathat megfontolandó gondolatokat. A szent család, a maga különleges helyzetében nyilván több dologban nem másolható, de tetteik, irányultságuk példaértékű lehet.

Elgondolkodtató az a hagyománykövető vallásosság, mely jellemzi őket. Nem csupán itt a tisztulási és felajánlási áldozat bemutatásánál, hanem a „szokásos” évenkénti jeruzsálemi zarándoklatok alkalmával, „az ünnepi szokás szerint”. S valószínűleg átszőtte életüket a zsidó családoknál szokásos szertartások elvégzése, ünnepek megtartása, előírások megtartása.

Mária és József szintén teljesítik, sőt túlteljesítik az ószövetségi törvény előírását: nemcsak az anya számára előírt áldozati szertartást végeztetik el, hanem a gyermeket is elhozzák a templomba, hogy „bemutassák az Úrnak”, ami nem volt előírva. A mai ember hajlamos arra, hogy a kétezer év alatt kialakult, megszentelt szertartásokat (melyek sokszor kiüresedtek, vagy csak külsőségesek) elhagyja, feleslegesnek tartsa. Pedig a megszentelt hagyománynak óriási megtartó ereje lehet a család, és a gyermekek számára is. Ha egy-egy vallásgyakorlattal, szertartással nem tudunk azonosulni, talán elhagyhatjuk, de meg kell találni azt az új formát, mely kifejezi Istennel való kapcsolatunk egy-egy mozzanatát, s így új hagyományt kell teremtenünk, akár családi, akár közösségi szinten. Az átélt, bensővé vált és megszokott, közösségben otthonosan gyakorolt vallási cselekményekre nagy szükség van. A mózesi törvény szerint az elsőszülött fiúgyermeket az Úrnak kell szentelni. Ezt fejezte ki Mária és József áldozata. Számomra ez ma azt üzeni, hogy a jó szülő tisztában van azzal, hogy gyermeke nem a sajátja (bármennyire is büszke lehet rá), hanem Istené, nem magának neveli, hanem arra a küldetésre, melyre Isten szánja.

A gyermekek felnevelése az élet kiemelt feladata, de nem az egyetlen. Simeon, Anna és Mária élete is azt mutatja, hogy tanúságtételünk tágabb, mint a család, nem zárkózhatunk be oda. De bármekkora apostoli munkát végzünk is, a gyermekeinkkel kapcsolatban életünk végéig komoly feladataink maradnak: biztos háttér nyújtása, ahová mindig vissza lehet térni tanácsért, vigasztalásért, erőért. Lehetnek nehéz pillanatok, amikor majd ott kell mellettük állnunk, mint Máriának a kereszt alatt, de ettől függetlenül egész életünkben állandó imádságunkkal kell kísérnünk őket.
Ma is nagy szükség van arra, hogy „szent” családok legyenek, olyan szülőkkel, akik Istennek ajánlják gyermekeiket, legalábbis abban az értelemben, hogy Feléje vezetik, az Ő szolgálatára nevelik őket, a család meghitt melegében, és a közösség erejével.

   Mire figyelmeztet, mire tanít Szent Család ünnepe?

Karácsony örömét tudjuk megélni a család közösségében. 
Karácsony öröme él szívünkben. "Fel nagy örömre …" énekeltük az ünnepen. Az öröm akkor teljes, ha megosztható, ha közös az öröm, ha együtt tapasztalhatjuk meg az örömöket.

A közös öröm közösséget formál. Isten közösségbe alkotta az embert. A legegyszerűbb, és mégis sokszor a legnehezebb közösség a család. Ezért áll előttünk karácsonykor példaképül a Szent Család. 

A család közös utat jelent. Együtt haladunk akkor is, ha a családban ki-ki végzi a maga dolgát. A vér szerinti család a legszorosabb kötelék. Biztos védelem, biztonság, otthon. 
Tágabb értelemben is beszélünk családról. Egy-egy közösség, amely bensőséges kapcsolatot ápol, amely közös úton jár.
Az egyházközség is ilyen család. közös az utunk, közös a feladatunk, felelősek vagyunk egymásért.

 Segíts, Uram olyan szülőknek, családnak lennünk, akik megtanultuk Máriától és Józseftől az átélt vallásosságot, mely szívből fakadó Igenekhez vezet. Add, hogy ezáltal mi is tudjuk gyermekeinket Neked ajánlani, és egész életútjukon végigkísérni.

 Simeon és Anna próféta asszony nem fáradtak bele az imádkozó életbe. Mi gyakran érezzük úgy, hogy már mindent elmondtunk Istennek. Gondjaink, bűneink, mulasztásaink ugyanazok, mint tavaly. Néha azt gondoljuk, hogy Isten már belefáradt az egészbe, elege van belőlünk. De Simeon és Anna asszony nem fárad bele a dicséretbe és hálaadásba. Talán ez is része az idősek imájának, és lehet, hogy vannak olyan életszakaszok, amikor ez minden, amit Isten tőlünk vár. Sok imádságom szállt már az ég felé, tegnap vagy egy generációval korábban, vagy majdnem egy életnyivel ezelőtt. Az idősebb életkor megajándékozhat minket Isten szeretetének és gondoskodásának sokoldalúbb magtapasztalásával. Simeonhoz hasonlóan mi is dicsőítjük Istent, és csak nézzük Jézust, és hálát adunk Istennek, mint Anna. Megtehetjük imánkban életkorunktól függetlenül.

 Szent XXIII. János pápa szavaival kérlek Uram családjainkért:
„Ó Jézus, add, hogy családjainkban béke és egyetértés uralkodjék, hogy tiszteletben tartsák az imát és Isten törvényét, és hogy a törvény megtartása ennek szeretetét is jelentse. Ó Jézus, élj úgy minden keresztény családban, amint egykor Názáretben éltél. Tartsd meg szereteted által  a család egységét minden  pillanatban, és az örökkévalóságban.” Ámen!

 Éjféli mise 2017:
Jó hírt hozok nektek! Ma megszületett Megváltótok!  Lk 2,10

Kedves Testvérek!
    Nagyon sokszor kezdjük úgy egy találkozáskor a beszélgetést: két hírem van, egy jó és egy rossz. Melyikkel kezdjem?
Nos, a mai éjszakán egy hírem van, csak egy jó. A rosszat a mai estére elfeledjük, mert ünneplünk. A jó hír nagyon röviden hangzik: Ma megszületett Megváltótok! Újból át akarjuk élni az egykori betlehemi szép eseményt!
Minden ember vágyakozik a jó hír után, mert gyakran nyomasztják őt a rossz hírek, és teszik életét elviselhetetlenül nehézzé.

Az ember nem csak kenyérrel él, hanem jó szavakkal, vigasszal és ígérettel. Ahol a jó szavak, az örömteli hírek hiányoznak, ott előbb-utóbb pokollá válik az élet.
Azon a napon, „amikor az idő betelt…” Ez az idő egyik oldalról Szűz Mária csendes ideje. A másik oldalról a Római Birodalom volt, gőgös császárával, aki istennek képzelte magát. Korrupciójával, a kétkezi munka lenézésével, a sokféle vallás, hit eszme keveredésével. És amikor a császári hatalom következtében az élet a földön már szinte pokollá vált, Isten kiejtett egy különleges szót: kimondta a világba az ember iránti szeretetének a Szavát.
És ez a Szó, ez az „Ige megtestesült…”
Mi, akik már ismerjük az evangéliumi történet befejezését is, hozzáfűzhetjük, az angyal így folytathatná: – Ne féljetek! Ez a kisded felnőtt, az Isten Fiaként legyőzte a világot, sőt még a halál felett is diadalmaskodott. Ne féljetek a rossz hírektől, a gazdasági válságtól, az Iszlám Államtól, a világ sok gonosz szándékától, mert ti krisztuskövetők az igazi örömhír birtokosai vagytok!
Jézus születése óta Isten Igéje, Isten Szava, a legnagyobb örömhír, amit az ember valaha is hallott. Ugyanis ez az Örömhír, ez a Szó, ez az Ige maga Isten megtestesült Fia!
Nem az emberek találták ki, hanem az ég nyílt meg, és küldte el Őt nekünk, hogy földi, lelki sötétségünket istenségének fényével megvilágítsa.
És amióta Isten Fia emberré lett, azóta megváltozott a világ: a szeretet lett a mérce. Azóta világosabb az értelmünk, tisztább az érzelemvilágunk, és nemesebb a szellemünk. Azért kell ezt az Örömhírt tovább mondanunk, hogy mások élete is ilyen legyen.
Örüljünk teljes szívből, mert mindegy, hogy mit mond a világ: azt sulykolja, hogy ma már nem divat a házasság, hogy kevés a gyerek, hogy sok a válás, nem fontos a hűség, stb. Nem nekik van igaza. Ne dőljünk be a rossz híreknek, mert ma is lehetséges szerető család, ma is lehet hűség, ma is a legnagyobb kincs a belső lelki béke. A megváltott ember derűs mosolyával mondjátok el gyermekeiteknek és mindenkinek: Ne félj, jó hírt mondok neked, melyben örömödet leled: közénk jött az Isten és velünk is marad az idők végéig. Isten angyalai a jóakaratú embereknek ma is hirdetik a békességet. A krisztusi élet, a keresztény élet élhető, örömteli, és gazdag lelkiekben.
Gondolj vissza arra a nagyszülődre, dédszülődre, aki valószínűleg nagyobb egyszerűségben, vagy szegénységben, de a hitéből eredően boldog életet élt. Nem mondd azt, hogy ez egy régi, ma más a divat, a szokás. Az ember vágyai, ösztönei nem változtak, ma is ugyanazok. A lelki éhség is ugyanaz. És aki egyedül tudja csillapítani lelkünk éhségét, vágyait az is ugyanaz: a Teremtő Isten gondviselése. Minden más után bennünk marad egy hiányérzet, mert a szépség, a szórakozás az egészség, a fiatalság mulandó, és nem végtelen. A végtelen Isten Jézusban eljött közénk, most betölti szívünk vágyát.
"A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál árnyékának országában laknak, azoknak nagy világosság támad." Hallottuk Izajás prófétától az olvasmányban.
Talán még egy generáció sem élt olyan sötétségben, mint napjainkban. – És ezt nem nagyon kell bizonyítani: Dermesztő az a hidegség, félelmet keltő az a sötétség, ami a politikában, a gazdasági és szociális életben, és ami főleg az emberek szívében van. Megosztottság, kirekesztés, egymás el nem fogadása.
A világnak ebbe a nagy sötétségébe, éjszakájába világít bele az a fényesség, amit az angyalok karácsony éjszakáján meghirdettek.
"Ne féljetek!  Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett Megváltótok, az Úr Krisztus."
    Ahhoz, hogy az örömhír életünk része legyen, a megváltás hatékony legyen az életünkben, hogy működjék, ahhoz több kell, mint egy estényi ünnep.
A táplálék és a gyógyszer csak akkor hatékony, ha rendszeresen, kellő időben és megfelelő adagokban viszi be az ember. Ha az adagolás nincs rendben nem várható a kellő eredmény. A Jézus által hozott megváltás még azoknak az életében sem működik automatikusan, akik gyakrabban, nem csak vasárnap, de akár hétköznap is eljárnak templomba. És nem az az örömre vezető út, hogy akkor még sűrűbben járjunk.
Mindennek megvan a maga működésmódja, játéknak, műszernek, háztartási gépnek. Mindennek megvan a receptje. Mindennek megvannak a nélkülözhetetlen feltételei, amelyek ha nem teljesülnek, nem az következik be, amit szeretnénk.
Hogy a Jézus által elhozott megváltás működjék az életünkben, ahhoz a minimumok minimumaként legalább annyi figyelmet rá kell fordítanunk, mint amennyit ráfordítunk arra, hogy megértsük, mondjuk, a karácsonyra kapott új mosógépnek, vagy okos telefonnak a működését. De persze ennél valószínűleg kicsivel több figyelem és időráfordítás kell... Az okos telefonnál és mosógépnél bonyolultabb szerkezet az ember.
Próbáljuk átgondolni - soha jobbkor, mint most a karácsonyi időben - hogy milyen gombok, kapcsolók vannak rajtunk, és bennünk.
Mi van akkor, ha így vagy úgy áll az a gomb? Milyen állapotai lehetségesek? És milyen programok futnak, futhatnak bennünk? Jók-e azok a programok, amik éppen most futnak? Nem kellene-e inkább más programokat futtatnunk? És kik programoznak minket?
Szabad-e önmagunk programozását átengednünk másnak, divatnak, mások elvárásainak, a politikának?
És ha másnak is engedjük át, ki az, akinek átengedjük: lelkivezetőnk, barátunk, maga a jó Isten?
Ha ilyen és ezekhez kapcsolódó kérdések megválaszolásával töltjük az ünnepeket és az év hátralévő napjait, akkor nagyon jól töltöttük el.
Megszülethet a mi szívünkben is a gyermek, elkezdhet növekedni, és a megváltás kegyelmei működni kezdhetnek a mi életünkben is.
Mondjuk hát tovább ezt a megtestesült Örömhírt mindenkinek! Mert nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten Szavával, aki belső sötétségünket megvilágosítja, és szívünket jó hírével megtölti!
       Jézus ezen az éjszakán veled akar hazamenni, a te szívedben akar lakást venni.  Arra kér, ma te légy az élő jászol, hogy veled maradjon az otthonodban, örömödben, bánatodban. Segítséget és erőt ad, kegyelmével szinte simogat! Valósággá, jó hírré így lesz benned, a ma született és ünnepelt Élet. Áldott karácsonyt adjon az Úr mindenkinek!

Karácsony 2017. Ünnepi mise:  Jn 1,1-18: Jézus belépett életünkbe!
Az Ige testté lett, közöttünk lakott, a tulajdonába jött
, hallottuk az imént az evangéliumból.
Az Istengyermek kis Jézus születésével egészen közel került hozzánk az Isten, belépett az életünkbe.
Milyen volt az a világ, ahova Jézus megszületett? Jézus Krisztus a Szentírás szavai szerint „az idők teljességében" született. Azonban az Őt fogadó és körülvevő körülmények egyáltalán nem voltak ideálisak: egy istálló szegénysége, kitaszítottság, menekülés Egyiptomba, az emberi értetlenség. Emberi szempontból kevés esély mutatkozott arra, hogy küldetését, amit az Atyjától kapott, véghez tudja vinni, sőt már kis gyermekként életben tudjon maradni. A Gondviselő Atya részéről azonban ezek a körülmények: Fia szegénysége, eszköztelensége, az emberi lét kitettségének – félelmek, menekülés, idegenben lakás, a folyamatos meg nem- vagy félreértés – megtapasztalása, mind tudatos választás, döntés volt. Isten az ember egyszerűségét, nyitott szívét, azaz lelki szegénységét, és a szegény embert választja.
Az a Jézus, aki kétezer évvel ezelőtt belépett az emberi történelembe, most a mi életünkbe szeretne belépni, de az út tele van akadályokkal. El kell egyengetnünk a halmokat, el kell görgetnünk a sziklákat. - Isten azokon az utakon érkezik, amelyeket egymás felé kiépítettünk, - tartja egy jó mondás.
Milyen akadályok zárhatják el Jézus útját?

A lelkünkből eredő minden olyan vágy, amely nem egyezik Isten akaratával. A ragaszkodások, amelyek gúzsba kötnek bennünket. Amikor beszélni vagy hallgatni akarunk, de pont az ellenkezőjét kellene tennünk. Utunkat állják a gonosz vágyak, a hét főbűn, a kevélység, a fösvénység, a bujaság, az irigység, a torkosság, a harag, a jóra való restség.
Ezek mind a lelkünkben születnek, és teljesen betöltik. Következetesen ki kell oltanunk az ilyen vágyakat, el kell hárítanunk ezeket az akadályokat, és újra, meg újra Isten akaratába kell helyezkednünk, így készítve elő az Úr útját.
És ha Jézus egyszer már belépett az életünkbe, akkor nem kell attól félnünk, hogy ki fog lépni belőle, sem a bajokban, sem máskor. Röviden: Jézus soha nem hagy el. Végérvényesen üzenve ezzel, hogy nincs céltalan, reménytelen, értéktelen elveszett emberi élet, emberi sors, nincs „istenháta mögötti" település. Mert Isten szeret, és nem szűnik meg javunkat keresni és szolgálni.
Jézus az én életemet is gazdaggá tette sokféle áldásával. És ebből az áldásból természetes, hogy adok másoknak. Nem csak karácsonykor, máskor is.
Jézus képessé tesz, hogy önmagunkból kilépve szeretni tudjunk másokat. Szívünkbe áradó szeretetét szeretnénk továbbadni. Szeretetünk nem elvont fogalom, mert önmagukért szeretjük az embereket. Ha Jézus Krisztus személyes valóság a számunkra, szeretete általunk kiáradhat még a nagyon ellenszenves emberekre is, akiket mindenki más kerül. Mások iránti szeretetünk legjobb kifejezése, ha képesek vagyunk Jézus Krisztus szeretetét közvetíteni nekik. Ám semmilyen barátság nem függhet attól, hogy a másik hogyan válaszol az örömhírre. Sajnos az emberek ma többnyire joggal bizalmatlanok a keresztényekkel szemben, mert van rossz tapasztalatuk bőven. Önmagukért kell szeretnünk az embereket.
       Jézusban nemcsak egy jó ember élt a földön, mert ő az életnek és halálnak is az Ura. Társunkká lett, barátunkká lett, érezzük általa, hogy velünk az Isten. Velünk él. És nekünk is életet akar adni.
A Jelenések Könyvében a laodiceai üzenetben is azt olvashatjuk, hogy Jézus kopogtat a szívünk ajtaján, de csak akkor lép be az életünkbe, ha megnyitjuk előtte az ajtónkat (Jel 3:20).
     A karácsonyi ünnepkörhöz tartozik a lakásszentelés, házszentelés szertartása. Egy lakásszentelőn mondta a vendéglátó házigazda, most nagy fordulat történik az életükben, mert behívták a házukba Jézust. Azt mondjuk: ami itt van, Úr Jézus, az minden tied. Kinyitjuk a konyhánkat, a hálószobánkat, a kamrákat, a gyerekszobát és bevezetünk mindenüvé. Vedd át az uralmat, vedd át a hatalmat. Mi folyt eddig itt? És mi lesz itt, ha te ezt a házat megszenteled, megtisztítod, átitatod? Csupa áldás, lelki segítség, ha az élet illata, lesz lakásunkban, ha Jézus lelke, a Szentlélek jár át mindent. Milyen jó lenne minden lakást így megáldani, megszentelni.

Amikor Jézus belép az életünkben, megszületik bennünk, akkor legyőzi bennünk az alapvető én-központúságunkat és önzésünket. Hogyan?
Az első lépés ezen az úton a szembesülés önmagunkkal. Ami nehéz és fájdalmas. De ezáltal a szívedben igazat adsz Istennek és igaznak tartod, hogy: igen Uram, alapvetően önző vagyok, alapvetően én-központú vagyok, alapvetően önmagamba zárt az életem és most már azt is látom, hogy nem ez az életem rendeltetése.
Hinnünk kell, ha engedjük, akkor Jézus beleszövi magát mindennapi életünkbe. Onnét szólít bennünket – kételkedésünk és tévedésünk árnyait elűzve –   egy teljes hitre és odaadott örömteli életre.
Nekünk csak ki kell tárni a kezüket Isten felé, imádságban kell kérni, hogy életükben velük legyen. Isten nem tolakodó, nem kényszeríti rá magát az emberre, hiszen mindenkinek szabad akarata van, és csak akkor van ott, ha kérjük.
A mai világban a hétköznapi életnek nem része a hit, a vallásosság. Ezt a magánéletbe és a templomba száműzték. Szinte egy válaszfal van köztem és a hitelen világ és az Úr Jézus között. És most nem azért beszélek a társadalmi válaszfalakról, mert ravasz trükköket akarok kiagyalni, hogy álnokul közel férkőzzek az emberekhez az evangéliummal. Csakis Jézus Krisztus szeretetét igyekszem közvetíteni számukra.
      Ha az Istent beengedjük, akkor Ő meglátja, és gyógyítja a bajainkat. Jézus, amikor Péter apostol beteg anyósa fölé hajolt, látta, hogy neki ott dolga van, imádkozott érte és gyógyított, elmúlt a láz. (vö: Lk 4,38-44). Azért jött közénk tehát, mert neki dolga van velünk, sebeinket, nehézségeinket akarja gyógyítani, tanításával megismerteti az Ő szeretetét, ami gyógyulást, változást, a teljes emberségünk egészségét fogja hozni az életünkbe.
   Urunk, Jézus Krisztus! Ez a nap az öröm napja, mely a te születésed fényéből ránk áradó öröm. Urunk, jelenj meg ma is sok ember szívében, lelkében, hadd lássanak, halljanak Téged a lelki sötétségben bolyongók. Siess el azokhoz, akik ma szomorúak, és nem lelnek vigaszt. Légy társa azoknak, akik egyedülállóak. Uram, áraszd rám fényedet, a te fényedet akarom lelkem zugaiba, mint útmutató fényt. Uram, Jézus! Áldj meg engem és családomat ezen a szép ünnepen! Ámen.