advent 2. vasárnapja

 

B év advent 2. vas. 2017

Kedves Testvérek!

Advent célja: eljutni az Istennel való találkozáshoz Jézus Krisztusban. Az ehhez vezető úttal foglalkozik a mai vasárnap. Nagyon jó, ha rátalálunk ezen a vasárnapon arra az útra, amelyet Isten jelölt ki, amelyen egyedül közelíthető meg Ő, és érhető el ez a találkozás. Ha ezt az utat jól meglátjuk, akkor nagyszerű lesz ez az advent. Közelebb visz bennünket az Istenhez, elérjük az Istennel való egység végtelenül kívánatos célját: Istenhez vezető út.

„Mi az ő ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját.” (2Pét 3,13) Halottuk az imént a szentleckéből Péter apostol tanúságát.

Ha valaki elmegy tőlem, áldással bocsájtom az útjára. (Ha gyónni jött, akkor feloldozást is kap persze.) Az áldás előtt felteszem a kérdést: mire közvetítsem az Úr áldását? Mit kérjek számára a jó Istentől? Miben segítse őt a következő időkben? A többség meg tudja fogalmazni, miben segítse meg őt Az Úr.

És te most mit vársz? (Karácsonyt persze, mert advent van…..)

Miben segítsen meg téged az Úr? Vannak konkrét terveid, céljaid, olyanok, melyek egybecsenghetnek a jó Isten akaratával?

Ha igen arra hiszem, szívesen adja az Úr az áldást. Új ég és új föld, egy megújulás lesz az életedben.

Az egyes ember életének nincsen megoldása ezen a földi életen és történelem keretein belül, ezért nem is szabad itt keresni, hanem a földi életet és történelmet az Úr hatalmas tetteinek fényében kell értékelnünk, és amennyire lehetséges, azokhoz igazítani.

Nem tudom biztosan és pontosan a jövő menetét. De azt bizton tudom, hogy ennek a világnak a történelme és jövője az Isten története. Isten teremtette és ő fogja befejezni ezt a világot. Persze mindig a tökéletesség felé haladva, és nem elpusztítás szándékával tesz ezt. Hogy ez mennyire nyilvánvaló, rajtunk múlik, akik ezt fölfogtuk, megéltük, és most tanúságunkkal előkészítjük az utat mások számára is. Isten felé fordulunk, és bizalommal a jövő felé haladunk.

Advent van. Vegyük sorra életünk tájait: mi mindent kell átalakítanunk, hogy utat készítsünk az érkező Úr előtt? Milyen akadályokat kell eltakarítanunk útjából? Az Úr mindenhatóságának ugyan semmi nem állhat ellen, de szeretetét nem kényszeríti ránk, és csak oda tér be, ahol ajtót nyitnak neki.

Erőt, bátorságot, kell kérnünk, hogy beengedjük lelkünk kapuján, és hogy merjünk kilépni magunkból, közeledni feléje.

Merjünk küzdeni önmagunk ellen, az önzésünk ellen, gyávaságunk ellen, hogy higgyünk igazán az Úr Jézus bátorító szavának. Ne féljetek! Én vagyok! Veletek vagyok! Imánkban is. Ne gépiesen imádkozzunk, a megszokott dolgokat, hanem merjünk az igazságot hozzánk közvetítő Lélekre hagyatkozva imádkozni! Elérjük már Istent, hitünkben, rejtve, itt van. Itt van belül.

Az ószövetségi, de talán a mai átlagember számára is úgy tűnik, mintha Isten nagyon messze lenne: a „mennyekben lakozik”, rejtőzködő, távoli Isten. Nincs benne állandóan a gondolatainkban, távol van a hétköznapjainktól. Az evangélium erre a szomorú érzésre válaszol: Utat kell készítenünk! Ez tehát azt jelenti, hogy Isten nem marad távol, hanem közel akar jönni hozzánk! Nem tetszik neki a jelenlegi állapot. De azt is jelenti, hogy egyedül rajtunk múlik: készül-e út, amelyen a távolság megszűnhet. Isten mindenütt jelen van, de mégis tartózkodó, mondhatnám udvarias, egyedül a mi szabadságunkat tartja tiszteletben, azaz csak akkor van közel hozzánk, ha azt mi akarjuk.

Persze az, aki közel tudja magához Istent, akiben benne él, az tudja, hogy Keresztelő Jánoshoz hasonlóan követnek kell lennie, útkészítőnek, aki segít abban, hogy mások számára is megszűnjön a távolság köztük és az Isten között. Életem, szavaim, tetteim révén érezniük kell az embereknek, hogy bennem is, általam is közel jön hozzájuk Isten, gesztusaim, vigasztaló szavaim, segítő kezem érezteti velük közelségét.

Ha belülről megtisztulok, ha lerakhatom bűneim súlyát, megszabadulok azok terhétől, akkor vehetem észre, hogy Isten nincs is messze tőlem, akkor érezhetem meg, hogy közel jött hozzám. Ez az igazi örömhír: széttörhetem azt a burkot, amelyet önzésemmel, vétkeimmel magam készítettem magam köré, s amely megakadályozta, hogy Isten hatékonyan jelen legyen az életemben.

  Uram, Jézusom! Ne engedd, hogy kiégetten, unottan vágjak neki a következő hétnek. Ne azon a lelki úton menjek haza, ahogy betértem.  Legyen bennem a vágyakozó szeretet, a jó elhatározás. Ha velem vagy, akkor munkám, hétköznapom nem lesz sivár pusztaság, unott egyhangúság. Töltsd meg lelkemet Uram, hozz kegyelmet és lelki békét. Ámen!