Mindenszentek 2016
Mindenszentek napján azt az evangéliumi szakaszt olvassuk, amely – így mondanám – megmutatja Jézus üzenetének lényegét: és ez a 8 boldogságról szóló tanítás. Mindenszentek fényében különösen is sokat mond nekünk: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert kielégítést nyernek.” A szentek azok, akik éhezték és szomjazták az igazságot, azaz biblikus nyelven az életszentséget. Nem elégedtek meg a középszerűséggel, azzal, hogy félig megtesznek valamit.
Gondolatban ott vagyunk a tengerparti dombon, amit ma a „Boldogságok hegyének” hívnak akkor gyönyörű kép tárul elénk: előttünk a Genezáreti- tó, balra a Golán-fennsík, jobbra a völgy, amelyen eljuthatunk egészen Názáretig. Hatalmas sereg gyűlt egybe. Jézus beszélni kezdett hozzájuk, még inkább tanítványaihoz, akik feladata, hogy majd egy napon elvigyék az egész világra Mesterük tanítását.
Jézus „radikális”, Ő elmegy a helytelen kívánságok gyökereihez. „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent.”
Az 1977-ben fellőtt Voyager 1 űrszonda ma már elhagyta a naprendszert. Ezen az űrszondán a tudósok üzeneteket is küldtek a világűrbe azzal a reménnyel, hogy egykor talán egy másik bolygón élő értelmes lények válaszolnak majd arra. Az Egyház mindig dialógusban állt egy másik világ lakóival, a szentekkel. Ezt jelentjük ki, amikor megvalljuk, hogy "hiszem a szentek közösségét". Még ha léteznének is élőlények a naprendszerünkön kívül, lehetetlen volna velük kommunikálni, mert a kérdés és válasz között akár évmilliók is eltelhetnek, attól függően, milyen messze van tőlünk az égitest.
Az keresztény hit esetében a válasz rögtön eljut hozzánk, a szentektől, mert a kommunikációnak és a párbeszédnek van egy közös pontja, aki nem más, mint a feltámadt Krisztus.
Mindenszentek ünnepén Úr Jézus szavai biztatnak: „Válaszd az életet, és neked adom az örök élet koronáját…. A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és egyűt ülök Atyámmal a trónon.”
A céljaink, vágyaink nem köthetnek bennünket kizárólag ehhez a világhoz, a földi élethez. Fontos a létért való küzdelem, a család, a földi közösség. Ápolnunk kell a vérségi kötelékeket. Gyarapítanunk kell szellemi tudásunkat. Azonban mindezt Isten bűvkörében, a vallásos ember elhivatottságával kell tennünk, mert örök otthonunk a mennyben, a szentek közösségében van, ahová Isten mindannyiunkat haza vár.
A boldog vagy áldott kifejezés az „igaz” gyökérből származik, ami arra vonatkozik, akinek szíve teljes és jó. Az első és nyolcadik boldogságmondás megmutatja, hogyan „áll helyre” szívünk. Az Isten előtti szegénység tesz boldoggá, s visz el a mennyek országába. És jobb elszenvedni az igazságtalanságot, mint elkövetni, elviselni a sértést és gyalázatot Jézussal, mint ilyenekkel zaklatni másokat! Aki erre az útra lép Jézussal, már most megtapasztalja az örömet, s egykor „nagy jutalmat nyer” a mennyben.
A boldogságok: ígéretek, melyeken a világ és az ember Jézus által feltárt új képe ragyog fel: „az értékek átértékelése.”
Eszkatológikus ígéretek ezek: de nem mintha a bennük meghirdetett boldogság a végtelen távoli jövőbe, vagy kizárólag a túlvilágba helyeződne át. Ha az ember Isten szemével kezd el nézni, és szerinte élni, ha együtt halad Jézussal az úton, akkor az eszkatonból, az eljövendőből valami már most jelenvalóvá lesz.
Ezek a paradoxonok a hívő ember valóságos helyzetét tárják fel a világban, ahogy azt pl. Szent Pál is megtapasztalta. Ahogy erről beszámol:
„ - mint csalód – mégis igazmondók,
- mint ismeretlenek – mégis jól ismertek,
- mint akiket halálra szántak – mégis élnek,
- mint megkínzottak, de belé nem haltak,
- mint szomorúak – mégis mindig vidámak,
- mint szűkölködők – mégis sokakat gazdagítók,
- mint akiknek semmijük sincs – mégis mindenük megvan.” (2Kor 6,8-10).
Szent Pál is megtapasztalta, hogy a kereszt és feltámadás összefügg: „ki vagyunk szolgáltatva a halálnak, hogy Jézus élete is nyilvánvalóvá legyen halandó testünkön.” (2 Kor 4,11).
Nem vagyunk egyedül, előttünk a vértanúk, szentek, igazi keresztények hosszú, megszámlálhatatlan sora. Ők közbenjárnak értünk, „hogy felbátorodva tanúságtételük által, az előttünk álló pályát győzelmesen fussuk végig, és hervadhatatlan koszorút nyerjünk velük együtt, Krisztus a mi Urunk által.” Ámen.
C év évközi 31. vasárnap 2016 - Lk 19,1-10 Zakeus a fügefán
Kedves testvérek!
Az életet formáló kíváncsiság. Ezt a címet adtam a mai elmélkedésnek. Mert mit keres Zakeus a fügefán?
Az igazi motivációját nyilván lelkiekben kell keresnünk. A kívülálló nem látja azt a vágyat, azt a kitörő szándékot, benső késztetést, amely Zakeust hajtja, aki nem törődve azzal, hogy látják, hogy megszólják majd, felmászik a fára. A puszta kíváncsiságnál bizonyára sokkal több hajtotta őt, hiszen tekintélyes ember volt, a vámosok feje, és nem nevettette volna ki magát a fáramászással. De szívében már ott munkálkodhatott a hit csírája. Elszakadt a földtől, az életét eddig kitöltő pénzvilágtól, hogy önmagán is felülemelkedhessen.
Mert mindenképpen látni akarja Jézust. Ez a vágy valószínűleg már korábban megszületett a lelkében, és ezért nem törődik a külső körülményekkel. Zakeus és Jézus tekintete bizonyára találkozott, amikor Jézus a fügefához ért, és Jézus megérezte, hogy fönt van valaki, aki nagyon vár rá. Ezért megszólította Zakeust, lehívta a fáról, betért otthonába és asztalánál együtt evett – a megvetett vámossal.
Első olvasásra Zakeus minden előzmény nélkül, érdemtelenül nyeri el Jézus figyelmét és irgalmas szeretetét, de mint láttuk, Zakeus alázata nyitott utat, hogy Jézus belépjen a házába és a szívébe. A mi szívünkbe is az alázat nyit utat Jézusnak, hogy belépjen.
Bizonyára mindannyian megéltük már, hogy cipeltük gondjainkat, bánatunkat, ide is elhoztuk a templomba, de nem tudtuk letenni. Egyszer csak – egy igazi imádságos együttlét, vagy megérintő prédikáció után, – otthagytuk, és könnyebben, szinte repültünk hazafelé. A megszólítás fügefája mindenek előtt itt van számunkra a templomban. Leggyakrabban a szentségekben tapasztaljuk meg azt, amit Zakeus akkor élt meg, amikor Jézus leült vele és barátaival az ő házában az asztalhoz.
Jézussal találkozni akaró ember számára Zakeus története reményt keltő, felemelő történet. Fel akarja oldani félelmeinket, aggályainkat, kishitűségünket. Mindnyájan kedvesek vagyunk Isten számára, még bűneinkkel terhelten is. Aki hinni tud ebben, az át fogja élni Zakeus boldogságát, és nem lesz nehéz új irányt szabnia életének, mert tudni és érezni fogja: Isten határtalan szeretete vigyázza minden lépését.
Két példát hozok a kíváncsiság megélésre. Az egyik példa: képzelj egy plázát mozi termekkel, ahol folyamatosan megy a vetítés, és várod, hogy bemehess a filmet nézni.
Az előző filmvetítésnek végre vége, az emberek özönlenek ki a mozi teremből. Várakozás közben látod a kifelé jövők arcát, akik egymással a friss élményről vidáman beszélgetnek. Látva örömöket, mosolygó tekintetüket a várakozókban még inkább felébred a vágy, hogy végre ők is részesüljenek a film által nyújtott élményben, ez biztosan jó film, ha ilyen mosolyogva jönnek ki.
A másik is egy régi személyes élmény Ausztriából, egy kis osztrák Mária kegyhely az olasz határnál, Maria Luggau. Ebben a templomban a gyóntatószékek nem hátul vannak, hanem elöl, a szentélyben, az oltár két oldalán. Mise közben mindenki láthatja a gyónásra várakozók arcát, és azt is, amikor néhány perc múlva kilépnek a gyóntatószékből. Nem kell németül tudni hozzá, mert látni a gyóntatószékből kilépők felszabadult tekintetét, az öröm, a megtisztulás, a lelki újjászületés érzése sugárzik róluk. És ilyenkor szinte együtt lehet örülni, szinte könnyebb a szentmise, mert meg lehet tapasztalni Isten irgalmát, szinte magunkon érezni Isten tekintetét. Ezt a csodálatos érzést, egykoron Zakeus is érezhette. Ha ez öröm sugárzik rólunk, akkor másokban is felébred az irgalmas Istennel való találkozás vágya.
A hívőket sokszor kinevetik, kigúnyolják vallásosságuk miatt. A nem hívők azon viccelődnek a hátuk mögött, hogy templomba járnak. Ostobának tartják őket, mert becsületes munkával és nem ügyeskedéssel akarják biztosítani családjuk megélhetését. Lenézik őket, mert nem mennek bele a kicsinynek tűnő csalásokba. Maradinak tartják őket, mert ragaszkodnak a hagyományos értékekhez. Zakeus példája bátorítást adhat mindazoknak, akik hitük, vallásosságuk miatt ilyeneket vagy hasonlókat kénytelenek átélni! Nem érdemes törődni a gúnyolódókkal. Ne engedjük, hogy a nem hívők eltompítsák szívünkben az Isten-látás vágyát!
Zakeus látni szeretné Jézust. Jézus pedig észre veszi őt a tömegben. Ettől kezdve a történet új helyszínen folytatódik, az utcáról Zakeus házában találjuk magunkat. A helyszín változása már utal a Zakeusban végbemenő lelki változásra. Jézus betér az ő házába és itt újabb lelki lépést tesz a korábban mindenki által megvetett ember. Ígéretet tesz, hogy vagyona felét szétosztja a szegényeknek és bőséges kártérítést ad mindazoknak, akiket korábban megkárosított. Megtérésének komoly jele, bizonyítéka ez. Megtapasztalta, hogy milyen nagy az Isten irgalma iránta, és most ő is megmutatja, hogy tud irgalmas lenni az emberek felé.
Ismerek jó pár embert, aki el-eljön a templomba, néha programjainkra is, de csak kívülállóként, mintegy nézelődni. Jézus ennél többet akar. Tudja, hogy többre van szükségünk. Zakeusnak, neked, nekem, mindnyájunknak. Ha Zakeus csak meglesi Jézust, és nem történik meg a találkozás, minden ment volna tovább az életében, mint eddig. Jézus megérezhette azt a picike vágyat Zakeus szívében, hogy milyen jó volna másképpen élni, milyen jó volna, ha nem gyűlölnék őt az emberek, ha tükörbe tudna nézni. Ezért állt meg Jézus, és szólította fel őt: – Gyere le a fáról, mert a te házadban kell megszállnom! És létrejött a nagybetűs találkozás! A találkozás Jézussal, találkozás Istennel mindent megváltoztathat. Legtöbbször a gondolkodásunkat, és az emberekhez, önmagunkhoz, Istenhez való viszonyunkat. Zakeus olyasmit élhetett át, amit egy kisgyermek tapasztal meg, miután kitudódott, hogy rossz fát tett a tűzre, és ezt a titkot már napok óta hurcolja a lelkében. Zakeus is, mint egy kisgyerek, megkönnyebbült, sőt boldogan sorolta, hogyan teszi jóvá eddigi vétkeit. Legbelül tudta, hogy ha ez a nem mindennapi ember nem fordult el tőle megvetően, hanem megtisztelte azzal, hogy szóba állt vele, sőt még arra is hajlandó, hogy belépjen a házába, akkor itt tennie kell valamit. Az Istennel való találkozás cselekvésre késztet. Zakeus jól kezdte a megváltozás folyamatát. El akarta rendezni sötét múltját. Helyre akarta hozni hibás döntéseit. Nagyon sok betegség, szomorúság, terhelt kapcsolatok erednek abból, hogy szőnyeg alá söprünk problémákat, nem beszélünk róluk, mázsás súlyként hordozzuk őket. Sokszor nem is tudatosítjuk, hogy jelenlegi gondunk a múltban keletkezett, nem rendeztünk le valamit, nem bocsájtottunk meg valakinek, nem mondtunk ki valamit.
Uram, Jézus! Köszönöm neked, hogy még a fügefa lombjai sem tudnak minket elrejteni szemeid elől. Mert te a tőled távol állót is magadhoz közelíted. Köszönöm, hogy a jóra nyitottnak teremtettél minden embert, így mint a szomjas föld vágyódhatunk utánad. Áldalak téged, Jézus, akit mindig megtalálunk, ha hozzád indulunk lelkünk mélységeiből. Add, hogy szomjúságunkban mindig hozzád emeljük szemünket, a te útjaid felé. Ámen.