C év Krisztus Király ünnepe 2025 - Lk 23,35-43
Kedves Testvérek!
Krisztus Király ünnepén a keresztre felfeszített, felszögezett Krisztust állítja elénk anyaszentegyházunk.
A régi liturgiában mindenki egy irányba tekintett a templomban, a pap és a hívek is, a főoltár felé, ahol az oltár fölött ott állt, vagy lógott a feszület. Amikor a pap felemelte a Szentostyák, a kelyhet, úgy tekintett fel Krisztusra, mint a jobb lator a kereszten függő Jézusra. Aztán hirtelen jött a váltás a II. Vatikáni zsinat után a szembe oltárral. Ezután a pap már csak a feszület hátoldalát látta.
Ezért arról születtek az elmélkedések, hogy a feszületnek két oldala van. Van egy hátsó oldala is, mely üres. És azt mondja róla a szent író, hogy képzeljük el, ez az oldal nem véletlenül üres, ez számunkra van fenntartva, hogy Krisztussal együtt én is rá lehessek szegezve.
A szentmisében papként nem csak ezt kell megélnem. A jobb lator szemével Krisztus arcába tekinteni. Vajon méltó vagyok arra, hogy az ő nevében mondjam ki az átváltoztatás szavait? És jött a szentéletű jut XVI. Benedek pápa, aki megoldotta ezt a problémát! Azt mondja, mi papok az oltárnál ne az üres oldalát nézzük a feszületnek, amely ugye ott van az oltár közelében, és a nép felé áll. Hanem legyen az oltáron egy feszület, mely a pap felé mutat, amikor a pap misézik, és rátekint, mintha Jézus szemébe nézne, őrá tekintsen. (És az oltár nem virágtartó állvány. De így a hívek ennek a feszületnek a hátát látják, én meg az nagy feszületnek látom továbbra is a hátát.)
Kétoldalas feszület! Nyáron kaptam néhány képet Balatonszentgyörgyről, ahol a falu határában áll egy feszület egy fa alatt, melynek mind a két oldalán ott van Krisztus, ha elhaladsz mellette és visszanézel, akkor is, mintegy követ a tekintetével. Most kivetítem ezt a két oldalas feszületet!
Az üres oldal kicsit olyan, mint az a mohamedán, aki lekapcsolja a villanyt, hogy Allah ne lássa, amint disznóhúst eszik. Jézus nem lát hátra? A kétoldali feszület, mint a váltós szentkép, amelyen Jézus szemével követ.
Ha hátra tekintek, akkor sem kell félnem, a szemünk akkor is találkozik.
Krisztus király vasárnapján az egyház a keresztnek két oldalát állítja elénk. Valakinek a kudarc, van akinek a győzelem. Attól függ, melyik oldalról nézzük. Aki nem néz Jézus szemébe, annak Jézus totális kudarcának tűnik. Aki a szemébe tekint a győztest látja meg izzó szemében.
A kereszthalál nem csak a római birodalom egyik legfájdalmasabb büntetése volt, hanem durva megszégyenítésnek is. A felirat pedig - A zsidók királya - persze nemcsak a tehetetlen Jézust gúnyolja, hanem az alávetett zsidókat is megalázza: lássátok, ennyit ér a zsidók királya, egy köztörvényesként felakasztott ember.
Vajon mit látott meg a megalázott, szenvedő Jézusban a (jobb) lator, hogy felismeri benne a Megváltót? És nekünk van-e szemünk észre venni Jézust nem csak a kereszten, hanem egy-egy kiszolgáltatott szenvedőben? Vagy egyszerűen csak meglátni a helyes, követendő cselekedetet - ami pedig totális kudarcnak tűnik?
Egy apró gondolat még figyelemre méltó: Jézust nem a "népfölség" tette vezérré, nem óriási többség választja meg, uralma nem függ semmi földitől. Hatalma pedig több, mint amit bármilyen földi nagyság kínál: az örök életet adja a benne hívőknek.
A mai evangélium Krisztus halálát beszéli el, mert ez az a pillanat, amikor Krisztus megkezdi uralmát a világ felett. Krisztus trónja a kereszt! A feje fölötti feliraton ez volt olvasható: „Ez a zsidók királya.” Jézus ellenségeinek az volt a szándéka, hogy feltüntessék elítélésének okát, voltaképpen ez a felirat Krisztus uralmának kihirdetése.
Figyeljünk a feliratra, amelyet Krisztus feje fölött helyeztek el: „Ez a zsidók királya”. A szemlélődők követelték, hogy egyértelműen nyilvánítsa ki királyságát, sőt még a barátai közül is többen ezt várták Tőle. De Ő azt választotta, hogy királyságát csak egy ember érdekében mutatja meg féltő gondoskodással, aki valójában bűnöző volt: „Jézus, emlékezz rám, amikor országodba érkezel.” Ő így válaszolt: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a Paradicsomban!”
Ebből a szempontból a legfontosabb kérdés, amit kérhetünk Krisztus király ünnepén nem az, hogy Ő uralkodjék a világon, hanem uralkodjék bennem; akár elismerik királyságát az államok és kormányok. De vajon én elismerem-e ezt a királyságot és Ő él-e bennem?
Krisztus az életem Királya és Ura? Ki uralkodik bennem és határozza meg célkitűzéseimet és áll az első helyen: Krisztus vagy valaki más? Szent Pál szerint kétféleképpen lehet élni: élhetünk „önmagunknak” vagy az „Úrnak” (Róm 14,7-9). Az önmagunknak való élet azt jelenti, hogy valaki kezdetnek és végnek tekinti önmagát, s ez önmagába zárja az embert és csak saját kielégülése, dicsősége számít az örökkévalóság távlata nélkül. Az „Úrnak” élni éppen az ellenkezőjét jelenti, azt, hogy az Ő dicsőségéért. az Ő országáért élünk!
Az Istennek élő ember új életre jut, amellyel szemben még a halál is vereséget szenved. Az ember legfontosabb kérdése már nem az élet és halál kérdése, ahol mindig vereséget szenved. A legfontosabb kérdés, hogy „magunknak élünk” vagy az „Úrnak” élünk-e?!
A mai szép ünnepen életem két oldalát hozom Jézusom eléd, teszem le kereszted elé.
Uram, Jézus! Bennem sokszor van sötétség, kétely, homály. De nálad mindig ott van az igazi fény. Én sokszor érzem magányosnak önmagam, az élet útját nekem egyedül kell megharcolnom. De te mégsem hagysz el engem, velem vagy. Amikor valami nem sikerül kishitű vagyok. De tudom, nálad mindig ott a segítség. Ha valami nem az elképzelésem szent történik máris nyugtalan vagyok, pedig csak egy ima kellene, mert nálad ott a béke. Keserűség van bennem, pedig ott van nálad a türelem. Nem ismerem jól útjaidat, de te ismered azt az utat, melyet nekem végig kell járnom.
Uram, segíts, hogy ne legyek vak. A kíntól elhomyályosult szemű jobb lator a kereszten látott meg először. Mégis felismerte benned Jézusom, élete királyát. Ezért kérlek, add kegyelmed fényét, hogy mindenütt, minden körülmények között képes legyek felismerni országodat, királyságodat, elfogadni téged életem urának. Ámen!