C év évk.7. vas 2019 - Lk 6, 27-38, az ellenségszeretet
Bevezető:
A mai vasárnap evangéliumában katolikus vallásosságunk alapkövetelményéről hallunk majd Jézus Krisztustól. A Jézustól kért legnagyobb áldozat megbocsájtani mindenkinek, még az ellenségeinknek is:
„Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas! Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni."
- Mennyi együttérzést adok másoknak?
- Mennyi együttérzést várok másoktól?
- Hogy viselem, ha pálcát törnek fölöttem?
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Lk 6,27–38 — „Többet tegyetek!”
Kedves testvérek!
A mai evangéliumban Urunk, Jézus, olyan magasra tette a mércét, hogy ma is gyakran csak méregetjük, és neki sem merünk rugaszkodni. Emberi erővel aligha tudjuk megvalósítani, de Istennek– és Istennel – minden lehetséges. Ha ebben hiszünk, akkor nekivághatunk.
A Katolikus Egyház Katekizmusa az imádságról szóló részben tárgyalja az ellenünk vétőknek szóló megbocsátást: „A keresztény ima elmegy egészen odáig, hogy megbocsát az ellenségnek. Átalakítja a tanítványt és Mesteréhez formálja. A megbocsátás, a keresztény ima csúcspontja arról is tanúskodik, hogy a mi világunkban a szeretet erősebb, mint a bűn” (2844).
Assisi Szent Ferenc, aki a katekizmus megfogalmazása előtt 800 évvel élt, belülről, a szívéből értette és élte meg mindezt. Így énekli meg a Naphimnuszban, imádkozzuk közösen:
„Áldjon, Uram téged minden ember,
ki szerelmedért, másnak megbocsát.
És aki tűr gyötrelmet és nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.”
Az ismerős közmondás szerint, ki mint él úgy ítél. Az ellenség szó hallatára mindenki, a maga módján reagál. Van, aki rögtön a támadásra gondol, és ökölbe szorult kézzel, villámgyorsan lehetőségek sorozatán gondolkodik, hogy mit is lehetne tenni. Másnak a védekezés jut eszébe, az okos elhárítás, vagy éppen a tagadás. Sajnos nem elméleti dologról van szó, hisz a híradások hemzsegnek a háborús eseményektől, mindennapi életünket sokszor megkeserítik azok, akik ellenünkre vannak. Valljuk be őszintén, hogy ilyen háttérrel szinte idegenként hangzik, amikor a mai vasárnapi szentírási szakaszok erőszakmentességről szólnak.
A keresztény életstílus négy alapeleme: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért.” Nem könnyű kereszténynek lenni, de boldoggá tesz, mert az irgalmasság útja megadja a lelki békét.
A gyakorlatban ez nem is olyan könnyűt út.
Szentatyánkat Ferenc pápát szeretném most idézni:
„Akkor nem is vagyok keresztény?
És ha én nem követem ezt a négy alapelvet? Ha nem szeretem az ellenségeimet, nem teszek jót azzal, aki gyűlöl engem, és nem imádkozom azokért, akik bántanak engem, akkor nem vagyok keresztény? – De igen, keresztény vagy, mert megkaptad a keresztséget, de nem úgy élsz, mint egy keresztény. Pogány módjára élsz, a világ lelkületével. Persze könnyebb kibeszélni az ellenségeinket vagy azokat, akik más párthoz tartoznak, de a keresztény logika árral szemben úszik és a „kereszt őrültségét” követi. A végső cél az, hogy úgy viselkedjünk, mint a mi Atyánk gyermekei. Csak az irgalmasok hasonlítanak az Atya Istenre. „Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas”. Ez az út, és ez szembe megy a világ lelkületével, ami ellentétesen gondolkodik, és a többieket vádolja. Mert köztünk van a nagy vádló, aki mindig bevádol minket Isten előtt, hogy elpusztítson. Sátán: ő a nagy vádló. És amikor én belépek ebbe a logikába és vádaskodom, átkot szórok a másikra és igyekszem ártani neki, akkor a nagy vádló logikáját követem, amelyik pusztít. Amelyik nem ismeri az irgalmasság szót, nem ismeri, soha nem élte meg.” Mondta Szentatyánk Ferenc pápa.
Naponta többször is imádkozzuk a Miatyánkot. Milyen jó lenne, ha érzületben, értékvitelben is hozzá igazodnánk. Tőlünk is függ, hogy ember arcúbb lesz-e a világ. Először a lelkek benső békéje kell, hogy megvalósuljon.
Erre is Assisi Szent Ferencet hívtam segítségül. Imádkozzuk együtt béke imáját:
Uram, tégy a béke eszközévé.
hogy szeretetet vigyek oda,
ahol gyűlölet van,
hogy megbocsássak,
ahol bűn van,
hogy egyesítsek,
ahol széthúzás van,
hogy igazságot hozzak,
ahol tévedés van,
hogy hitet vigyek,
ahol sötétség van,
hogy örömet vigyek oda,
ahol szenvedés van
Nem azért, hogy vigasztalódjam,
hanem, hogy vigasztaljak;
nem azért, hogy megértsenek,
hanem, hogy megértsek
nem azért, hogy szeressenek,
hanem, hogy szeressek;
csak ez a fontos,
mert amikor adunk – kapunk,
amikor megbocsátunk – bocsánatot nyerünk,
amikor meghalunk – új életre kelünk.
Urunk Jézus mindenkinek jót adott, mégis rosszal viszonozták. Így személyes példájával is bizonyítja, hogy nem az emberektől, hanem az Atyától kaphatunk igazi viszonzást. Ő mérték nélkül ad, de csak annyiban részesülhetünk jóságában, amilyen mértékben kitágítjuk szívünket, hogy befogadhassunk belőle. Minél több jót teszünk, annál inkább részesülünk Isten jóságában.
Keresztény emberhez nem méltó a harag, a gyűlölet és a bosszú. Egyedül az irgalmas Isten példája követendő, aki kész megbocsátani minden bűnösnek. Légy nagylelkű és megbocsátó, akkor majd te is megtapasztalod Isten nagylelkűségét!
Szentatyánk Ferenc pápa mondja:
„Az egyetlen megengedett vád nekünk, keresztényeknek, az önvád. A többiek felé csak irgalmasok lehetünk, mert az irgalmas Atya gyermekei vagyunk.”
Tehát hogyan lehet egy olyan világban élni, mely állandó ellenségképeket gyárt, keres, önző, és kirekesztő? Igen, keresztényként legyünk békességesek. És a sok felgyülemlő feszültséget azért add ki magadból. Legyenek ellenségeid, melyek ellen a jó keresztény harcol. A bűn minden fajtája, és minden ma divatos visszahúzó erő legyen az ellenséged: mint például: - a fásultság, a dologtalanság, lustaság, a közöny, a szétszórtság, a reménytelenség, a depresszió, a jövőtlen gondolkodás, a szeretetlenség, a hűtlenség, és mindaz, amit például Pál apostol a Galata levélben felsorol. Az ilyen harc megedz, és erősít!
És mindezt imádkozzuk is meg. Egy szép imát találtam erre a Keresztény Élet című újságban. A szeretet és megbocsájtás imája címmel. Imádkozzuk közösen:
A könnyeket, amik elöntöttek – megbocsátom.
A fájdalmakat és a csalódásokat – megbocsátom
.
Az árulásokat és a hazugságokat – megbocsátom.
A rágalmakat és az intrikákat – megbocsátom.
A gyűlölet és az üldöztetést – megbocsátom.
Az ütéseket, amelyek megsebeztek – megbocsátom.
A széttört álmokat – megbocsátom.
A megölt reményeket – megbocsátom.
Az elhidegülést és a féltékenységet – megbocsátom.
A közönyt és a rosszindulatot – megbocsátom.
Az igazságosság nevében elkövetett igazságtalanságot – megbocsátom.
A haragot és a kínzást – megbocsátom.
A hanyagságot és a feledést – megbocsátom.
Adj erőt Uram, hogy képes legyek szeretni minden szeretetlenség fölött,
Adni akkor is, ha mindenemtől megfosztanak;
Örömmel dolgozni minden akadály ellenére;
Kinyújtani a kezem még a legnagyobb magányban és elhagyatottságban is;
Felszárítani a könnyeimet akkor is, ha zokogok;
És hinni akkor is, ha nem hisznek bennem.
Ezt add meg Uram! Ámen!