C év évközi 16. vas 2025, Mária- Márta
Kétféle lelkület = 3 a mai korban. Ezt a címet adtam a mai elmélkedésnek.
Mária, Márta Lázár. 3 testvért július 29-én, kedden együtt ünnepli Anyaszentegyházunk.
Márta a munkamániás lelkület. Mária az imádkozó. Hisz nagyon sok ember van napjainkban is, aki abban látja a tökéletességet, hogy a napi, általa kötelezőnek vélt imát, lelkizést el kell végeznie, akár magánélet más területeinek a rovására.
Mind a kettőből sok embert ismerek. De úgy érzem, manapság nem ez a kétféle lelkület izgatja az embereket. Van egy harmadik: aki megunta volna Jézus hosszú beszédét, prédikációját, és a vacsora után otthagyná a társaságot, egy jó buli, könnyed szórakozás kedvéért. Vagy már ott sem lenne, mert megüzenné: nyaralni mentem.
Jézus korában még nem napi 8 órát, heti 40-et kellett dolgozni, hanem tulajdonképpen folyamatosan, hajnaltól estig. Nem a bulizó, nyaraló életformában gondolkodtak, ez csak a nagyon szűk vezető réteg számára volt akkor lehetséges.
Tehát Jézus csak kétféle lelkületet tárt elénk.
Márta és Mária annak a Lázárnak voltak a testvérei, aki Jézusnak volt a barátja, s akit az Úr feltámasztott a halálból. A testvérek a Jeruzsálemhez közeli Betánia nevű aprócska településen laktak. Jézus többször is megszállhatott náluk útja során, most is hozzájuk tér be. Abban a korban az asszonyok dolga a házimunka végzése és a gyermekek felnevelése volt, az én gyerekkoromban volt ennek egy elnevezése is: háztartásbeli. Tehát Márta azt a női szerepet gyakorolja, amit elvártak tőle. Ha vendég érkezett a házhoz, azt ki kellett szolgálni. Helyzetéből érthető a méltatlankodása, hiszen a hagyományos szereposztás szerint testvérének, Máriának is ugyanez lett volna a kötelessége. A történet első meglepetése az, hogy Mária nem női szerepe szerint cselekszik. Nem a munkát akarja megtagadni, hanem hallgatni szeretné Jézust, és ezzel olyat tesz, amit egy nőtől nem vártak abban az időben. Ugyanakkor Jézus is meglepetést okoz, mert férfiként nem teszi helyre Máriát, nem utasítja őt, hogy inkább végezze az asszonyi munkát, akkor sem, amikor Márta méltatlankodik.
Az esetet Lukács evangélista egyrészt azzal a szándékkal mutatja be, hogy érzékeltesse azt a különbséget, ahogyan Jézus és a korabeli zsidó tanítók viselkedtek a nőkkel. A zsidó törvények szerint a vallási tanításokat a nők otthon beszélték meg a férjükkel, apjukkal. A zsinagógai istentiszteleten nem vehettek részt aktívan, és nem olvashattak fel a prófétákból, nem szólhattak hozzá. A karzaton, vagy a rács mögött a férfiaktól jól elkülönítve vehettek csak részt. Nem csak ebben az esetben, de máskor is, Jézus elutasítja ezt a felfogást, és találkozik asszonyokkal, elfogadja gondoskodó szolgálatukat, vallási kérdésekről beszélget velük. Olyan határt lép át ezzel, amelyet egy mélyen vallásos zsidó ember, főként egy rabbi soha nem lépett volna át.
Az evangélista másik szándéka a két különböző lelkület, gondolkodás, viselkedés bemutatása Márta és Mária személyén keresztül. Márta tudja a szerepét, azt teszi, amit egy asszonynak tennie kell, ha vendég érkezik a házba. Mária kilép ebből az asszonyi szerepkörből, mert szívesebben hallgatja az Úr tanítását.
Mindennapi életünkben sokszor okoz nehézséget a két magatartás helyes arányának megtalálása. Az egyik oldalon azt mondják, hogy majd akkor imádkozom és törődök a lelki dolgokkal, ha elvégeztem a munkámat, aztán valahogy tovább tart a munka, kifáradok, és kellene a buli, a szórakozás, és már nem is jut idő Istenre. Van egy másik véglet: a temploma járó hívek kicsiny, de erős hangú része: akik a vallási teendőikre hivatkozva elhanyagolják mindennapi kötelességeiket. Egyik sem helyes. Juthat idő mind az imára, mind a munkára, mind a pihenésre? A helyes sorrend Jézus szerint a lelkiekkel kezdődik. Ha a lelkemben rend van, akkor megtalálom a módját, hogy időm, pénzem, eszközöm legyen, és ne égjek ki.
A cselekvés és a szemlélődés sokszor úgy mutatkozik meg, mint az Egyház kettős feladata: a világ szolgálata és Isten szolgálata. Az első az evilági tevékenység, a második az Isten felé irányuló természetfeletti küldetés. Jézus szavaiban azt érezhetjük, hogy nem lehet e két dolgot egy szintre helyezni, mert nem egyenértékűek. El kell fogadnunk azt az igazságot, hogy az embernek egyénileg és a közösség tagjaként a világ megszentelésére, keresztény szellemmel való átitatására kell törekedni, amely tevékenység a hitből és az Egyház természetfeletti küldetéséből fakad. Az is igaz továbbá, hogy a világ felé fordulás végső soron a hit megőrzését és erősödését is szolgálja. Ezt a cselekvést mégsem tekinthetjük egyenrangúnak az istentisztelettel. Az istentisztelet elsőbbséget élvez az Egyház küldetésében, ez az a „jobbik rész”, amiről Krisztus beszél.
A tétlenség és a lustaság, amely oly sokakat megkísért, súlyos bűn. Sokan szeretik a munka könnyebb végét megfogni, és haszontalan dolgokra pazarolják idejüket, ahelyett hogy szorgalmasan dolgoznának. Mások pedig éppen az ellenkező végletbe esnek, éjjel-nappal megállás nélkül dolgoznak, még be sem fejeztek valamit, máris új munkába kezdenek. Az állandó tevékenykedés szintén a bűn forrása lehet.
Egyszer belefeledkezünk a munkába, és mindent magunk akarunk megtenni, máskor pedig tudunk időt szánni Istenre, csak kedvteléeinkre. Lelkünk nyugalmát akkor leljük meg, ha a tevékenység és a szemlélődés, és aktív pihenés helyes arányát megtaláljuk. A szemlélődés és az imádság feltehetően mindig Istenre irányul. De a tevékenységeink, a munkánk is irányulhat őrá, ha azt szolgálatként végezzük Isten és a felebarát felé.
Jézus arra szeretné irányítani figyelmünket, hogy az ő követésének alapja tanításának a figyelmes hallgatása. Megteszem-e az „egy szükségeset?”
Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor betértél Márta és Mária házába, elfogadtad a szolgáló szeretetet Mártától és örömmel fogadtad a tanításodra figyelő Máriát. Márta a mindennapi teendők lelkiismeretes végzésének és a becsületes munkának, Mária pedig a lelki élet, az Istenre figyelésnek és az imádkozásnak példája. Segíts minket, hogy keressük, és megtaláljuk a helyes egyensúlyt az életünkben! A mindennapi ima, az elmélkedés, a szentírásolvasás emelje fel Istenhez lelkünket. A becsületesen és lelkiismeretesen végzett munkán is ott legyen Isten áldása. Így vezess minket, Urunk, a mennyei Atyához!