C év - Húsvét 3. vasárnapja 2025 – Jn 21,1-19
Kedves Testvérek!
A parton Jézus vár mindannyiunkat!
A húsvét a keresztény ember számára nem a piros tojás meg a nyuszika ünnepe. A piros tojás keresése azt idézi bennem, mint amikor az asszonyok, és a tanítványok keresték Jézust a sírban. És micsoda öröm volt, amikor délután unokaöcsém kislánya talált még egy ottfelejtett pirostojást.
A mai vasárnap ennek a fordítottja! Jézus keres bennünket, vár a parton, előre elkészített friss kenyérrel és sült hallal.
A tavasz, az újra ébredés, a folytonosság elfogadása mindenki számára természetes. Nekünk, akik hiszünk Istenben, megerősítést jelent, hogy Jézus vár bennünket a parton. Ha hibás a tevékenységünk, akkor figyelmeztet, hogy rossz helyen van a hálónk. Csak az ingyen pirostojást és csokinyuszikát keresnénk.
Holott ott áll a parton, valóságában, de ahhoz be kell vetnünk magunkat a vízbe, ki kell evezni, tehát nem ingyen van. Keresztény életünk sikere azon múlik, mennyire figyelünk tanácsaira. Lelkiismeretünk által belénk van oltva, hogy mi a jó és mi a rossz. Csakhogy az élet nem ennyire egyszerű: fehér vagy fekete. Körülményeink, vágyaink el tudják hangolni a lelkiismeretünket. Meg kell kérdeznünk Jézust, hogy mi a helyes. Általában mi mondjuk meg Istennek, hogy mit csináljon. Inkább időt kellene szánnunk arra, hogy meghalljuk válaszát.
Péter nagyon szerette Jézust. A feladat, amit kapott, óriási. Szinkronban van szeretetével. Mi embertársainkon keresztül tudjuk szeretni Jézust. Istenszeretetünk fokmérője, hogy mennyi jót teszünk másokkal.
A húsvéti ünnepkör arra kell, hogy felnyissa szemünket, hogy a földi élet természetes körforgásából kikerülve meglássuk, a parton Jézus fogad minket.
A tópari jelenet végén Jézus nagyon kemény szavakat intéz Péter felé:
„E szavakkal jelezte, hogy Péter milyen halállal dicsőíti meg az Istent. Majd hozzá tette: „Kövess engem.” (Jn.21,19)
Jézus csodálatos pedagógus, ahogy felkészíti az apostolok, köztük Péter lelkét. Először az ő hozzáállásuk a kemény munka, a végén a sok hallal, a munka eredményével. Majd a közös étkezés, mert a közös asztal segíti a lelket. És csak ezután, az ilyen felkészítés után tér rá Jézus a lényegre.
Jézus bizalma és megbocsátása új emberré tette Péter: erőssé és hűségessé a halálig. Péter az Egyház elindulásakor, nehéz időben legeltette Krisztus híveit, amikor szükséges volt, hogy elhagyja Galileát és kilépjen a világba.
És ezen lelki élmények feldolgozása után Péter képes lesz most már a végsőkig megtartani ígéretét és életét adni Krisztusért. Ha megtanulnánk azt a leckét, amit Krisztus cselekedett Péterrel, vagyis bíznánk másokban azután is, hogy hibáztak, kevesebb kudarc és megvetett ember lenne a világban!
A Jézus és Péter közötti párbeszédet mindnyájunknak saját életére kell vonatkoztatni. Szent Ágoston az evangéliumi szakasz kommentárjában azt mondja: „A Péternek föltett kérdést Jézus mindnyájunknak fölteszi. A kérdés: ’Szeretsz engem?’ mindegyik tanítványnak szól.”
A kereszténység nem tanítások és gyakorlatok összessége, hanem sokkal bensőségesebb és mélyebb valami. A kereszténység baráti kapcsolat Jézus Krisztussal. Ő sokszor föltette a kérdést földi élete során: „Hiszel bennem?” de, egyszer sem kérdezte: „Szeretsz engem?” Ezt a kérdést csak most teszi föl, miután szenvedése és halála által megmutatta, mennyire szeret minket.
A Jézus iránti szeretet mások szolgálatában mutatkozik meg: „Szeretsz engem? Legeltesd bárányaimat!” Nem azt akarja, hogy Neki származzon java abból, hogy szeretjük Őt, hanem azt akarja, hogy a nyájának legyen ebből java! Rá irányul Péter szeretete, de nem Ő annak haszonélvezője. Mintha azt mondaná Péternek: „Gondold meg, amit nyájamért teszel, azt nekem teszed!”
Mit tanulhatunk tehát Jézus Péter és a többi apostol találkozásából?
Péter vallomása, és Jézus küldése ránk is érvényes. Jézus Krisztus iránti szeretetünk ne valami privát és érzelgős valami legyen, hanem a mások iránti szolgálatban nyerjen kifejezést. Kalkutta Teréz anya gyakran mondta: „A szeretet gyümölcse a szolgálat, a szolgálat gyümölcse a békesség!”
Uram, Jézus! Miután elküldted apostolaidat Galileába, Péter apostol és társai dolgozni indultak. És nekik volt igazuk. Nem sajnáltatták magukat, hogy vajon mi történt veled és velük, hanem tették a mindennapi dolgukat. És nekik volt igazuk. A jól, hittel végzett munkában is veled találkoztak. Uram, ne engedd, hogy életidegen, tétlen vallásosságban leljem kedvemet. Hanem segíts, hogy a becsülettel végzett munka után fogadjam el hívásodat a terített asztalra, ma nem a kenyér és hal, hanem a kenyér és bor, tested és véred asztalához, mellyel utat mutatsz és lelki erőt és lelki táplálékot adsz számomra, hogy követhesselek téged! Ámen!