2022.10.30 évközi 31. vasárnap

C év évk. 31. vas  2022-  Lk 19,1-10

Bevezető:

Kedves Testvérek! A mai evangélium: Jézus a jerikói úton, és a kíváncsi vámos Zakeus a fügefán.

Ha majd a sorok mélyére tekintünk, talán magunkat is észrevehetjük Zakeus mellett a fügefán.

    Vajon egyszerűbb módon nem láthatta volna meg Jézust? Vagy tudatosan ezt a rejtőzködő „állást” választotta, gondolván, szemtanúja lehet közelről az eseményeknek, miközben a vadfügefa ágai jól elrejtik Jézus és a tömeg elől. • Én milyen dolgok, kifogások, pótcselekedetek mögé bújok Jézus hívása elől?

       Vagy talán nem is akart elbújni, csak hirtelen nem látott más megoldást, mint felmászni egy fára, leleményes megoldást találva apró termete miatt. • Mi az én fügefám? • Milyen dolgok, események segítenek nekem a hétköznapok nehézségeiben Jézust meglátni? (ima, csend, lelki olvasmányok…) • Tudok-e mások számára fügefa lenni? Segítek-e megtalálni, rátalálni Jézusra?

A harmadik dolog, amit megtanulhatunk a történetből: Jézus irgalmával tekinteni a tömeg által megvetett emberekre. A maguk hibájából, - vagy azon kívül - a társadalom peremére szorult embercsoportokra - hajléktalanokra, munkanélküliekre…

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

 

Beszéd:

Kedves Testvérek!

Zakeus története is híven tükrözi Jézus csodálatraméltó hozzáállását a bűnös, vagy közönyös életmódban élő ember elveszett mivolta iránt. „Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom. Erre gyorsan lemászott, és boldogan fogadta.” (Lk19,5-6). „Ma a te házadban kell megszállnom…” annyit jelent: Olyannak szeretlek amilyen vagy! A keresztény közösségek – egyik – legnagyobb tragédiája éppen az, hogy „konyhakész” halakat szeretnének kihalászni a világ tengeréből! Jézus példája éppen az ellenkezőjét állítja elénk!

Gyökössy Endrét idézem, az egykori kertvárosi református lelkészt, Újpest díszpolgárát, aki ezt a példát hozza Zakeus történetére:

„Egy ökumenikus találkozóra hívtak ahol többek között egy 40 év körüli fiatalember is felszólalt. Egyszerűen, világosan mondta el, mit jelent számára Jézus Krisztus mai tanítványának lenni. És sugárzott.

Az összejövetelről elmenőben belém karolt, rám mosolygott, és azt kérdezte: megismerem-e. Zavartságomat látva, bemutatkozott: egy régen halott, hívő barátom fia volt. Apja sokat szomorkodott kicsapongó élete miatt. Felajánlotta, hogy hazahoz autójával. A házunk előtt a kocsiban üldögélve elbeszélte, hogy tanult, sőt diplomát szerzett, de csavargásairól,a bulizásokról és a lány-vadászatairól nem tudott lemondani.

Egy ilyen cserkészése közben ismerkedett meg vallotta - egy tisztaarcú, szelíd-szép leánnyal, aki szívesen, de tartózkodóan fogadta ostromát. Még kirándulni is eljött velem - folytatta -, piknikre a kis faházas telkünkre, ahová bizony sanda szándékkal csábítottam ki. Amikor meglátta a pirosló cseresznyéket, arra kért, másszak fel a fára néhány marokért. Aztán egyszer csak megszólalt: - Lejöhetsz már, Zakeus! - és felém nyújtott egy szendvicset: - Sonkás. Szereted? Akarod?

Amíg hol őt, hol kinyújtott kezében a szendvicset néztem, olyasmit éreztem, mint még soha, s kibukott a számom: - Igen, szeretem és akarom, de csak veled együtt. - Amikor láttam, hogy kialszik szemében a fény, hozzátettem: - Szendvicsestől feleségül akarlak.

Mire ő: - Jól van, Zakeusom, hozzád megyek, de csak egy év múlva. Hiszen tudod: Zakeusnak is volt egy s más elintéznivalója, amíg Jézus azt mondta neki: Ma lett üdvössége e háznak.

Vártam egy évig, vártam és ebben a várakozásban és a vele való egyre elmélyültebb beszélgetésekben, majd a közösségben, ahová elvitt, haza és Hozzá találtam - megváltozva és megtisztulva.

De most már sietek haza - mondta -, harmadik gyermekünkkel van otthon a párom. Várnak - És újra felsugárzott. - Isten áldja meg - mondta, s indított. Valóban úgy éreztem: ritka szép estével áldott meg Isten.

A bibliabeli Zakeus története egyetlen jézusi mondattal zárul, miután Zakeus az asztalnál bejelenti, hogy mindent jóvátesz és rendezi az életét: „Ma lett üdvössége e háznak.”

Ahogy az én fiatal barátom „házának” is így lett üdvössége, hogy egy évet kapott: rendezze az életét. Így jutott vissza a gyermekkorában elvesztett hitéhez, és a párja szívén keresztül - Jézushoz, a Krisztushoz.” Mesélte Gyökössy Bandi bácsi.

Mi is szeretnénk eljutni Jézusoz. Ahhoz a Jézus Krisztushoz, aki „ tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13, 8). Mert ugyanaz a Jézus hívta le a példabeli fiatalembert - ha közvetve is - a cseresznyefáról, mint Zakeust a vadfügefáról, két évezreddel ezelőtt.

Jézus még mindig hív. Bennünket hív, az élet vámszedőit, a ma Zakeusait, hogy jöjjünk már le a magunk bármilyen fájáról, lépjünk már - Feléje. Még közelebb egészen őfelé. Egészen közel vonásába, amelyben vinni, emelni, hordozni akar. Segíteni, elviselni az életet. És mindenkit hív: azt is, aki ma először hallja, azt is, aki már sokszor hallotta ezt a hívást, de ma hallotta meg először - a szívével is, Hívja a megfáradtakat és a megterhelteket. Várja a fiatalokat -, akik olyan nehéz terhekkel indulnak az élet felé. Várja az időseket, akik nem befelé, hanem már kifelé indulnak az életből: megfáradtan. És milyen megfáradtan! Várja az élet delelőjén küszködőket, akiknek lassan már mindenük lesz - ha belerokkannak is -, csak egy percnyi pihenésük nincsen. Sem külső, sem belső nyugalmuk.

Mivel várja az élet felé megterhelten indulókat, mivel az életből megfáradtan kifelé menőket, és mivel az életben nyugtalanul rohanókat?

Zakeus története rólunk is szól. Jézus felénk is közeledik, elhalad a mi fügefánk alatt is, felnéz ránk, és minket is megszólít. Sokszor talán mi is rejtőzködünk előle. Reánk néz, ismer bennünket, tudja, hogy mi lakik a bensőnkben. Nem akar elkerülni minket sem. Éppen ellenkezőleg, egészen közel jön hozzánk, az otthonunkba, a munkahelyünkre, a családunkba, egész életünkbe. Rajtunk múlik, hogy beengedjük-e az életünkbe, a házunk.

Mi is legyünk kíváncsiak Jézusra, és Isten dolgaira. Legyünk kíváncsiak embertársaink gondolataira, lelkére, hogy megérthessük saját magunkat, és megérthessük Jézus üzenetét, szerető gondoskodását, simogatását

Isten szeretete, Jézus szeretete aktív szeretet: nemcsak vár bennünket, hanem keres bennünket, nemcsak befogad bennünket, hanem hív bennünket, nemcsak néz bennünket, hanem megszólít bennünket. Az Evangélium csattanója az utolsó, zárómondat: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett”. Hagyjuk magunkat megtalálni, mint ahogyan Zakeus hagyta, hogy Jézus megtalálja őt a fügefa leveli között, és a mi szívünket is eltölti az a boldogság, amelyről olvassuk, hogy beköltözött a volt vámos, volt bűnös, a volt társadalomból kitagadott életébe. El tudjuk képzelni, hogy ebben a pillanatban a kistermetű Zakeus igen nagynak érezte magát! Mindenki nagy, aki elfogadja Isten szeretetét.

       Köszönöm Jézusom, hogy elültetted lelkembe a vágyat, keresni téged. Segíts, hogy lelki szemeimmel minden szükségemben meglássalak. Kérlek, adj nekem is kapaszkodókat, mint Zakeusnak, ahová felmászva közelebb kerülhetek hozzád. Taníts meg arra, hogy az ima és az elmélkedés perceiben hozzád emeljem a szemeimet és a szívemet.  Amikor pedig sikerül a közeledbe kerülnöm, irgalmas szemeiddel nézz rám, mert a te bátorításod is kell, hogy az élet ezer bajában se távolodjam el tőled.

Uram, Jézusom! Szent és bensőséges közösségben akarok veled élni. Csendben és szeretettel teljes beszélgetésben veled akarok maradni. Kérlek légy lelkem állandó vendége, mely a jóra int és segít engem.   - Ámen.