A év évk. 25. vas 2026

Kedves Testvérek!

Mire tanít a mai evangélium? Arra, hogy nem kell irigykednünk azokra, akik sok pénzt keresnek. Legyenek vele boldogok, ha tudnak. Viszont lehet bennem egy piciny irigység azok iránt, akik élvezik a munkát, a tanulást. Olyat is, amely fárasztó, egyhangú, piszkos, nehéz, vagy idegőrlő, és nem kifizetődő. A nagy kereset, a sok pénz öröménél nagyobb öröm a jól elvégzett munkámra tekinteni, nagy öröm az alkotás öröme!

A fizetség, amit Isten ígér, mindenki számára ugyanaz. Ő nem tesz különbséget az emberek között, mindenkinek ugyanazt szeretné adni. Ha engedelmes szolgáiként élünk, számíthatunk erre a jutalomra. De siker vagy vagyon utáni irigység ne legyen bennünk! Inkább Istenhez hasonlóan mi is legyünk nagylelkűek! Tegyük fel magunknak a kérdést: sok-sok bűnünk miatt megérdemeljük az egy dénárt, az üdvösséget, az örök életet? Aztán próbáljunk meg őszintén válaszolni rá! Aligha érdemeljük meg. Az üdvösség nem érdemeink jutalma, hanem Isten ajándéka. Ha Isten csak igazságos volna, akkor mi büntetést érdemelnénk bűneink, hűtlenségünk, engedetlenségünk miatt. De Isten nem csak igazságos, hanem irgalmas is! Ha elnyerjük az örök életet, az nem a mi érdemeinknek, hanem Isten nagylelkűségének köszönhető!

Az egy dénárt, amit minden munkás egyformán megkapott, úgy is felfoghatjuk, mint belépőjegyet a mennybe. Ezt a belépőt mindenkinek a kezében kell tartani és majd felmutatnia. Nem kell kettő, egy is elég. Nem szükséges jól bebiztosítanunk magunkat, hogy minden zsebünkbe teszünk egyet vagy kettőt, aztán majd egyet felmutatunk. A közmondás úgy monda a halotti ruháról „az utolsó ingnek nincs zsebe.” Zsebek nélküli ingben lépünk majd át a mennyországba. Örülj, ha Istennek végzett szolgálatodért megkaptad az egy dénárt! Fogd a kezedbe és indulj vele a mennybe tartó útra!

A példabeszéd tartalmaz egy másik fontos lelki tanítást. Nemcsak a jutalomra, hanem a hívásra is figyelhetünk. Isten mindenkit hív a nap minden órájában. És mindenkit egyforma szeretettel hív. Ez a hívás nemcsak a pásztorokhoz, a papokhoz, a szerzetesekhez és a szerzetesnőkhöz, hanem mindenkihez szól: a világi hívőket is egyenként hívja az Úr, akitől az Egyházba és a világba kapnak küldetést.

Aztán Jézus példabeszédében elő jön egy örök probléma, ez a munkanélküliség problémája. A gazda ezt kérdezi: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?” mire azok ezt felelték: „Senki sem fogadott fel minket!” Ez a szomorú választ megismételheti ma sok millió munkanélküli. Jézus együttérző volt azokkal szemben, akik a földön ülve vagy falhoz támaszkodva várták, hogy felfogadja őket valaki.

A szőlősgazda tudta, hogy az utolsó órában beállt munkásoknak is ugyanazok a szükségei, mint azoknak, akik a nap kezdetétől dolgoztak, és ugyanúgy nekik is enni kell adni gyermekeiknek. Az, hogy mindenkinek ugyanazt a bért adja a szőlősgazda, mutatja, hogy nemcsak érdem szerint, hanem szükség szerint adott. A mai társadalmak az érdem szerinti jutalmazásra épülnek, és a végzettség és az életkor szerint adják bért, és nem az elvégzett munka szerint. Sőt: nem az ember szüksége szerint. Amikor egy fiatal pályakezdőnek többre lenne szüksége, hogy családot alapítson, családjáról gondoskodjon és otthonát építse, akkor a legalacsonyabb a fizetése, de amikor pályája végéhez ér, és már sok mindene megvan, akkor a legmagasabb a jövedelme.

Végül a mai példabeszéd azt az üzenetet is hordozza, hogy a jogra és az igazságosságra épülő Ószövetséget Jézusban a kegyelemre és az irgalomra épülő Újszövetség váltja fel. És a mai társadalom is jogra, és igazságra épül. A példabeszédben szereplő szőlősgazda Jézus Atyját, az Újszövetség Istenét jelképezi. Ez a gazda meghökkentő módon viselkedik. Semmibe veszi a szociális igazságosság szabályait, mert nem a könyörtelen igazságosság vezérli, hanem a nagylelkű ajándékozás szelleme. Nem a saját érdekeit nézi, hanem munkásai szükségét, és azokon is segíteni akar, akik nem a sors kegyeltjei.

Jézus példabeszédének és életpéldájának követése nehéz, mert bennünk is lakozik egy kicsiny méltatlankodó szőlőműves. Ezért kérjük az Urat, segítsen e bennünk levő, számítgató emberi lét fölszámolásában, és adjon erőt, hogy a kegyelemre és az irgalomra épülő vallásosságot tudjuk képviselni a világban.

Uram, na hagyd, hogy tétlen ácsorgás legyen az életem. De azt se engedd, hogy azt higgyem, a sok munka, a lázas munkavégzés önmagában jó. Mert tudom, hogy nem lesz rajta az áldásod akkor, ha munkám nem áll a mások szolgálatában. Ne engedd, hogy pénzvágy és pihenést nem ismerő, az érvényesülésért való robotolás hajtson, aminem igaz keresztény emberi tevékenység. - Uram! Segíts megtanulnom önzetlenül, szívből imádkozni és dolgozni. Ámen!