A év évk 23. vas 2026 - Mt 18,15-20

A mai vasárnapi szentírási szakaszok nehéz szakaszok. Ezekiel próféta azt mondja nekünk, ha nem intjük meg az istentelent, hogy térjen le útjáról, akkor mi vagyunk a felelősök. Hasonlóan Jézus a testvéri intésről beszél, ami ijesztő feladat, különösen amikor valaki tudatában van saját bűneinek, annak, hogy ő maga is intésre szorul.

Assisi Szent Ferenc 800 éve hunyt el, ebben az évben ünnepeljük. Szent Ferencnek is találkozott ezzel a kérdéssel. Egyszer egy férfi lépett hozzá és ezt mondta: „Ferenc testvér, zavarban vagyok. A Biblia azt mondja, hogy meg kell inteni a bűnösöket, de azt látom, hogy minden ember szüntelenül vétkezik. Nem érzem azt, hogy menjek és mindenkit megintsek!”

Szent Ferenc gondolkodott, majd megszólalt: „Élj úgy, hogy életed intse a bűnösöket, cselekedj úgy, hogy mások bűnbánatot tartsanak!”

Talán azt gondolod: „Ez könnyű Szent Ferencnek, de én nem vagyok szent!” Nos, ez nem annyira bonyolult, mint gondolnád. Egyszer egy férfi betért az étterembe, és a pincér leültette egy asztalhoz három lány közelébe. Azok hangosan beszéltek és olyan trágár módon, mint a legdurvább férfiak. Az illető mondani akart valamit, de még sem tette. Amikor kivitték az ételt, lehajtotta fejét és keresztet vetett. és akkor egyszerre abbahagyták a lányok a csúnya beszédet.

Mindnyájan értjük ezt. Nem kell állandóan körbejárni és folyton figyelmeztetni másokat, de szükséges, hogy őrt álló emberek legyünk. Bizonyos mértékben mi is felelősök vagyunk, amikor azt látjuk, hogy mások a romlás felé haladnak és mi nem teszünk semmit.

Mert két dolog egyesíti az embereket: a megbocsátás és a szeretet. Függetlenül attól, hogy hol és mikor születtünk, ez a két alapvető erény egyesít minden embert. Ahol hiányzik a megbocsátás és szeretet, ott nem jön létre közösség, nincs egység az emberek között, nincs közös cél, amelynek megvalósítására együtt törekednének.

Mi pusztítja el a barátságokat? Mi teszi tönkre az emberi kapcsolatokat? Miért romlik meg sokszor a házastársi kapcsolat? A hazugságok, az igazságtalanságok és a féltékenység áll a háttérben. Miként lehet orvosolni mégis a tönkrement kapcsolatokat? Megbocsátással és szeretettel. Ez a két erény szorosan kapcsolódik egymáshoz és aki birtokolja és gyakorolja ezeket, az Krisztushoz kapcsolódik. Tőle tanuljuk meg, hogy kilépjünk önmagunkból, önzésünkből és keressük a kiengesztelődés, a megbékélés lehetőségét embertársainkkal.

Ehhez fogalmaz meg gyakorlati tanácsokat Jézus a mai evangéliumban. Személyes bűneinknek mindig van közösségi vonatkozása is, mert azok rossz fényt vetnek a közösségre, az Egyházra, amelyhez tartozunk. Fogadjuk el a közösség tagjainak szeretetteljes figyelmeztetését! Minden közösség életében, az Egyházban is vannak hibák és nézeteltérések. Ezeket a sebeket mielőbb be kell gyógyítani. Megbocsátással és szeretettel. Krisztustól tanult megbocsátással és szeretettel.

Mi tehát a testvéri figyelmeztetés helyes módja? Jézus tanítása szerin az egyik alapelv a fokozatosság. A hibát elkövető személyre nem szükséges azonnal a legsúlyosabb büntetést kimérni, hiszen a jószándékú figyelmeztetés hatására megváltoztathatja magatartását. A másik lényeges szempont az iránta tanúsított türelem. Senkitől sem várhatunk azonnali változást, s mielőtt ilyet követelnénk másoktól, gondoljunk arra, hogy nekünk is nehéz a változás.

És bár bizonyára értjük Jézus szavait, amikor a gyakorlatban próbáljuk azt megvalósítani, nehézségekbe ütközünk. Hiába igyekszünk szeretettel figyelmeztetni embertársunkat az általa elkövetett bűnre, ő inkább megsértődik, mintsem belátná hibáját. Az ember ugyanis könnyebben keresi másban a hibát, mint önmagában és sok esetben még a saját bűnéért is másokat akar hibáztatni, felelőssé tenni.

A testvéri figyelmeztetés eszközéről e nehézségek ellenére sem szabad lemondanunk. Tapintatosság, türelem, bizalom és őszinteség szükséges ahhoz, hogy bárkit is a javulás útjára vezessünk, amely sosem lehet külső kényszer eredménye. Ha az illető belső késztetést érez az általunk javasolt és megélt útra, akkor hasznossá vált a testvéri figyelmeztetés. Ha pedig felénk irányul ez a figyelmeztetés, akkor vegyük azt komolyan.

Barsi Balázs atya írja a mai szentírási szakaszokról:

Vigyáznunk kell: napi elmélkedéseinkben ne mi alakítsuk az evangéliumot saját bűnös és méltatlan világunkhoz, hanem mi alakuljunk az evangélium szerint. Jobb, ha felkavar és vádol az evangélium, mintha mindig „jóváhagyna”. Legyen a lelkünk Siloe tavának vize, melyet ha felkavar a Szentlélek, a gyógyítás erői szabadulnak fel benne.

Befejezésül Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt levele szavaival (Fil 1,9-11) kérem értetek az új tanévre az Urat:

„Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes tapasztalatban, hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes. Akkor tiszták és feddhetetlenek lesztek Krisztus napjára, s bővelkedni fogtok az igaz élet gyümölcsében, amelyet Jézus Krisztus szerzett, Isten dicsőségére és tiszteletére.”

Úgy legyen! Ámen!