A év évk. 26. vas 2026- Ez 18,25-28 - Mt 21,28-32

Kedves Testvérek!

Az elmúlt hetekben mind arról is szóltak a vasárnapi olvasmányok, hogy Isten a földi törvények szerint nem igazságos, hanem ennél több, irgalmas. Így hallottuk például a múlt vasárnap a szőlőművesekről, akik közül az utolsók is ugyanannyi bért kaptak, mint az egész napot végig dolgozók. Ma arról, hogy még az utcanők is megelőznek majd minket.

Azt mondjátok: Az Úr nem igazságos, hallottuk az imént Ezekiel prófétától.

A valóság az, hogy Isten mindig igazságos, csak az ember lehet igazságtalan. Mert a jó Isten mindenkit a tettei szerint ítél meg, az emberek pedig elbújnak a törvények betűi mögé. Rendben van, mindenki azért felel, amit és ahogyan tett, de minden körülményt nem lehet törvénybe foglalni.

Ezekiel próféta, akitől az olvasmányt hallottuk, a babiloni fogság idején élt. A zsidó népet ezekben az időkben sokféle szomorú gondolat gyötörte. Többek között az is, hogy atyáik bűnei miatt nekik kell a büntetést viselni. Ők rosszat tettek, minket pedig elvittek a fogságba. A próféta ezzel állítja szembe az Isten igazságosságáról és irgalmasságáról szóló tanítást. Isten a bűnt jogosan bünteti akkor is, ha olyan valaki követi el, aki azelőtt igaz volt. De ha a bűnös megtér, Isten megbocsátja vétkét. A tanulság az, hogy nem megoldás egy forradalom, háború, vagy bosszú. A próféta azt mondja, hogy a nép zúgolódás helyett forduljon Isten irgalmához.

Olyannyira tévesen gondolkodtak a zsidók, hogy már azt mondták:

„Az Úr eljárása nem helyes”. – „Atyáink ették a zöld szőlőt és a fiaknak foga vásott meg bele.” - A próféta válasza: Isten igazságos. Nem a halált akarja, hanem az életet. Nem bünteti a fiakat atyáik bűnéért (18,1-20). Még az egyén által tett jó vagy rossz sem hat gépiesen tovább az ember egész életében. Isten ítél és kegyelmez aszerint, amilyen az ember most, és nem aszerint, amilyen azelőtt volt. Nem puszta tárgyi kijelentésként hangzik ez, hanem okulásunkra és bátorításunkra szolgál: „Térjetek meg, akkor megmenekültök!”

Aztán a fogság után sok évvel, amikor már rendeződött a helyzet a Szentföldön jön Mikeás próféta, aki egyértelműen kijelent az isteni igazságról: (Mik 6.8)

"Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel."

Isten a mércéje az igazságnak.

A valóság az, amit ha tagadsz, akkor is létezik. Isten valóságos! Ő a mércéje mindennek, az igazságnak legfőképpen.

Isten szava igaz. De ez több annál: Isten szava az Igazság. Isten igaz, az Ő szava is igaz. (Jn 17:17)

Azt szokás mondani, hogy a mai világban minden igazság relatív. Mindenkinek megvan a maga igaza és senkisem erőltetheti rá a másikra az igazát. De Jézus azt mondja, hogy „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Senki sem jut az Atyához csak énáltalam! ” Ennek a fajta igazságnak az ellenkezője a hamisság.

És hol van az igazság a mai evangéliumban, hogy még az utcanők is megelőzhetnek bennünket, templomba járó hívőket?

Hol az igazság a mai evangéliumban: A két fiúban, akiknek szavai, ígéretei nem tökéletesek?

„Az ígéret szép szó! Ha megtartják, úgy jó!” – mondja egy ismert közmondás. Ha nem tartjuk be szavunkat, akkor nemcsak az ígéret üres, de szavainknak sincs már értékük. Nincs tartalom, és senki sem fog komolyan venni. Az ilyen ember mintha saját lelkéből már elköltözött volna, és a szíve üres. Jár a szája, de ő már nincs ott, hiteltelen. Mi a mennyei Atyának képmására vagyunk teremtve. Ő úgy teremtett, hogy mondta a szót – akarta, hogy az a dolog legyen, és lett! Az ő akaratában volt az ígéret, ami rögtön érvényesült. Nem volt semmi különbség aközött, amit mondott, és ami történt. Tökéletesen megvalósult, mert jelen van a szavaiban. Ez Jézussal, Isten Fiával is igaz. Ő az Igazság, aki mindig jelen van. Jelen van a szavaiban. Azért állunk fel, amikor felolvassuk az evangéliumot. És azért is, mert szavára mi tettre készek akarunk lenni. De ha csak ígérgetjük, és nem valósítjuk meg, mi haszna szavainknak, sőt gesztusainknak? Üresek. Nem jelentenek semmit. De nem ezért teremtett minket az Atya. Nem azért, hogy ne legyünk, hanem azért, hogy legyünk. Amikor üres dolgokat mondunk, akkor a semmibe tévedünk. De annak mi értelme volna?!

Már tettünk egy ígéretet, hogy mi Jézust követjük, mi hiszünk az Atyában, a Fiúban, és a Szentlélekben, és szeretet-kapcsolatban akarunk élni egymással.

Ha ma felálltunk az evangéliumra (gondoljunk csak vissza – miről is szólt?), akkor tettünk egy ígéretet, hogy nem üres szavakat kívánunk adni egymásnak. Mit kell most elhatároznod a szívedben, hogy igaz életet élj, és szavaidban a te szíved, lelked és akaratod is jelen legyen?

Uram, Jézus!

Segíts, hogy ne csak igazságos, hanem igaz is legyek, mind a szavaimban, mind tetteimben.

Lisieuxi Kis Szent Terézt a héten csütörtökön ünnepeljük majd.

Ezért befejezésül Lisieuxi Kis Szent Teréz szavaival kérlek Uram!

„Mily nagy öröm arra gondolni jóságos Istenem, hogy igazságos vagy, vagyis számot vetsz gyöngeségeinkkel, és jól ismered emberi természetünk törékenységét. Mitől is félnék tehát?

Jóságos Istenem, én annyira remélek igazságosságodban, amennyire irgalmadban. Pontosan azért vagy együttérző, telve édes szelídséggel, azért vagy lassú a büntetésben gazdag az irgalomban, mivel igazságos vagy. Minthogy jól ismered törékeny voltunkat, nem felejted el, hogy csupán por és hamu vagyunk.”

Kis szent Terézzel feleljük rá, hogy: úgy legyen! Ámen!