Nagyböjt első vasárnapja, 2230.03.01

A év nagyböjt 1. vas 2020  Mt 4, 1-11

Kedves testvérek!

A lélek a pusztába viszi Jézust. Sokszor a Szentlélek teremt ilyen pusztát  körülöttünk, hogy gondolkodásra késztessen. A nagyböjti idő is egyfajta puszta: a magunkba vonulás ideje.
Az első elgondolkodtató tény: a Sátán milyen profin  idézi a Szentírást! Szolgáljon ez tanúságul arra, hogy pusztán a bibliai idézetek nem tesznek Istentől valóvá egy gondolatmenetet. Tehát a Szentírás még nem minden. Nekem egyházam Szentírás-magyarázatát kell követnem, a helyes, jó értelmezésre.
    Jézus kísértése, a buzgó keresztény hármas kísértése: jutalmazza meg Isten buzgóságáért anyagi jóléttel, hírnévvel és hatalommal.
Nagyböjti jó eszközeink a kísértések ellen a böjt, az ima, a jócselekedetek: azonban a kísértő rá se hederít az ilyen gondosan meghúzott határvonalakra. Megjelenik imáinkban, elmélkedéseinkben egyaránt. Jézus sem volt ez alól kivétel. És milyen modernek ezek a kísértések! A fogyasztás kísértése az első, a testi épség kísértésé a második, a globalizáció a harmadik. A sátán a modern reklám teljes eszköztárával vonul ki a sivatagba, és még egy zarándokútnak – a szentvárosba! – álcázott kiruccanást is beépít az eszköztárába. Hasztalan.
      Az első kísértés a kövek kenyérré változtatása. A jóllakás vágya - átvitt értelemben mindenféle testi vágy - talán a legelső kísértés, a legalapvetőbb igények kielégítése.

Nem azt mondja Jézus, hogy  "ugyan már, nem is olyan fontos az evés!" Egyszerűen mellé teszi, hogy nem csak testi szükségleteinkre kell figyelni. Aligha ellenkezik Jézus szellemiségével, hogy aki "csak kenyérrel akar élni", csak az elfogyasztható gyönyörök után fut, az nemcsak Istentől távolodik el, hanem a saját emberi mivoltától is. Különösen fontos ez a figyelmeztetést a napjaink jóléti-fogyasztói társadalmában élők számára, ahol számos reklám sugallja, hogy bizonyos javak birtoklása vagy használata adja a kiteljesedést, a boldogságot.

A másik tanulság, hogy az éhes ember könnyen megkísérthető a jóllakás igézetével. Legyen ez egy alapvető felszólítás arra, hogy a társadalmi igazságosság és a szociális könyörületesség sok bűnnek a megelőzője lehet!

Nagyböjt elején érdemes arra figyelni, hogy a böjt nem sportteljesítmény, hanem eszköz arra, hogy testünkön át a lelkünket is építsük. Túlhajtása azonban egyfelől beképzeltséghez vezethet, vagyis a túlzott önmegtartóztatás eltorzíthatja a személyiséget is: a vágy robbanásszerűen tör elő.

    A második kísértés: Jézus ugorjon le az ókori világ egyik csodájának számító jeruzsálemi Templom tetejéről. Ez egy igazi sokrétű kísértés! Ha Jézus leugrik, és túléli, aligha kell "lasszóval fognia" a hallgatóságát, sztár lenne belőle. A népszerűség hajhászása, a siker utáni vágy benne van korunk légkörében. De nem csupán ennyi a mélybe ugrás kísértése. A túlzott önbizalom, azt mondani: "én még erre is képes vagyok!" -  vagy az isteni segítségbe vetett túlzó hit - "úgyis megsegít az Isten!" - ez is tévutakra visz. Az istenkísértés régies fogalom, ott szerepelt minden régi lelki-tükörben, de ma már talán kissé érthetetlen fogalom: annyit jelent, hogy ne próbálgasd az isteni segítség határait, - ne kísérletezz vele!
Jellegzetes megoldás, ahogy a Sátán Jézust "megpróbálja bepalizni": ha csakugyan Isten fia vagy... mindannyian ismerjük a helyzetet, amikor a barátok azt mondják: "ha komoly arc vagy, iszol még egy pohárral, bírsz még gyorsabban menni az autópályán, el mered csórni ezt, vagy azt a boltból..."

      A harmadik megmérettetés a hatalom kísértése. A hatalom persze nem feltétlen rossz dolog: hiszen számos jó dolog megtételéhez is hatalom kell. Ezzel pedig nem csupán a basáskodó vagy gátlástalanul karrierista emberek kísérthetők meg, hanem a jó szándékúak is, akik esetleg azt gondolják, hogy cél szentesíti az eszközt - a jó cél érdekében sok minden megengedhető.

A hatalomért azt kéri a Sátán, hogy leborulva, azaz önmagát feladva, imádja Jézus őt. Nincs azonban az a hatalom, ami  megérné az Istentől való elszakadást.  A dolog mögöttes tanúsága, hogy a Sátán olyan dologgal próbál kereskedni, ami nem is az övé. Talán nem lenne hatásos, de figyeljük a logikát: az első két kísértében Jézus hatalmát akarja próbára tenni, amit a Megváltó kellő önmérséklettel visszautasít. De lehet, hogy már annyira megtörte a böjt, hogy nem bízik magában? Akkor talán hajlandó lesz leborulni a Sátán előtt, hogy meg szerezze, vagy visszaszerezze a hatalmat?

A jó és a rossz harca Jézus és a sátán esetében is sportszerű, kétesélyes küzdelem volt, Jézus mégis bebizonyította, hogy az Isten iránti hűség, bizalom és engedelmesség legyőzheti a bőség, a politikai hatalom és a vakmerő bizakodás vágyát az emberben.

A ránk váró puszta, a ránk váró szent negyven nap elszánt kihasználásában adjon erőt mindnyájunknak Jézus győzelme. Amint az ő számára, számunkra is Isten az egyetlen cél, a mennyei Atya akarata a minden, a mindennapi eledel. Legyen hát a mi célunk is az, hogy egyedül Istent imádjuk, és csak neki szolgálunk!

Egy más megközelítés: Ferenc pápától olvastam, és nagyon tetszett. Ezt mondta Szentatyánk:
„A negyvennapos készületi időben mi, keresztények arra kapunk meghívást, hogy Jézus nyomába lépjünk, és Isten országának erejével megharcoljuk lelki harcunkat a gonosszal. Nem a magunk szavával, az semmit sem ér. Isten szavával: annak van meg az ereje a sátán legyőzéséhez. Ehhez meghitt kapcsolatba kell kerülnünk a Szentírással: olvasni, gyakran, elmélkedni, magunkba építeni. A Biblia Isten szavát foglalja magában, amely mindig időszerű és hatékony. Valaki azt mondta: mi történne, ha úgy bánnánk a Szentírással, ahogyan a mobiltelefonunkkal bánunk? Ha mindig magunknál tartanánk, vagy legalább egy kis evangéliumos könyvet, mi történne? Ha visszaszaladnánk, ha ottfelejtettük valahol – megfeledkezel a telefonodról: „Ó, nincs nálam, vissza kell mennem érte!” Ha többször is fellapoznánk a nap folyamán? Ha Istennek a Szentírásban található üzeneteit úgy olvasnánk, ahogy a telefon sms-eit, mi történne? Világos, hogy paradox a párhuzam, de érdemes elgondolkodni rajta. Ha ugyanis Isten szava mindig szívünkben élne, semmilyen kísértés nem tudna eltávolítani minket Istentől, és semmilyen akadály nem térítene le minket a jó útról; le tudnánk győzni a bennünk és körülöttünk működő rossz mindennapos csábításait; jobban tudnánk a Lélek szempontjából eredményes életet élni azáltal, hogy elfogadjuk és szeretjük testvéreinket, különösen a leggyengébbeket és a legnagyobb szükséget szenvedőket, de az ellenségeinket is. Kérlek, ne felejtsétek el, ne felejtsétek el: mi történne, ha úgy bánnánk Szentírásunkkal, ahogy a mobiltelefonunkkal bánunk? Gondolkodjatok el rajta! A Biblia mindig legyen velünk, mindig legyen kéznél!” Üzeni Szentatyánk, Ferenc pápa.

    Hálát adunk neked, Urunk, Jézus, hogy emberként, olyan igazán emberként, mint amilyen Ádám és Éva volt, megtanítottál minket, hogy a kísértésen győzni is lehet, hogy a bukás el is kerülhető. Add meg tehát Urunk, hogy a te nyomdokaidat kövessük, és a lélek pusztájából eljuthassunk a paradicsomba. Ámen.