február 17, évközi 6. vasárnap

C év évk. 6. vas 2019 -  Lk 6,17.20–26 — „Boldogok vagytok…”

Kedves testvérek!

A mai vasárnap csak egy 3 betűs szó lesz a kulcsszó: Jaj!
Jézus emberi alakjáról olvassuk, hogy tudott éhezni, sírni, de ujjongani is. Sokszor a csalódottságát is kifejezi az értetetlen apostolokkal szemben. De vajon kortársai boldognak láthatták őt? Igen!
Jézus boldog ember lehetett. Ennek oka az Atyával fenntartott élő közössége és az Ő akaratával megegyező küldetés teljesítése volt. Örömhírt pedig csak örömmel, belülről kisugárzó harmóniával lehet hitelesen közölni. A boldog Isten boldog Fiaként szólt az emberekhez. Ami belülről fűtötte, lelkesítette, arról tett tanúságot.
Jézus tanítása, élete az evangélium, az örömhír.
A tanítványok vállalták a vándortanító Mester létbizonytalanságát is, aki megtapasztalta az éhezést – nemcsak a pusztai böjtben, hanem amikor nem fogadták be Szamariában szállásra, és nyilván kosztra sem. Előfordult, hogy csak kalásztépéssel tudták csillapítani éhségüket. Mégis boldogok, ha a Mennyei Atya akaratát teljesítő Jézus ezen eledelét megízlelik. Az Isten ügyéért fáradozás öröme feledtetni képes az éhségérzetet – vallja a hívő ember tapasztalata.
Személyiségünk legmélyébe, sejtjeinkbe íródott a boldogság utáni vágy. Erre irányul nagyon sok erőfeszítésünk, keresésünk. Vannak, akik megelégszenek a kézzelfoghatóval, nem jutnak tovább a felszínnél, és nem érdekli őket a valóság mélyebb arculata. A keresztény ember azonban nem áll meg a külső dolgok szemlélésénél, számunkra a valóság nem egyenlő az érzékelhetővel. Nem mindegy, hogy miben látjuk, miben találjuk meg a biztonságunkat, a vágyott boldogságot.
A mai olvasmányok kemény szavakkal próbálnak ráébreszteni bennünket, hogy keressük, hol állunk a boldogságkeresés útján.

A kemény szó nagyon rövid: Jaj!
Az első olvasmány szerint jaj azoknak, akik a halandókra támaszkodnak. A zsoltáros szerint jaj, ha hízelegnek nekünk. És Jézus, amikor a tömegre tekint, azt mondja az apostoloknak: Jaj nektek, akik jóllaktatok, gazdagok vagytok, akik most nevettek!
A hamis prófétáknak, az emberi dicsőséget hajhászóknak viszont hosszú távon mindig „jaj” a sorsuk.
Az első jaj, Jeremiás prófétáé.
Jeremiás próféta erőteljes szavakkal figyelmezteti Jojákim királyt, hogy ne az emberekbe, hanem az Istenbe vesse bizalmát.
„Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik, és akinek szíve elfordul az Úrtól. Olyan lesz, mint a cserje a pusztában.” – Más fordításban: Jaj annak, aki halandóra támaszkodik!
Személy szerint én sok örömet, boldogságot kapok szeretteimtől, barátaimtól, és közösségeimtől is, de még alkalmi ismerősöktől is. Viszont azt is érzem, bármennyit kapok is tőlük, szívemet teljesen, tökéletesen kielégíteni képtelenek.

Jack Loew elmélkedések Krisztusról könyvében így fogalmazza meg ezt a jajt:  
„A keresztény ember sosem csalódik Krisztusban. Amikor egy keresztény ember a kereszténységben csalódik, akkor Urunk Krisztus mellett mást is kívánt. Mást, többet. De ez a más összeroppantja, és magával sodorta minden emberségét. Vagy ennél még rosszabb történt, ez a más sikerült csak igazán, és a keresztény elsüllyedt benne, belefulladt.
Ezért: Szeresd feleségedet lélekkel, szívvel, testtel, légy vele egy és szétválaszthatatlan. De ne tedd őt bálványoddá!
Apád és anyád tiszteld, szeresd gyermekeidet, de ne engedd, hogy elzárják előled az isteni láthatárt.
Szeresd munkádat, munkatársaidat. De igazán szeresd valamennyit Isten fényénél. És ne úgy, mint Isten-pótlékot vagy menekülést Isten elől.” Mondja Loew.

Tehát ez a „jaj” arról szól, hogy valaha is képes voltál-e rábízni magadat a jó Istenre, egészen, félelem nélkül, bizalmatlanság nélkül.
Vagyis az emberi körülmények ne húzzanak le, inkább fordítva legyen. Én tegyem embertársaimat képessé arra, a saját példámon keresztül, hogy Isten mellett döntsenek.
A másik jaj, ami ma mellbevágott a sok közül: Jézus szava: „Jaj nektek, akik jóllaktatok!”
Ez a jaj, a hamis jóllakottság ellen szól, ami bezárja szívünket a szép és a  jó további befogadására.
Sokszor történik úgy, hogy elvégeztem egy feladatot, és olyan jó ilyenkor megpihenni. Ez a célba érkezés öröme.  Ez több kell legyen, mint egy jó vasárnapi ebéd utáni jóllakottság, egy kis ejtőzés. A végtelenre, a jó Istenre mindig éhesnek kell maradnunk.

Bibliaórán vetítettem képeket illusztrációként. Már a második kép került be rosszul, fejjel lefelé, fordítva. És akkor megszólalt egy hölgy a csapatból: Atya! Hagyja, nekünk ez így is jó! Persze nem hagytam így fejjel lefelé.
Az önnevelés egyik legnehezebb feladata, hogy a lelkiekben ne álljunk meg félúton, ne mondjuk, jó ez fejjel lefelé is. A testiekben viszont álljunk meg félúton: a bírvágyat tudjuk megfékezni, és értelem és mértékletesség erényét gyakorolni.
Sorg biblikus mondja:
„Jézus a mi örök példaképünk jól tudta, hogy kell a testi-lelki lakoma-óra az embereknek. Nem élt csak vadmézből és sáskából, mint előfutárja, János. De minden földi dolog élvezésében nem azért vett részt, hogy birtokoljon, hanem, hogy a földies éhségtől megváltson mindannyiunkat, és így megmutassa, hogyan válik a mértékletes földi javakkal való élés megszentelt tevékenységgé.”

A jövő szenvedéseivel nem számoló nevetőket jaj-kiáltásával inti megtérésre Jézus. A Jézusért üldözöttek boldogsága igaz voltuk következménye. Az Isten szavát közvetítő prófétákkal való sorsközösség lelki erőt ad a gyűlölet, rágalom és kiközösítés vállalására. Az ilyen szenvedő valóban méltó a mennyei elismerésre.
    Jézus tanítása evangélium, örömhír, nem jajhír. Mégis Lukács evangélista egyáltalán nem törekszik tompítani Jézus meglehetősen heves hangnemét, mert feltehetően abban a korban, amikor művét írja az egyházi közösségben is megtapasztalható volt a farizeusi gondolkodásmód és így akarta felhívni kortársai és a későbbi idők keresztényeinek figyelmét a helytelen magatartás veszélyére.

   Uram Jézus! Köszönöm, hogy megerősítettél és bíztatsz a mai vasárnapon: aki a nehéz földi körülmények között is hűségesen megteszi a Mennyei Atya akaratát, annak nagy lesz a jutalma. Add, hogy Avilai Szent Terézzel együtt mondhassam: „Aki Istent bírja, annak semmi hiánya nem lehet. Mert Isten egyedül is elég.” Ámen!