A év évk. 32. vas 2017 EVANGÉLIUM Mt 25, 1-13
A balga és az okos szüzek, avagy milyen az okos hajadonok lámpása?
Kedves testvérek!
A liturgikus év vége felé járunk, ezért mind gyakrabban felhangzik a kiáltás: „Jön a vőlegény!” Nem tudjuk sem a napot, sem az órát, de biztosan hisszük, hogy Jézus visszatér, újra eljő a világ végén. Ez a hit, hogy Jézus újra eljő és akkor személyesen és közösségileg találkozunk vele, egyidős a kereszténységgel. Az ősegyház lelkiségének, a hűséges várakozás lelkületének ez a hit volt a forrása.
„Nem tudjátok sem a napot, sem az órát” – mondta Jézus jöveteléről. Még a hit sem automata-biztosíték az üdvösségre. Éberen és okosan őriznünk kell, állandóan táplálnunk kell lámpásunk fényét. Folytonos készenlétben, következetes hűségben kell élnünk. Tervszerűen és céltudatos beosztással kell várakoznunk és virrasztanunk életünk lámpása felett, nehogy a balga szüzek sorsára jussunk.
Ki az okos?
Ma minden okos: van okos telefon okos óra, okos tv, okos fülbevaló, okos otthon, okos termosztát, okos konnektor fogyasztás méréssel, - és van ilyen is: okos dolgok boltja.
Ki a balga? Sok butaság is körbevesz bennünket. Nehéz őket megnevezni, mert sokan bedőlnek ezeknek. Buta, balga dolgok például, amiről biztosan állíthatjuk: a homeopátiás készítmények, és az összes ilyen-olyan pi-víz, savas, lúgos stb. víz, melyek vagy nem hatásosak, vagy egyenesen károsak is lehetnek. És mi van a személyes korlátaimmal, butaságaimmal?
Egyik ismerősömtől hallottam nem is régen, a nyáron, van neki egy hétvégi üdülő háza a Duna-kanyarban, és egy pénteken kiment oda. Épp be akart volna menni fáradtan, hogy egy-két napot ott tölt, és keresi a kulcsot, de nem vitte magával. Fölkiáltott: Hogy lehetek ennyire ostoba? (Kicsit csúnyább szavakkal mondta.)
Más hasonló esetek is vannak, hogy az ember színházba megy, és pont a jegyet nem viszi. Vagy utazni akar, és pont a pénztárcát felejti otthon. Májusban épp a saját pénztárcámat felejtettem elvinni a Máriavölgyi zarándoklatra. (A csoport pénze nálam volt…)
Valami hasonlóról van szó Jézus példabeszédében, csak sokkal mélyebbre menő dologról, amire mi emberek képesek vagyunk. Az Úr Jézus ebben a példabeszédben még idejében figyelmeztet bennünket. Mert milyen jó az, amikor az ember elindulna valahova, és valaki megkérdezi, hogy nem felejtetted el a kulcsot? Elhoztad magaddal az ajándékot, amit vettél?
Minket is meghívott az Úr Jézus! „Öröktől fogva kiválasztottalak téged. Mielőtt az anyád méhében fogantál, én már ismertelek” mondja a zsoltáros. És vajon mit felejtettünk el magunkkal vinni? Elég okosak vagyunk?
Várakozni többféleképpen lehet: vagy úgy, hogy megfontoljuk, mire várunk, és ennek megfelelő előkészületeket teszünk (így tettek az „okosak”); vagy úgy, hogy „majd csak lesz valahogy” (ez volt a „balgák” hozzáállása). Találkozásra várnak a lányok a szóban forgó történetben. Ezzel kapcsolatban majd lényegbe vágó feladatuk lesz: világítaniuk kell, mert – éjszaka lévén – másképpen nem jöhet létre a találkozás. Világítani pedig csak akkor tudnak, ha felkészültek, ha megfelelő volt az előkészület a várakozás idején. Ezért lett az „okosak” számára találkozás, a „balgák” számára viszont nem.
A történetbeli találkozásnak nem akármilyen a tétje: lakodalom kezdődik vele. A sor most már egyértelműen folytatódik: Ha megtörtént a találkozás, részt vehetsz a lakodalomban, ha nem, akkor kívül rekedsz. Most fordítsuk le mindezeket, és ennek kapcsán vizsgáljunk lelkiismeretet! Kérdezzük meg magunktól, hogy mi mire várunk! Vagy inkább: Kire? Sok embernek abban áll a vallási élete, hogy bizonyos szabályokhoz, előírásokhoz tartja magát, és erre felettébb büszke. Pedig nem erre hívott meg az Isten, hanem személyes barátkozásra, amelynek csúcspontja a vele való nagy találkozás lesz.
Aki nem erre a barátkozásra, kapcsolatfelvételre (ha úgy tetszik: olaj gyűjtésre) helyezi életének hangsúlyát, és nem erre a találkozásra készül egész élete folyamán, az semmit sem értett meg a jézusi tanításból. Elvesztegette az életét értelmetlenül: számára nem lesz találkozás, nem lesz „lakodalom”. De aki megfelelő módon készül rá, aki keresi életében az Isten barátságát, annak örömteli találkozásban és ennek folyományaként soha véget nem érő „lakodalomban” lesz része.
Lekésni a vonatot bosszantó dolog Az elszalasztott alkalom egyszerűen pótolhatatlan. A példázatbeli tíz szűz közül öt pontosan így járt, amíg elmentek olajat venni a lámpásaikba.
Az okos és a balga szüzek között látszólag semmi különbség nincs. Mind a tíz tudta, hogy jönni fog a vőlegény, mindenkinek volt lámpása, amit elővehetett, együtt indultak el az útra, majd elfáradva a várakozásban elaludtak. Kivétel nélkül mindenki így járt! A kis különbség csak a döntő pillanatban derült ki, amikor a balga szüzeknek sürgősen olajra volt szükségük. Az út során ez nem tűnt problémának. Azt gondolták magukról, hogy eléggé felkészültek, biztonságban vannak, és majd kérnek olajat, ha szükséges. Nem fukarság, vagy a szeretet hiánya miatt nem kaphattak az olajból, hanem azért, mert minden egyes okos szűznek csak annyi olaja volt, ami épp elég az út végéig. Ugyanígy van a mi életünkben. Ugyanazt az életet éljük, ugyanott vásárlunk, ugyanazzal a járművel utazunk, mit a nem hívők. Egy pontig ugyanaz. De a döntő, az erkölcsi kérdéseknél van külön út? Lesz erőnk és olajunk?
Jézus példája ma is élő? Fordítsuk le: templomainkban okos és balga szüzek egyaránt vannak. Okos, és balga hívek. Itt ülnek egymás mellett a szentmiséken. Ugyanazt az igehirdetést hallják, és tudják, hogy Jézus vissza fog jönni, és elválasztja azokat, akiket magával visz a mennybe. A balgák természetesen ide sorolják magukat. Hiszen jó embernek gondolják magukat, akik nem követtek el semmilyen kirívó bűnt. Szerintük mások azok, akiket az ítélet kirekeszt a menyegzőről. Például a szomszédot, mert……., vagy a kollégát, amiért…….., a rokont, aki képes volt………, és az előttem ülőt, kifogásolható élete miatt. A példatár folyamatosan frissül és bővülhet. Tedd hozzá a saját elképzelésed.
A mi várakozó lámpásunk olaja hitben és jócselekedetekben megnyilvánuló hűség. A kitartásban megvalósuló elkötelezettség a bölcsek: az okos hajadonok biztonsága. Várakozásunk azonban nem passzív várakozás, nem tétlen nyugalom. Éberségünk a hétköznapok szüntelenül megújuló munkájának és döntéseinek sorozatában valósul meg.
Befejezésül Szent Efrém diakónusnak, a „Szentlélek hárfájának” imájával kérlek Uram:
„Istenem, munkálkodj bennem, bűnösben, hatalmas kegyelmeddel, hogy készségesen magamhoz öleljem parancsaidat, és a talentumokat, amelyeket rám bíztál, sokszorosan gyümölcsöztessem dicsőségedre. A te dicséretedben, a te dicsőítésedben akarok élni, szívbéli bizakodásban és örömben. Buzgósággal akarom ápolni a szent lámpa tüzét, Krisztusom, hogy örömujjongással mehessek eléd, és hálát mondhassak neked és dicséretet mindörökké.” Ámen.