C év évközi 17. vas. 2016 - Lk 11,1-13
„Legyen meg a Te akaratod!” A tanítványok számára természetes volt, hogy Jézus gyakran imádkozik, többet, mint a kötelező zsidó napi imák. Bizonyára gyakran elvonult, mégis lesték, irigyelték, kedvet kaptak tőle. Tapasztalhatták, hogy milyen pozitív hatása van, fohászaiból érezhették, menynyire meghitt kapcsolatban van az Atyával. Példaértékű volt számukra.
Jézus maga magyarázza el tanítványainak, hogy milyen az igazi imádság. Hogy mennyire nem sablont akar adni, az abból is kitűnik, hogy az evangéliumokban két formában is megtaláljuk a „Miatyánk”-ot. A szövegből szinte sugárzik, hogy Jézus minden idegszálával Istenre koncentrál, az Ő akaratát keresi.
A Miatyánk Istene nem a csillagos égbolt fölötti Atya, hanem Ábrahám, Izsák és Jákob történetének Istene, Istene, és Atyja, Jézus Krisztusnak. A Miatyánkot csak a változásba vetett szilárd reménnyel eltelve lehet imádkozni. – Az az Izrael, amelyet Jézus újra össze akar gyűjteni, az számunkra a valódi egyház.
Istent a Miatyánkban mint édesapát szólítjuk meg.
Gerhard Lohfink, a magyarul is megjelent „Názáreti Jézus” szerzője, a tübingeni katolikus egyetem teológusa, így imádkozza a Miatyánkot:
„Miatyánk! Atyánk, aki a mennyben vagy. A te tanítványaid közössége, a te néped vagyunk, ezért merészelünk Atyánknak, Édesapánknak nevezni téged.
Gyűjtsd össze népedet, és tedd valódi Isten-népévé, hogy így neved az egész világon megszentelődjék.
Kezdődjék meg a te királyi uralmad, amellyel véget ér az ember más emberek feletti hatalma, és egyedüli Urunk te leszel.
Jöjjön el a te országod. Vidd végbe tervedet, az álmot, amelyet mindig is álmodtál, egy igazságos emberi világról, egy világról, amely tele van szépséggel és boldogsággal, egy új társadalomról, amely a te egyházad alakjában növekszik.
Ez a te öröktől való terved, ez a te akaratod: legyen meg a te akaratod.
Mivel szerető Atyánk vagy, kérünk téged: add meg nekünk azt, amire ma az élethez szükségünk van.
A te országod legyen a mi legfőbb gondunk. Ez töltsön el bennünket, hogy ne legyen semmi időnk arra, hogy tervezzünk, hogy állandóan aggodalmaskodjunk önmagunk és a holnapi nap miatt. Gondoskodj rólunk. Add meg ma, egy napra, a mi kenyerünket.
De arra is kérünk téged: bocsásd meg a mi vétkeinket. Tudjuk, hogy mindig adósaid leszünk és maradunk, hiszen Atyánk vagy. Azt is tudjuk, hogy ezt egyáltalán nem kérhetjük tőled, ha mi a testvérünknek nem bocsátunk meg, nem engedjük el rögtön és teljesen a tartozását.
Éppen mert a te országodnak a mi szánalmas történelmünkben kell megvalósulnia, fenyegetnek a kísértések is: az elpártolás kísértése, tanítványságunk feladásának kísértése, a kísértés, hogy az embereket nem lehet jobbá tenni, a világot nem lehet megváltoztatni, a kísértés, hogy a világ mostani állapotát jóként elfogadjuk, hogy a te egyházadban kételkedjünk, és ne higgyünk többé a te világról alkotott tervedben. Add, hogy ezek a kísértések ne győzzenek le bennünket, add, hogy ne adjuk át magunkat nekik, hanem ments ki belőlük, és a gonosz halálos hatalmából. - Mert tied az ország a hatalom és a dicsőség.”
A XX. század másik nagy teológusa, Karl Rahner mondotta: „Imádságunk lehet csendes, szegényes és félénk. De ha szívből imádkozunk és Isten Lelke is velünk imádkozik, akkor Isten meghallgatja kéréseinket. Akkor az ima egyetlen szavát sem felejti el. Akkor ő türelmesen hallgat és meghallgat bennünket mindig, amíg csak ki nem beszéltük magunkat és el nem mondtuk neki egész életünket”.
Nem kerülheti el figyelmünket, hogy Isten néha nem úgy hallgatja meg kéréseinket, mint ahogyan szerettük volna. Ő mégis segített, mert nála kibeszéltük magunkat, és talán végül még azt is elmondhattuk neki: legyen meg a Te szent akaratod. E kijelentés nélkül alig lehet komoly bizalmunk Isten iránt. Ha nem követjük akaratát, nem bízunk benne igazán, nem bízunk hatalmában és szeretetében. Isten mindig segít, még ha másként is, mint ahogyan azt szerettük volna.
Amit évszázadokkal korábban Ábrahám a tíz igazzal elérhetett volna – elnyerhette volna a két város megszabadulását –, azt később Isten megvalósította egyetlen igaz miatt: a mi Urunk Jézus Krisztus által sokakat megmentett. Annak idején az igazak megfelelő létszámának hiánya ellenére Ábrahám imája mégsem volt teljesen hiába: Lót és családja megmenekült, mert Istennek „szíve” van, irgalmas szívű. Az ilyen tapasztalatok bátorítanak.
A Biblia egyértelműen biztosít bennünket: „Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle” (Lk 11, 13). Sokszor az a benyomásunk, hogy az lett volna jó nekünk, amit mi akartunk és nem az a jó adomány, amelyet az Atya a kérőnek ad: a Szentlélek. Pedig ez a jó adomány, hisz a Lélek működött Jézusban is. A Lélek irányította a tanítványok gondolkodását és cselekvését. Általa teljesítették Isten akaratát.
A Lélektől ihletett ima bizalommal száll az Atyához. Ezzel kapcsolatban olvassuk Szent Pál rómaiakhoz intézett levelében: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtásokkal” (Róm 8, 26). Így hát csak akkor imádkozunk igazán helyesen, ha nem várunk mindenképpen csodákat Istentől és nem tekintjük őt jótékonykodó automatának, amelybe bármikor bedobhatunk egy megfelelő imaegységet és máris kijön a várt eredmény. A helyes imádság Isten nevét, országát és akaratát tartja szem előtt és mindig abban a biztos tudatban születik, hogy Isten a mi mennyei Atyánk, aki feltétlenül megadja gyermekeinek mindazt, ami javukra válik.
Ne szakíts félbe, Uram, Imádkozom!
- Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy…
- Igen?
- Ne szakíts félbe, Uram, imádkozom!
- De te megszólítottál!
- Én, Téged? Oh, nem, tulajdonképpen… mi ezt így imádkozzuk, így kell mondani: Miatyánk, aki a mennyekben vagy….
- Igen? Már megint megszólítottál, hogy beszélgess velem? Tehát miről van szó?
- Szenteltessék meg a Te neved…
- Komolyan gondolod?
- Mit kell komolyan gondolnom?
- Hogy valóban meg akarod-e szentelni a nevemet. Mit jelent ez?
- Azt jelenti… azt jelenti… hát Istenem, nem tudom, mit jelent! Honnan kéne ezt tudnom?
- Azt jelenti, hogy te engem tisztelni akarsz, hogy egyedülállóan fontos vagyok neked, hogy számodra értékes a nevem.
- Aha. Hm. Igen, így van. Értem. … Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is…
- Teszel ezért valamit?
- Hogy legyen meg a Te akaratod? Természetesen! Rendszeresen eljárok a szentmisére, fizetem az egyházi adót és adományt adok a szegények javára.
- Többet akarok: hogy az életed rendbe jöjjön, hogy a rossz szokásaid, amikkel mások idegeire mész, eltűnjenek; hogy megtanulj másokra figyelni, és másokért gondolkozni; hogy mindenki segítségére legyél. Azt akarom, hogy a betegek meggyógyuljanak, az éhezők ételhez jussanak, a szomorúakat megvigasztalják...
- Miért pont nekem mondod ezt? Mit gondolsz, hány álszent ül a templomban? Nézd meg azokat!
- Bocsáss meg, azt gondoltam, azért imádkozol, hogy jöjjön el az én országom, és legyen meg az én akaratom. Ez ugyanis egészen személyesen annál kezdődik, aki ezt kéri.
- Ez már világos. Imádkozhatok tovább? - Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…
- Túlsúlyos vagy, ember! A kérésed kötelezettséget takar, tenni valamit azért, hogy a világon éhező milliók megkapják a mindennapi kenyerüket.
- Várj egy percet! Mi ez az egész? Békésen végzem a vallásos kötelességem, és egyszer csak betörsz hozzám, és emlékeztetsz engem minden hiányosságomra!
- Imádkozni veszélyes dolog. Előfordul, hogy az ember megkapja, amit kér. Emlékezz! Te hívtál engem – és én itt vagyok. Folytasd az imádkozást.
- És bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
- És János?
- Ne gyere már te is vele! Tudod, hogy nyilvánosan lejárat, hogy minden alkalommal olyan arrogánsan viselkedik, hogy már dühös leszek, mielőtt egy leereszkedő megjegyzést tesz. És ezt tudja is! Nem vesz komolyan, az idegeimen táncol ez az alak…
- Tudom, tudom. És az imád?
- Nem úgy gondoltam.
- Legalább őszinte vagy. Jó neked ilyen sok keserűséggel és elutasítással élni?
- Beteggé tesz.
- Én meg akarlak gyógyítani. Bocsáss meg Jánosnak, és én megbocsátok neked. Akkor az arrogancia és gyűlölet János bűne és nem a tiéd. Talán vesztesz némi pénz; biztosan vesztesz egy darabot az image-edből is, de ez békét hoz a szívedbe.
- Hm. Nem tudom, hogy le tudom-e győzni magam…
- Segítek neked.
- És ne vígy minket a kísértésbe…
- Semmit nem teszek szívesebben, mint ezt. Kerüld azokat az embereket és szituációkat, amiktől kísértésbe esel!
- Hogy gondolod?
- Ismered a gyenge pontjaidat: barátságtalanság, anyagiasság, szexualitás, agresszió, neveltetés. Ne adj a kísértőnek lehetőséget!
- Azt hiszem, ez volt a legnehezebb Miatyánk, amit valaha imádkoztam. De most először volt valami köze az életemhez.
- Szép, haladunk előre. Imádkozd nyugodtan végig!
- Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.
- Tudod mi az, amit nagyszerűnek találok? Ha az emberek, mint te, elkezdenek engem komolyan venni, valóban imádni, engem követni, azért, hogy az én akaratomat tegyék. Ha észreveszik, hogy az én országom eljöveteléért végzett munkálkodásuk végül is boldoggá teszi őket.
- Amen.