C év évközi 20. vas. 2025
Bevezető
Nagyboldogasszony ünnepe és Szent István ünnepe közötti vasárnap evangéliuma harcos tüzes lelkületű kereszténység megélésre hív bennünket. A nyári szünet vége felé jó tudatosítani, hogy a Jézus-követésben nem tarthatunk szünetet, mert sürget Urunk felhívása. Jézus nem az ítélet tüzével akarja ösztökélni tanítványait, hanem a Szentlélek lángjával lelkesít műve folytatására. Mária megdicsőülése annak köszönhető, hogy vállalta az Istentől neki adott szerepet, Pünkösdkor pedig segítette Jézus apostolait a Lélek tűzének befogadásában.
Kövessük Szűz Máriát, Szent István királyt a hitben, és vállaljuk, éljük ezt a tüzes lelkületet!
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Beszéd
Kedves Testvérek!
A mai evangélium hangsúlyos, erőteljes szavai: békétlenség, meghasonlás, széthúzás, vita. Ha nem lenne végül pozitív a kicsengésük, akkor egy szóval: megbotránkoztatás lenne De csak látszatra negatív, rossz kicsengésű, divergens hangok ezek Az átlag keresztény jobban szereti a templom csendjét. Hitünk védelmében nem vállaljuk a kockázatokat. No nem a vértanúságot, de még csak a konfrontációt sem. Azok a bibliai idézetek a kedveltek, melyek a szerető, mindig megbocsájtó jó Istenről szólnak. Szeretjük a szelíd, türelmes alázatos szívű Jézus képét, a példázatokat a füves legelőről, a báránykákról, a csendes vizek hangulatát. De a bárányokat el akarja rabolni a farkas, a tolvaj. És minket a hívő népet, Jézus nyájának tagjait is el akar rabolni a rossz világ.
Jézus ezért realista, erőteljes, talán szinte fenyegető. Belénk akarja vésni, hogy hitünk egésze: Isten – Biblia – vallás, nagyon komoly ügy. Nem veendő fél vállról.
Az evangélisták ezeket a szavakat nagyon is komolyan gondolták, bátran írták, a hívő keresztények pedig lelkesen olvasták, hűséggel élték, olykor a vérpadig.
Itt és most rajtunk fordul, tüzes lelkületünkön múlik, hogy lesz-e Jézusnak országa, népe hazánk föld jén. Ha szentéletű elődjeinkhez hasonlóan vállaljuk a jézusi élet lelkes terjesztését, remélhetjük annak győzelmét. Órigenész Jézusnak tulajdonítja ezt a mondást: „Aki közel van hozzám, a tűzhöz van közel.” Loyolai Ignác e szavakkal küldte rendtársait a misszióra: „Menjetek, és gyújtsátok lángra a világot!” Mauriac a nagy lelki író így figyelmeztet: „Azon a napon, amelyen nem ég bennetek a szeretet, sokan meghalnak a hidegtől.” Pál apostol egyszerűen csak így buzdít: „Legyetek tüzes lelkűek!”
Vajon én lángra merném lobbantani a hitet?
Jézus választásra késztető volt egész életében. Szembe állította a jámborokat a bűnösökkel, az igazakat a vámszedőkkel, a templomi kultuszt az emberbaráti élettel, az elvetettséget a kiválasztottsággal. Isteni tüzet akart gyújtani, de már kortársai közül is sokan nem nézték ezt jó szemmel. Jézus olyan tüzet akart fellobbantani, amely megújítja a földet, ahogy a természetvédők is értéknek tartják akár az erdőtüzeket is. No nem azt, amit gyújtogatók, vagy felelőtlen emberek okoznak szerte a világon, fél Dél-Euróbában, hanem azt, ami a természet megújulásának a rendje.
De sokan akarták ezt a hitbeli tüzet eloltani, vagy legalábbis biztonságos falak közé zárni, és jámbor gyertyafénnyé vagy mécsessé csendesíteni. De az élet él, és élni akar, és ki mondhatja a tűznek, hogy ne égjen? A Jézus által hozott isteni életet de sokan akarták már bedugni templomok ájtatos árnyai közé. Hányan akarták már szembe állítani a jézusi életet a gonosz hétköznapok értéktelenségével. Pedig ha a jézusi élet tüze szól valamiről, akkor arról, hogy nincs profán és nincsen szent, nincs hétköznap és nincs vasárnap, és a meg hasonlást meg kell szüntetni, még azon áron is, hogy kitagadnak a családból, a barátságból, talán még a közösségből, a társadalomból is. Jézus valóban vízválasztó volt, de a kettősség nem őbenne, hanem bennünk van, akiket– valljuk be– sokszor egészen más tűz éget: ég a munka a kezünk alatt, égeti a pénz a kezünket. Jézus más tűzről, más szenvedélyről beszélt; arról, hogy vigyük vissza a forráshoz a világot, az életünket, tegyük újra természetessé az isteni életet, a nyitottságot mindenki iránt. Ne akarjuk kisajátítani a tüzet a saját kiskályhánkba, hanem legyen szenvedélyünkké az az isteni tűz, amelynél melegedhetnének az emberek, akkor is, ha szemben állnak velünk, ha kinevetnek, ha megvetnek, ha ostobának tartanak minket. Mennyire engedjük, hogy ez a tűz át járjon minket, és mindent átértelmezzen bennünk és általunk: a munkát, a pihenést, a mienkét és másokét egyaránt.
Martin Luther King a XX. századi nagy amerikai lelkipásztor, polgárjogi aktivista vértanú nagyon jól látta előre miként kell a mai társadalomban élni.
Így ír: „A szeretet használjátok legfőbb fegyverként! Egy embertől se hagyjátok magatokat annyira megalázni, hogy gyűlölet fogjon el iránta! Állandóan kerüljétek az erőszakot! Ha harcotokban az erőszak magvát vetitek el, a még meg nem született nemzedék egykor majd egy széthúzó társadalom viharát fogja aratni!”
Uram, Jézusom! Jól tudom, a te békéd csak harcok árán, és sok ellentmondás közepette születik meg. Segíts megtanulnom a helyes küzdelmet, mert az igazság elárulásával nem lehet a te békédhez eljutni. Uram, Jézusom, hívő emberként én nem csellel, vagy erőszakkal akarok felülkerekedni, hanem a te példádból akarom megtanulni, hogy ennek a harcnak az igai győztese az, akiben több a jóindulat, az áldozatkészség és a megbocsájtás. Segíts ezen az úton! Ámen!