Szentháromság vasárnapja 2021

Szentháromság vasárnapja B év 2021. Mt 28,16-20

Kedves Testvérek!

Urunk Jézus a hegyre rendelte apostolait, halottuk az imént a mai evangéliumból. Ugyanis a hegy fontos hely Jézus életében:

· a hegyre megy imádkozni,

· a hegyi beszédet ott mondja el,

· a színeváltozás is hegyen történik

· utolsó estéjét az Olajfák hegyén tölti.

Keressük meg mi is a magunk hegyét, ahol elcsendesedhetünk, megtapasztalhatjuk Isten jelenlétét, leborulhatunk, mint a tanítványok! A hegyen világos látást és erőt kaphatunk, hogy lejőve jobban tudjunk élni. „… tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek!”

A mai vasárnap erről a hegyről Jézus egy nagy titkot mutat be, a Szentháromság titkát.

    Az egyházi év egyik kiemelkedő ünnepe Szentháromság vasárnapja. Üzenete tömören összefoglalható az „Isten = közösség” gondolatban. Pünkösd után, a Szentlélekkel való töltekezést követően már nem lehet magányos az ember. A kereszténység nem magányos hit, magányos vallás. Az apostolok benső indíttatást éreztek arra, hogy másokat megszólítsanak, közösséget hozzanak létre. Ám ennek a közösségnek nem akármilyennek kell lennie, mert a társadalomban rengeteg féle csoport, szerveződés található. Az első pünkösdkor is hosszú felsorolást írt le Lukács evangélista: pártusok, médek, elamiták; és Mezopotámiának, Judeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frigiának és Pamfiliának lakói; Egyiptomból, a líbiai Ciréne vidékéről és Rómából való zarándokok; zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok.

A céljuk egy volt. Zarándoklatra jöttek Jeruzsálembe, az egy igaz Istennel akartak találkozni. És amikor elindultak, valószínűleg még nem halottak Jézusról, és a Szentlélekről. De a közös imában őket is az egy Lélek itatta át.

     Hérakleitosz ókori görög bölcselő írta: „Az Úr nem mond semmit, nem rejt el semmit, hanem jelez.” Ahogy a régiek tudtak a csillagok jeleiből üzenetet olvasni, mert értették azt, és a megértett üzenetnek megfelelően éltek, úgy nekünk is meg kell értenünk, hogy az Úr nem mechanikus világot teremtett, hanem szeretetével, segítségével s jelzéseivel visel reánk gondot. Értjük-e az üzenetet? Naponta törekszünk-e annak megfejtésére? Ha igen, akkor átéljük a Szentháromságos Isten minket magához csalogató, hazaváró szeretetét.

      Hogyan képzeljük el a Szentháromságot?

Két nyugdíjas teológiai tanár találkozásáról szól a történet, amit idézek, akiknek párbeszédéből közelebb juthatunk a Szentháromság nagy titkához. Éveken keresztül együtt tanítottak teológiát az egyetemen, de már jó ideje nem találkoztak. Nem kérdezték egymást a közben eltelt évekről, hanem rögtön teológiai kérdésekről kezdtek beszélgetni, miként a régi időkben is. Néhány kisebb jelentőségű kérdés után a Szentháromság témája került elő. A vendéglátó atya ezzel kezdte mondandóját: ”Közel harminc évig tanítottam a szentháromságtant, de most belátom, hogy rosszul tanítottam, sokkal egyszerűbben kellett volna. Most megmutatom neked a Szentháromságot!”

A vendéglátó atya a következő magyarázatba kezdett: bal kezét kissé előrenyújtva kinyitotta a tenyerét: ”Ez az Atya, a mennyei Atya, az első isteni személy. Ő az, aki mindig ad, adományai megmutatkoznak a teremtésben és a gondviselésben.”

Aztán előrenyújtott jobb kezét maga felé húzta és ezt mondta: ”Ez pedig a Fiú, a második isteni személy, aki elfogadó. Elfogadja azt, amit az Atya kér tőle és elfogadja mindazt, amit az emberek neki felajánlanak szeretettel.” Vendége ekkor közbevetette: ”Most aztán kíváncsian várom, hogyan mutatod meg a Szentlelket.” Erre a magyarázó atya egyszerűen összekulcsolta a két kezét: ”Ez pedig a Szentlélek, aki összekapcsolja, egyesíti az Atyát és a Fiút.”

Mert ez a körforgás, a kinyújtott és összekulcsolt kezek körforgása Istennél állandóan működik. 

A Szentháromság a szeretet közössége. Egymást szerető, egymást a kölcsönös szeretetben átjáró isteni személyek közössége. S ha szeretet, akkor az érezhető, tapasztalható. Milyen jó újra meg újra tudatossá tenni, hogy úgy szeret az Isten, hogy megmenteni akar, nem elítélni. Ő nem ítél el: mi ítéljük el magunkat azzal, amikor nincs bátorságunk szeretetet adni és/vagy elfogadni!

A máik példa a megértésre, egy vers idézet. John Donne XVII. századi metafizikus költő szonettjének kezdő sora így szól: 

„Döngesd szívem, Szentháromság, ne csak kopogtass…”

Ebben az átszellemült megfogalmazásban ott izzik az Istennel való találkozás vágya. A Szentháromság döngeti az ember szívét. Leveszi lábáról, mint ahogy Izajás prófétát a Szentek szentjében. A próféta az angyali karok énekét hallja: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet” és ebben a kinyilatkoztatásban döbbent rá bűnös és tisztátalan voltára a próféta. Ugyanígy tett a keresztelésre váró tömeg a Jordán partján. Jézus ott maga is kérte Jánostól a keresztséget. És ahogy ő a folyóban állt, mennyei szózat hallatszott: „Ez az én szeretett fiam”, a Szentlélek pedig mint egy galamb leszállt, és megült Jézus vállán. Tehát a bűn és a bűnbocsánat metszéspontján együtt a Szentháromság.

Jézus után valljuk: Kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára. Azért, hogy megújult, tiszta életet élhessünk. Kedves Gyerekek! Ezt a tiszta életet kaptátok meg a mai napon az első szentgyónásban.

  Nagy csoda, hogy Jézus óta minden gyermeket így keresztelünk meg, „az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Sőt, ezzel a szavakkal veszi kezdetét minden keresztény istentisztelet.  Megfejteni nem tudjuk a titkot, legfeljebb csak szemlélni. Kosztolányi Dezső költő szavával: „térden állva nézni kell a szépet”. Nagy László költő pedig így ír: „Műveld a csodát, ne magyarázd.” 

És ismételten kérjük: „Döngesd a szívem, Szentháromság”. Vágyódunk az Istennel való találkozásra, a titokban való részesedésre.

Befejezésül egy ősi, régi magyar imát idézek a Szentháromsághoz:

Atyaistennek hatalma - erősíts meg engemet!
Fiúnak bölcsessége - taníts engemet!
Szentléleknek szeretete - világosíts engemet!
Adjad énnekem magadat ismernem, ahogy tudod és akarod.

Uram, Istenem! Mindenkor fölöttem légy, hogy engemet megáldj.
Énnálam légy, hogy engemet őrizz!
Alattam légy, hogy engemet elvígy!
Utánam légy, hogy engem oltalmazz!
Tiéd a dicsőség és a tisztelet, ki tökéletes Szentháromságban élsz, és országolsz, örökül örökké! Ámen