2021.03.14, nagyböjt 4. vasárnapja

B év nagyböjt 4. vas 2021 

Jn 3, 14-21   a világosság

Jézus a mai evangélium gondolatait Nikodémusnak mondja, aki éjnek idején kereste fel őt. Miért van az, hogy sok ember szeret besötétített szobában, függöny mögött élni, és nem a napfényben? A világosság, lelki világosság, lelki szemek-látás, amiket kiemelek a  mai evangéliumból.

Miért nem szereti a hamis ember a világosságot? – Jézus szerint: „nehogy kiderüljenek a tettei”. Más helyen ezt mondja: „Ti vagytok a világ világossága.” A világosság tehát a világba jött Jézus által, és követői által, akik mi vagyunk. Folytatva a gondolatot, általunk válnak láthatóvá a hamis emberek tettei. Emiatt persze nem szeretnek, vagy legalábbis kerülnek minket. A konfrontáció néha mégis elkerülhetetlen, ekkor válunk igazán üldözöttekké, nem kívánatos elemekké a társadalomban. Azt is tudjuk, hogy e világ fejedelme a sátán, ami egyben azt is jelenti, hogy alapvetően a sötétség uralkodik a világban. Egyedül a jézusi emberek, vagy tágabb értelemben az igaz, hiteles emberek jelentik a világosságot. Ezekből persze az következik, hogy ebben a világban hatalmi pozíciót betölteni egy jézusi embernek igen kockázatos. Ha ugyanis meg akar maradni tisztaságban a jézusi úton, akkor a hatalom egyéb szereplőinek hamis tettei lelepleződnek az ő világossága által. Emiatt hamar üldözötté válik, és kiesik a hatalomból. Másik lehetőség, hogy a mindennapok küzdelmei, súlya alatt egyre inkább eltávolodik a jézusi világosságtól, és maga is „elhomályosulva” csatlakozik a világi értékrendhez. Egy biztos: a kettő nem fér össze, nem lehet a világosság fiaként a sötétséget szolgálni.

Nikodémus éjszakai sötétségben indult Jézushoz, a világ világosságához. A világosság a világba jött. Isten szent Fiának megtestesülése az isteni irgalmasság legnagyobb tette. Azonban az irgalmasság e legnagyobb tette is  úgymond „büntetéssel” kezdődik: rávilágít hazugságainkra, bűnös életvitelünkre, a bűn által kiépített struktúrákra, és azok összeomlanak.  Jézus az alapokig lerombolja mindazt, ami a hitetlenség, a bűn, a törvénytelenség és az önzés műve bennünk.

A világban minden Isten szeretetéről beszél. Ez nem azt jelenti, hogy mindent könnyen megérthetünk, elfogadhatunk.

Számomra sem volt egyszerű megérteni, hogy ha Isten annyira szereti a világot:

miért csak a betegségeken keresztül érthető és értékelhető az egészség,

miért kell a bűnt megtapasztalni ahhoz, hogy megértsük az erényt,

eredmény miért csak a kínok, keservek, kínlódások után érhető el,

miért kell a léleknek sötétségben járni, hogy értékelje a világosságot,

a jó látszólag miért szenved mindig vereséget,

a világ rendje miért a létharcra épül,

miért kell a világosság fiainak állandó küzdelmet vívni a sötétség hatalmával?

Ilyen világrendben élünk. A mennyei Atya a Fiával sem tett kivételt. Attól még nem csorbul a szeretet rendje, hogy valamit nem értünk. A „miért”-tel kezdődő mondatok nagy részére csak magasabb szellemi síkon adható válasz, és mi itt a földön  nem abban a létmódban élünk.

A hívő ember nemcsak tudja, hanem gyakorolja is Isten mérhetetlen szeretetét.

Jézus a mai evangéliumi részlet elején az ószövetségi Szentírásban feljegyzett jelképes történeti részletre hivatkozik. A Számok könyve 21,4-9 részlet írja le azt az eseményt, amikor a zsidók, belefáradva a véget nem érő pusztai vándorlásba, zúgolódni kezdtek. Türelmetlenségük büntetéseként élték meg a pusztában meghúzódó kígyók marásait.

A valódi kígyó megmarta őket, de a rézkígyó, amelyet Mózes póznára tett, már a puszta látványával képes volt meggyógyítani őket. A városi gyógyszertárak is gyakran használják cégtáblájukon ezt a szimbólumot, legfeljebb az emberek nem ismerik a jelkép jelentését, értelmét.

Az Újszövetség póznára tett rézkígyója, aki az emberiség számára gyógyulást hoz, maga Jézus a kereszten. A gyógyító szó pedig, amelyet már a világ valamennyi nyelvére lefordítottak így hangzik: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Nem elítélni akar minket az Atya, hanem Jézus által meggyógyítani.

Aki rosszat tesz, az sötétben jár, és másokra is káros hatást fejt ki. Aki ezzel szemben jótettekben bővelkedik, az világosságban jár, és a környezete számára is jó példát ad, gyógyítóan hat. Ránk is gyógyítóan hat az olyan ember, aki a bennünk felgyülemlett feszültséget türelemmel, megértéssel veszi tudomásul. Aki nem visszatámad, hanem megért és elfogad minket.

Nekünk is ugyanezt kell tennünk, ha olyan embertársunkkal kerülünk kapcsolatba, akiben hatalmas a feszültség, és meg nem szűnő a panaszáradat. Segítséget adni vagy kapni azt tud, aki az Újszövetség rézkígyójára, Jézusra tekint, az Ő útját járva talál rá a szeretet útjára.

Szent Ágoston egyházatya írta jó 1600 évvel ezelőtt: „Eddig, ahogy írva van, az orvos azért jött, hogy meggyógyítsa a beteget. Aki nem veszi figyelembe az orvos előírását, az meghal. Ő, mint Megmentő jött el a világba… Ha nem menekültök meg Általa, akkor magatokat ítélitek el.”

        Az emberek sok esetben jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot, mert ragaszkodnak bűneikhez. Végső soron, amikor valaki megnyílik a világosság előtt és őszintén megvallja bűneit Istennek, akkor leli meg az igazi békét és örömet. Ezért fontos a bűnbocsánat szentsége, különösen is nagyböjtben, hogy elnyerjük az Úr bocsánatát és haladjunk lendületesen a megtérés útján.

  Befejezésül Szent Ágoston püspök imáját imádkozom:

     Uram, én  nem vagyok  világosság  saját magam  számára. Szem  lehetek,  de    világosság nem. Mit ér azonban a nyitott és egészséges szem, ha hiányzik a világosság? Hozzád kiáltok tehát: adj, Uram, lámpámnak világosságot! A  te fényeddel, Uram, eloszlatod sötétségemet. Magamtól csak sötétségem van, te viszont világosság és fény vagy, aki szétszórod sötétségemet és megvilágítasz. Nem tőlem jön a világosság, és csak akkor van bennem a fény, ha te megadod.  Ámen!