erősítő gondolat: november 18, szerda

Erősítő gondolatok karácsonyig:

ieiunium gaudiosum, az örvendező böjt!

8. November 18, szerda.

A mi szentleckéből (Jel 4,1-11) szintén néhány mondatot választottam ki megfontolásul.
<… kapu nyílt az égen. ….. Éjjel-nappal szüntelenül kiáltották: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljön!” ….
Letették koronájukat a trón elé, és így kiáltottak: „Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te alkottad a mindenséget; akaratod hívott létre és teremtett mindent.”>

Gyönyörű ez a mennyei liturgia, amelybe a Jelenések könyve bepillantást enged. Ugye szeretnénk ennek mi is részeseivé válni? Milyen jó lenne Isten szemlélésében, dicsőítésében élni, meríteni az ő gazdagságából.
Azonban a Jelenések könyve arra is figyelmeztet, hogy az odavezető út nehéz, fájdalmas, küzdelmekkel teli. Amikor a földi liturgiára térek át, hisz most a jelenben ennek a korszakát éljük, visszatekintek a tegnapi gondolathoz. A mai ember az élmény, a napi szentáldozás, a napi szentségimádás kedvéért, feláldozta az odavezető utat. Ima, bűnbánat, böjt, alamizsna. Ebből a négyesből mára már csak az ima maradt meg a teljes fontosságában. Értem én, a naponta, szinte rutinszerűen végzett mise, szentáldozás nem engedheti meg a komoly bűnbánatot, az igaz napi böjtöt, és a napi alamizsnát sem.  A bűnbánat jobb esetben egy fél pillanat, amikor befejezi a mondatot a pap, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. A böjt fokozatosan csökkent éjféltől három órára, majd egy órára, és amit ma teszünk, az már nem is hasonlít a klasszikus böjthöz, csak imitációja. Mint mindent a világban, egy kattintással el akarunk érni, élményt szerezni, erőfeszítés nélkül. Az alamizsnát pedig sokszor idejét múlt tevékenységnek gondoljuk. Pedig most is ott állnak templomainkban a Szent Antal perselyek, most is időszerű (időszerűbb, mint máskor) egyházunk támogatása.

Egy idézetet hozok, nem emlékszem már hol olvastam, de nagyon idevágó:
 “Nem a gyomrom mondja meg nekem, hanem én mondom meg a gyomromnak, hogy mikor egyek.” Valahányszor egy keresztény, amikor böjtöl, valójában ezt mondja a testének: “Te nem a mester vagy, hanem a szolga.” 
Kinek nyílik meg a kapu az égen? Annak, aki jó kulcsot dug a kapu zárjába. Ennek a kulcsnak a fogazata: az ima, a bűnbánat, a böjt és az alamizsna. Ha egyik is eltér, nem jól működik. Urunk Jézus végtelen értékű áldozatának kegyelmi erejéből átjutunk ugyan a kapun, és nézhetjük mi is a szép liturgiát.

Uram, Jézus Krisztus!
Add meg a mai napon, hogy ne csak nézzek, hanem lássak is. A lélekből végzett ima, bűnbánat, böjt, alamizsna tisztítsa meg lelki szemeimet a látásra. Most a maszkban sokszor meg kell törölgetnem szemüvegemet, mert homályossá válik. Most még csak tükörben, homályosan látunk. De fel akarunk készülni a színről színre való látásra. Ezért add meg nekem az igazi ima, bűnbánat, böjt és alamizsna örömteli végzését. Ámen!

Feladat a holnap napra:
És harsány hangon mondogatták egymásnak: "Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!" Még a küszöbök alapjai is megrendültek harsány hangjuktól. (Iz 6,3-4a)
Ha tovább olvassuk Izajást az angyal az oltártól izzó parázzsal jön megtisztítani. Mielőtt belépnék, álljak, meg egy pillanatra a templom küszöbénél, kapujában. Nekem jó a kulcsom most a belépéshez? Vagy Jézus szavai szerint forduljak vissza? Van-e a ki neheztel rám bármiért? Milyen lélekkel merem átlépni a küszöböt?