A év évk. 33. vas 2020.11.15

A év, évk 33. vas, 2020 - Mt 25,14-30 talentumok - elsőáldozás

Kedves Gyerekek!

Talentumból az egyikünknek öt, a másikunknak kettő vagy egy jutott. Viszont senki sem megy be „Ura örömébe” csak azért, mert neki öt vagy két talentuma van, illetve a csak egy talentum nem akadálya ennek. Mindannyiunknak személyre szabott feladata, küldetése, hivatása van, de jutalmat nem a kapott talentumok számában, hanem a hűségünk arányában nyerünk.

Ezért először is fordítsuk figyelmünket először azokra a szolgákra, akik jól végezték dolgukat. Mi a jutalmuk? Beléphetnek uruk örömébe. El tudjuk képzelni az ünnepségeket, ajándékokat; megelégedés, általános boldogság mindenütt. A talentum hatalmas összeg volt Jézus idejében, sok kilónyi arany. Tehát a gazda óriási vagyont bízott a szolgákra. Elragadtatással fogadta az eredményeiket. Kivéve annál, aki csak egy talentumot kapott. Nincs okunk feltételezni, hogy ez rossz ember volt, csak biztosra akart menni, kerülte a kockázatot.

Mit tanulhatok ebből a történetből A lapok, amiket nekem osztott a jó Isten, az adottságaim, amelyekkel megszülettem, és felnövök, különböznek másokétól, van, amiben jobb vagyok, van, amiben gyengébb. Kockáztassak? Próbáljak ki különböző lehetőségeket akár kudarc árán is? És aztán tanuljak a kudarcból? Jézus azt mondja, ne temesd el képességeidet, ne gubózz be biztonságos tétlenségbe, hanem vállald a kockázatot és használd ki őket teljesen. Ahogy Samuel Beckett mondta: Nem sikerült? Nem számít ... Próbáld újra ... Elbuksz újra ... Bukj ügyesebben ...

Nem könnyű ez a feladat. Vallásosságom mit sem ér kaland és kockázat nélkül, a bezárkózott léleknek semmi hasznát nem lehet venni. Az Úristen nem azt kéri tőlünk, hogy mindannyian egyazon mintát kövessünk vagy ugyanazokat az eredményeket hajszoljuk, hanem, hogy a kapott ajándékainkat abban az élethelyzetben jól tudjuk használni, amelybe éppen kerülünk.

Az én értékem nem az, hogy öt talentumom van, és értéktelenségem sem az, hogy csak egy, hanem az, hogy a rám bízott talentumot hogyan kamatoztatom. Tudjam megbecsülni az egy talentumot, és az legyen a legnagyobb gondom, hogy hűségesen kamatoztassam. Hányan vannak, akik nem is próbálkoznak a kevesebb kamatoztatásával, mert könnyebb siránkozni, hogy másnak több jutott. Mennyivel emberségesebb lenne a világ, ha nem az irigység vezetne, és tudnánk örvendeni mások sikereinek, megvalósításainak, eredményeinek.

Aki közreműködik a kapott kegyelmekkel, az újabbakat kap, és joggal remélheti, hogy az utolsó napon hozzá is fognak szólni a szavak: „menj be Urad örömébe”.

  Eszeveszett dolog lenne, ha az óceán vizét egy pohárba akarnánk bele önteni. Az emberi képességek különböznek, és így van ez jól! Mindnyájunk számára azonban van egy fölső határ, ameddig tanulásban, tettben, érzésben eljuthatunk. Ekkor megtelik a poharunk. Azon túl erőlködni buta gőg, de a határig menni kötelesség. És ezt a kötelességet egyszer számon kérik minden embertől élete végén!

Van egy régi mondás: „vagy használod, vagy elveszíted!” Igaz ez a talentumokra is. Íme, néhány képesség, tehetség, lehetőség, amit Isten ad szolgáinak: a Lélek ajándékai, a gondolkodás és beszéd képessége, a tanulás képessége, az idővel való gazdálkodás, egészségünk megőrzése, erőnlétünk karbantartása, pénzünk jó felhasználása, kedves gondolataink megosztása. Ám nem elég egy tehetségnek csupán a birtokában lenni. Vajon te miben vagy jó? Gondolj egy képességedre, amiben jó vagy. Te mihez kezdesz Istentől kapott képességeiddel?

A szentmisének, Jézus szent testének a kenyérben és a borban a nemzetközi neve: eucharisztia, azaz magyarul hálaadás! Hálát adok mindazokért a jókért, talentumokért is, amit kaptam a jó Istentől.

A hála erőt ad a keresztény élethez, életet visz imánkba, boldogsággal tölt el. Ha az ima unalmas, újra élettel töltheti meg, ha számba vesszük mi mindenért lehetünk hálásak életünkben. Észrevesszük, mennyi kegyelemben részesültünk. A jó ima arra ösztönöz, hogy visszaadjuk, amit kaptunk. Minden, ami vagyok, és amit kaptam Isten és embertársaim szolgálatára rendeltetett.

Szentáldozásra várunk. Nem akármilyenre, az elsőre.

A szentáldozásban mindenki hatalmas ajándékot fog kapni a jó Istentől. Mindenki megkapja Istentől a magáét, nem érdemei szerint, hanem aszerint, hogy mit képes befogadni. A szentáldozásban, a Szentség lakomáján hamarosan, mint az élő Kenyeret vesszük magunkhoz, de élővé és éltetővé kinek-kinek hite és szeretete szerint válik.

       Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek Téged? Szentáldozásra úgy készülök, hogy minél élőbb legyen találkozásom, telítődjek kegyelmeddel. És ezzel a lelki táplálékkal a szívemben úgy erősödjék lelkem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeresselek Téged mindenek fölött! Ámen.