Napi erősítő karácsonyig 4.

Erősítő gondolatok karácsonyig:

ieiunium gaudiosum, az örvendező böjt!

4. November 14.

 

Helyesen teszed mindazt, amit a testvéreinkkel, főleg az úton levőkkel cselekszel. Ezek dicsérték szeretetedet a hívek közössége előtt. (3Jn 5-6)

Ma János apostol rövidke 3. leveléből olvastunk.

Az örvendező böjt gyümölcse az igazi szeretet. Pont ma jelnet meg a felhívás Újpest honlapján, nem lesz adventi vásár, de lesz ajándékgyár, hamarosan nyit. És vigyük az adományokat. És ilyenkor év végén sok embernek megnyílik a szíve. Sokszor talán az egész évi lelki hanyagság megnyugtatása az adományozás. Természetesen a templomban is lesz tartós élelmiszergyűjtés, adakozás a szegények karácsonyára, de addig például karitász gyűjtés Szent Erzsébet napjakor.

Egykoron Gájusz és társai gondoskodtak azokról, akik az Úr nevéért keltek útra, ma viszont sokan azért nem mernek vállalkozni például katolikus hitoktatónak, mert a keresetük jóval a magyar átlag alatti, ezért félő, hogy családjukkal együtt nélkülözni kényszerülnének. Hagyott itt bennünket ezért már több hitoktatónk. Igen, az evangélium terjesztéséhez bizonyos anyagi feltételek is szükségesek, melyeket a keresztény híveknek kellene előteremteniük.

János apostol korában az igehirdetők támogatása fontos szerepet játszott abban, hogy elterjedt az evangélium, és kialakulhatott az egyház belső rendje.

Mi nem fogunk olyan reklámot csinálni, mint a Mikulásgyár, vagy az újpesti Ajándékgyár, vagy Cseriti. És nem csak karácsonyra akarunk jótékonykodni.

Különösen gondolj arra, hogy az elmúlt fél évben 30-40 %-al kevesebb hívő jár templomba, sokan félnek, sokan közömbössé lettek a sok negatív hír hallatára. De a templom világítása, a kántor, a sekrestyés fizetése kevesebb hívővel is ugyanakkora.

Ha a kevesebb ember miatt félig van a kuka a plébánián, attól ugyanannyi a szemétdíj. És lehetne folytatni a sort.

„Ismertetjük veletek, testvérek, Isten kegyelmét, amellyel elárasztotta Macedónia egyházait. A nehézségek és a súlyos megpróbáltatások ellenére túláradó örömükből és nyomasztó szegénységükből bőséges adakozás fakadt. Tanúskodom mellettük, hogy erejükhöz mérten, sőt erejükön felül is önként adakoztak.” (2Kor 8,1-3)

Aki ad, az éppúgy, vagy még jobban köszönetet mond érte Istennek, mint aki kap, mert tudhatja, hogy nagylelkűsége is kegyelem, az Istentől származó szeretet gyümölcse!

Nagy közös ügyünk kell, hogy legyen az evangélium terjesztése, és mindegyikünk felelőssége, hogy mi lesz a válaszunk Urunk, Jézusnak a mai evangélium végén feltett kérdésére: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál‑e hitet a földön?”

Uram, Jézusom!

Nem szeretném világgá kürtölni, mikor adományozok, mikor segítek bárkinek is, pénzzel, szolgálattal. Ha sikerül segítenem, az megnyugvással, békével tölt el.

Uram, jól tudom, sok kegyelmet, amellyel elhalmoztál nem olyan ajándékként kaptam, amellyel magamba kell zárkóznom, hanem azért kaptam, hogy gyümölcsöztessem. És az így megért gyümölcs pedig örvendezéssel töltsön el. Ámen!

 

 

Feladata holnapi napra

Mert, ha ebbe a szent szolgálatba bekapcsolódunk, azzal nemcsak a szentek szükségletét elégítjük ki, hanem Isten iránt is őszinte hálára indítunk.
Ha tehát kitartotok a jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek Krisztus evangéliumáról, és bőkezűségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel való közösséget. Imádkoznak is majd értetek, és vágyódnak utánatok abban a tudatban, hogy Isten kegyelme bőségesen kiáradt rátok. (2Kor 9,12-14)

Ma azért böjtölj, hogy örömteli szívvel találd meg, mivel tudnád segíteni templomodat, egyházadat, az plébániád szolgálattevőit. És majdan a segítés töltse be szíved örömmel.