május 17-18-19 és vége

Hála Istennek, véget ért a karantén, ismét lehet nyilvános szentmise. Persze vigaszra, és reményre továbbra is szükség van, de a fogadalmam szerint addig írtam, amíg nem tudok hivatalosan nép előtt misézni. Mivel hétfőn nem tudok misézni templomomban, számomra a kedd lesz az első nap. Így most egyben, keddig küldöm az utolsó elmélkedéseket. Remélem, nem terheltem túl a csoportot.

 

Napi vigasz és remény 59.

Május 17, húsvét 6. vasárnapja

Húsvét 6. vasárnapjára a szentlecke, Péter apostol első levelének egy mondatát választottam remény és vigasz üzenetül:

Legyetek mindig készen arra, hogy mindenkinek válaszolni tudjatok, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek. (1Pét 3,15)

Ha úgy érezzük, hogy ezernyi keserűség van a szívünkben, nem tudunk feloldódni, vigasztalódni, ha azt gondoljuk, hogy nem is kaptunk elégséges lelki ajándékot, akkor lelkünk nincs jól ráhangolódva a Lélek indításaira. Lelkünk, mely megkérgesedik a környező világtól való elzárkózástól, és belső bűneinktől, ez egy belső érzéketlenséget eredményez. Pedig bizonyára bennünk is ott van rengeteg jó szándék, a vágy, amit sokszor nem is tudunk, sem a jó Isten felé, sem embertársaink felé kifejezni. Hitelesen megélni, és mások felé megfogalmazni a hitünk által bennünk elvetett jót, ez a felhívása a mai szentleckének. Hogyan tudunk jó, és hiteles lelkiismerettel élni egy ellenséges környezetben?

Ne engedjük, hogy a szívünket a szent istenfélelem, a szent hit helyett a bezárkózás, a félelem uralja. Kizárt dolog, hogy az utóbbi hetek sok híre, információja, a bezártság, a távolságtartás, ne lenne ránk hatással. De az az életmód, amely bezárkózik, elveket ad fel, vagy legyint, közömbössé válik a másik felé, már nem a keresztény hit.  Nekünk, krisztuskövetőknek nem szabad sem félelemből, sem megalkuvásból hallgatnunk. Még azt sem engedhetjük meg, hogy elhallgatassanak, hanem meg kell vallanunk a reménységből élő hitünket, Jézus Krisztusba vett bizalmunkat.

A keresztségben, majd a bérmálásban mindannyian megkaptuk a Vigasztaló Szentlelket, aki, segít a hiteles megszólalásban:

Ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok! Abban az órában megadatik nektek, hogyan beszéljetek. Mert hisz nem ti fogtok beszélni, hanem majd Atyátok Lelke szól belőletek. (Mt 10,19-20) – Olvashatjuk Máté evangéliumában.

Nyugodtam mondhatjuk, amikor tanúságot kell tennünk, hogy én nem értek mindenhez, de az a meggyőződésem, a hitem azt súgja nekem: a Jó Isten a vigasz, és a vigasztalanság tapasztalatain keresztül egyaránt, a Vele és a másokkal való szeretetkapcsolatra, önmagunk helyes ismeretére és elfogadására, végül is tartós örömre és békére szeretne nevelni bennünket. Ezt én számtalanszor megéltem, megtapasztaltam, én ebből merítek erőt, és ettől a hitemtől semmi sem tántoríthat el. A szentek égi közbenjárása, Szűzanyánk égi oltalma további hathatós erőforrásom ebben.

Mire figyeljünk, ha reményünkről beszélünk bárkinek is?  Csakis emberi félelem nélkül, de Istent félve és tisztelve, alázattal és őszintén beszéljünk. Ha kell védekeznünk, tegyük meg, de kevély elbizakodottság nélkül, fenyegetőzés, harag nélkül tegyük.

És jól tudjuk, mindez csak akkor hatásos, ha szavaink mögött példás életút áll.

Nekünk nem attól kell félnünk, hogy van korona veszély. Sem attól nem kell félnünk, hogy van szenvedés. Attól sem kell tartanunk, hogy nem vagyunk képesek hitünket jól megvédeni. Hanem attól kell tartanunk, ha nem mi lépünk, akkor a világ lép, és mi mindig egy lépéssel hátraszorulunk. Ennek az a következménye, hogy vagy közömbösek leszünk, vagy rosszul cselekszünk.

Urunk, Jézus!

Kérünk a ma vasárnapon, mi győzzük le a rosszat jóval, és ne a gonosz győzzön le minket. Adj erőt, hogy ne a nehézségeket akarjuk mindenáron kikerülni, hanem a jót szívünkbe zárni. Jól tudjuk, a nehézségek, senkit sem oldoznak fel a jó cselekedetek, a hit megélésen kötelezettsége ezért erőforrásra van szükségünk. Segíts bennünket, Szent Pétert követve az apostolkodás szellemében élnünk. – Ámen!

 

 

 

Napi vigasz és remény 60.

Május 18, hétfő

 

A napi szentleckéből választottam egy mondatot, remény üzenetül a mai napra:

A hallgatóság között volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából. Ennek az Úr megnyitotta szívét, hogy figyelemmel hallgassa Pál szavait. Háza népével együtt megkeresztelkedett.   (Apcsel 16,14)

Mi történik velünk a templomban szentmise hallgatásakor? Mivel gazdagodunk az imádság közben? Mind a kettő attól is függ, milyen lélekkel, milyen előkészülettel tudjuk befogadni Isten szavát. Mielőtt azt mondanád: az én papom unalmas, majd elalszom rajta, jegyezzük meg, Pál apostol nem a legkiválóbb szónok volt, sokat kellett küzdenie, mert például Apollót szívesebben hallgatták kortársai.

Kodály Zoltánnak egyszer feltették a kérdést: mikor kezdődjön el egy gyermek zenei nevelése. Azt felelte, az édesanyja születése előtt 9 hónappal.

Mikor, és mivel kezdődjön imádságunk, hogy a mi szívünk is megnyíljon? Sokan és sokszor panaszkodnak, elkalandoznak, nem tudnak figyelni.

Egy jó háziasszony tudja, hogy a közös étkezést hosszú készület előzi meg, majd a terítés, és az étkezés előtti ima.

A jó Isten hangjának befogadására, akár az egyéni imában, akár a közösségi imában is készülni kell. Ezért is alakult ki a szentáldozás előtt a szentségi böjt. Testben, lélekben felkészülni az Úrral való találkozásra.

Manapság minden lerövidül, egyszerűsödik. A régi sekrestyékben még láthatóak a kopottas latin nyelvű táblák, a pap kötelező imái a mise előtt, és után. Nem úgy történt, hogy csengőszó, keresztvetés, és máris a mise közepénél tartunk.

A napi zsolozsma kezdeténél olvasható egy apró betűs, piros zárójelbe tett imádság, mely segít felkészülni, hogy befogadjam, meghalljam Isten szavát! Így szól:

Nyisd meg, Uram, ajkamat neved dicséretére; tisztítsd meg szívemet minden hiábavaló és vétkes gondolattól; világosítsd meg értelmemet, gyújtsd lángra szívemet, hogy ezt az imát méltón, figyelmesen, áhítattal végezzem, és meghallgatásra méltó legyek isteni fölséged színe előtt. Krisztus, a mi Urunk által.

Ezt is el lehet hagyni az imádság előtt. Persze egy jól végzett, tisztességes keresztvetés is lehet összeszedett bevezetés, ráhangolódás. Kérni az Urat, nyissa meg szívünket, tegyen befogadókká.  Úgy elmenni egy szentmisére: én innen ma haza akarok vinni valamit. Érintsen meg egy gondolat, akár a napi könyörgésekből, akár a felolvasott szentírási szakaszokból, akár a pap szentbeszédéből.

Lídia asszonynak megnyílt a szíve, és utána ő lett a szíveket nyitogató. Egész háza népét rávette, rávezette a hit útjára.

Uram, Jézus!

Annyi szép és jó van ebben a világban. Mindez a te alkotásod. És annyi szép és jó, vigasztaló üzenetet hoztál el számunkra, életeddel, csodáiddal, tanításoddal. Kérlek, ma különösen is legyen nyitott a szívem a jóra, a szépre, az isteni hangra. Keressem, és figyelmesen hallgassam hangodat, bárki legyen ennek a közvetítője. Adj élő hitet és reményt. - Ámen!

 

Napi vigasz és remény 61.

Május 19, kedd

 

A mai szentlecke vezérgondolata az Apostolok Cselekedeteiből: aki hisz és megkeresztelkedik az üdvözül!

„Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” Azok így válaszoltak: „Higgy az Úr Jézusban, és házad népével együtt üdvözülsz!” (Apcsel 16, 30-31)

Szép lassan országosan a karantén végére érünk. Újra nyílnak a templomok. De biztosan nem maradhat minden ugyanúgy, ahogyan volt előtte.

Nagyon gyakori, hogy az egyik baj követi a másikat. Úgy mondjuk, csőstül jön. Pálnak és Szilásnak a börtön, majd a börtön belső sötét zárkáka, ott a teljes sötétség, a kaloda, majd a földrengés. A börtönőr részéről a félelem, hogy a rá bízottak megszöknek, vagy kárt tesznek magukban.

Mit tanulhatok Pál és Szilás viselkedéséből? Ők nem tettek semmi különöst, szilárd hittel fogadták el a körülményeket, igaz, néhány mondattal később, majd számon kérik a bíráktól a velük szembeni jogtalanságot. Pál bajban van, de a bajban a még elesettebbeket vigasztalja, zsoltárt énekelve, imádkozva a többi fogolyért.  A börtönőr számára pedig megdöbbentő jel a viselkedésük, magatartásuk.

A börtönőr ezután kérdezi meg a foglyoktól, hogy miképpen juthat el ő is ilyen lelki szabadságra, mellyel a fogság körülményei közepette is jól tudnak élni.

A mi karanténunk nem hasonlítható az ókori sötét, nyirkos börtönökhöz. Nem vesszőztek meg minket, nem is kínoztak.

Milyen volt viselkedésed ezen bő nyolc hét alatt? Türelmetlen? Másokat sértő. piszkáló? Volt-e gyümölcse ennek az időszaknak?  Hidd el, nagyon sokat számít, milyen lélekkel jössz ki belőle. Erős hited, példaadásod többet ér minden hosszú beszédnél, győzködésnél. Ilyen erős jelek után Pál apostolnak is elég volt csupán néhány meggyőző mondat és érv a börtönőr számára.

Még most sem késő.  Ha rég nem látott ismerőseid vagy családtagjaiddal újból találkozol, vajon ők is úgy tekintenek rád, mint a börtönőr Pálra, amikor benézett cellájába?

Imádkozd meg. Énekelj szent énekeket. Készülj a szabadulásra, a nagyobb szabadságra.

Hiszem, ha így indulsz neki, előítélet nélkül, hited megtermi gyümölcsét.

Uram, Jézus!

Karanténban voltam sok hétig.  De ezen idő alatt arra is rájöttem, hogy rengeteg béklyóm, kalodám van, ami foglyul tart. Rossz szokásaim, beidegződéseim, életvitelem. Most a nagyobb mozgástérrel, szabadsággal együtt ezektől a rossz szokásoktól is szeretnék megszabadulni. Segíts abban, ha bármit is változtatok, attól még hiteles keresztény maradjak, sőt növekedjem az emberségben. Segíts, hogy megújuló életem közelebb hozzon engem családtagjaimhoz, régi barátaimhoz és ismerőseimhez.  Add meg azt az örömet, hogy együtt akarjunk előre haladni a jóban, együtt üdvözülni. – Ámen.

 

A karantén vigasz és remény üzeneteknek ezzel vége…..