Április 28, keddi remény üzenet

Napi vigasz és remény 40.  -  Április 28, kedd

A mai napra a soros evangéliumi szakasz utolsó mondatát választottam reménységül:

„Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.” (Jn 6,35)”

Mi az, ami kielégítheti testi és lelki vágyainkat, csökkentheti lelki szomjúságunkat? Jézus hallgatósága egykor csodát, jeleket kért. Nem elégedtek meg Jézus jelenlétével, a kenyérszaporítás csodájával, hanem követelőzve így fordultak hozzá: „Hadd lássuk, milyen csodát teszel, hogy higgyünk neked.” Sőt, konkrét dologra hivatkoztak. A pusztai vándorlás alatt, a választott nép mannát kapott az égből. Most valami hasonlót szeretnének. Kifogyhatatlan égi kenyeret követeltek. Arról már meg is feledkeztek, hogy egy idő után a vándorló nép megunta a mannát, és azért lázadoztak, hogy valami mást, változatosabbat szeretnének.

Amikor gyermekkoromban abba nőttem bele, hogy kétféle kenyér kapható, és csak néha van déligyümölcs karácsony előtt, ez volt a természetes. Vágytam eljutni a világ sok pontjára, de elvi lehetőség sem volt rá, meg amúgy is, a rövid emberi élet során, úgy sem láthatok mindent élőben, elfogadtam természetesnek.

Most, hogy a világ túlzottan is kinyílt, felesleges áruszállításokkal, sokszor nem azért, mert itthon nem lehetne megtermelni, előállítani, hanem a kereskedők, vállalkozók haszna szerint, milyen nehéz elfogadni a lehetőségek korlátozását.

Mire vágyunk? Mi az, ami megelégedettséget ad? Sorra indulnak az extrém sportok, extrém kihívások, vadabbnál vadabb tv műsorok. Miért?  A lelkileg kiégett ember a megszokott, normális körülményben már nem látja örömét. Az unalmasnak tűnik. És a világ rájátszik, olyat akar adni, amit más még nem próbált. A végsőkig nem lehet ezt fokozni. Mint ahogy nem lehettet volna a végsőkig fokozni az 1950-es évek sztahanovista teljesítmény kényszerét. 110 %-120 %-130 %. Egy forradalommal hirtelen véget ért akkor ez a buta versengés.

A mi versengésünk, az örömhír, az evangélium megélése, az erre való rátalálás.

Celestina anya, a piarista nővérek alapítója így biztat: „Egy meghívás van minden teremtmény szívébe írva, melyre a válasz: az öröm titka.”

Éljünk tehát örömben, a napi lelki táplálékkal, azzal, amit Jézus nyújt!

Naponként nézzük a híradásokat vajon milyen jó újdonság, lazítás, könnyebbség jön. De vajon miért nem kérdezzük Lelkedet, aki egyedül adhatja meg a lelki felüdülést?

Habár többnyire csak lelki szentáldozáshoz járulhatunk, Uram, kérünk, add nekünk az élet kenyerét ma, tedd élővé lelkünkben Krisztus szavait. És Urunk üzenetedben találjuk meg az igaz életet és a szabadulást. Találjunk rá az üdvösség el nem múló örömére! 

          Urunk! Tisztíts meg minket a kétszínűségből, oldozz fel a hamis vágyak kötelékéből, add vissza az evilági lidércfényektől megvakult látásunkat, hogy teljes szívvel, pótcselekvések, üres szavak, és önhittség nélkül nézzünk fel rád, aki lelki táplálékunk és italunk vagy.

Jó Pásztorunk, lépj be szívünk kapuján, kutasd fel valódi gondolatainkat! Azokat, amelyek szinte hangtalan szállnak alá lelkünk sötét árnyékába minket kereső tekinteted elől. Azokat is, melyek csak magányunkban, csendességünkben, minden tekintet előtt rejtve, talán álmainkban kísértenek. Ébressz fel, hogy ne féljünk a beteget vigasztalni, hanem legyőzze bennünk a tehetetlenséget a reménység hitvallása! Ébressz fel, hogy a szeretetet ne csak elvárjuk tőled és másoktól, hanem magunk is kapujává legyünk elapadhatatlan áradásának. Ébressz fel, hogy igazán éljünk! Veled éljünk, és belőled éljünk! Ámen.