Húsvét 3. vasárnapja április 26

A év húsvét 3. vas 2020, Lk 24, 13-35 Emmausz

A húsvéti idő evangéliumi részletei a feltámadott Krisztussal való találkozásról szólnak.
Jézus léptei kísérik lépteinket egész életünk folyamán. Mikor a feltámadott Úr belép követői életébe lángra gyúl szívük, felszáradnak könnyeink.

A mai szép evangéliumi szöveg az emmauszi tanítványokról, tartalmazza a szentmise szerkezetét: az első részben Jézus szavait hallgatjuk a Szentírás által, a második részben, az Eucharisztia liturgiájában és a szentáldozásban Krisztus jelenvalóvá válik testének és vérének szentsége által. Az Egyház két asztalról táplálkozik, épül és újul meg napról napra hitben, reményben és szeretetben. Ige asztala és az Eucharisztia asztala.
  Jézus kétféleképpen marad velünk: az Eucharisztiában és az Igében. Mindkettőben jelen van: az Eucharisztiában táplálék formájában, az Igében a világosság és igazság formájában. Az Igének van egy nagy előnye az Eucharisztiával szemben. Szentáldozáshoz csak azok járulhatnak, akik már hisznek és a kegyelem állapotában vannak, de mindenki: hívő és hitetlen, házasok és elváltak közeledhetnek Isten Igéjéhez Valójában a hitre jutás legáltalánosabb útja Isten Igéjének hallgatása! – Szentáldozáshoz most a többség nem járulhat, de közvetítésen keresztül bekapcsolódhat az Ige hallgatásába. (Benedek pápa)

Vegyük sorra a mai igét!
Az első húsvéti “esemény” tehát tulajdonképpen egy látható jel: az üres sír. Ez előbb volt, mint a feltámadott Úrral való találkozást.  Olyan élmény, amely megdöbbent, sőt első pillanatra zavart is támaszt (Mária Magdolna: “nem tudni, hová tették”), de elgondolkoztat, túlmutat önmagán, kutatásra és keresésre ösztönöz. Az üres sír olyan jel, amely hitet követel. S ez a hit valójában húsvét lényegéhez tartozik. Mindent megértet. Visszafelé is, a történések rendjében is: “Eddig Ugyanis nem értették az Írást”. Az emmauszi tanítványok a kenyér megtörésének jelére egyszerre felismerték Jézust – és lángolni kezdett a szívük.
Nekünk, mai keresztényeknek talán még fontosabbak a jelek, mint az apostoloknak, a tanítványoknak, akik közvetlen látványban, jelenésben és látomásban is megélték a feltámadás igazságát. A jelek megértéséhez azonban érzék kell. Odaadás és készség. Főleg pedig figyelem, hol és hogyan akar hozzánk szólni az Isten. A hitben való találkozáshoz, az emberi gyöngeség és bizonytalanság pillanataiban is ragaszkodó lelkület szükséges. Jelek nélkül nem élhetünk a mindennapok világában sem. Mindenütt, az utcán és az utakon, lépten-nyomon jelekkel, jelzésekkel találkozunk, amelyek mind közölni akarnak valamit. Keresztény életünk pedig tele van hitre késztető jelekkel. A szentségek jelei, különösen a kenyér és a bor, az egyház jele, a szeretet közösségében élők cselekedetei mind arra mutatnak, aki jelen van, aki  él  ezen jelek mögött. Keresztény életünk egészében véve húsvéti jel a világ számára: Krisztust jelzi, Őt, aki nem halt meg örökre, hanem feltámadt, és mi általa és benne élünk. Az igazi keresztény élet mindig Krisztusra mutat, a Föltámadottra, akinek nyomdokaiba lépve járunk a megváltás és a szeretet útján, akiért, és akiben mindig fellángol a szívűnk.

Összefoglalva:
Az emmauszi jelenet az Eucharisztia lényegére világít rá. Az Ige megünneplése után szent lakomában veszünk részt Istennel. Jézus nem egyszerű kenyeret ad, hanem önmagát adja. E titokzatos találkozás a szívünkhöz szól, azt táplálja, és erősíti meg életutunkra. Istenünk az önátadás Istene. Egyetlen teendőnk van csupán: kiüresíteni magunkat, hogy elég éhesek legyünk Isten befogadására.

     Uram, Jézusom! Az emmauszi tanítványoknak lángolt a szívük, amikor hozzájuk beszéltél az úton. Engem is oly sok jó beszéd, prédikáció indított már meg jó elhatározásra. Olyan jó érzés, amikor fellelkesülök, és szinte lángol a szívem! Milyen jó lenne, ha minden pap ma is úgy szegődne társául híveinek, hogy melléjük állna, jó szavával erősítene. De nem csak vigasztaló, bátorító szavakat várok lelkiatyámtól, hanem remélem szentségi szót is fog mondani nekem. Olyan legyen lelkiatyám szava, mely megkönnyebbít és fölemel.
És ha lelkiatyám jól közvetíti elhangzott szavaidat, talán könnyebben megértem, amit nekem is mondani akartál. Segíts lefordítani napi élethelyzetemre, átültetni a hétköznapi gyakorlatba.
Ezek után pedig hittől lángoló szívvel akár én is fussak, mint az emmauszi tanítványok, de legalább is teljes erőbedobással siessek, mert a nap már lenyugvóban, minden napi lustaság egy elszalasztott lehetőség.
Uram, Jézus! Hozzám is elérő szavaid mélyen hassák át szívemet, égessék ki az önzést és félelmet, hogy csak a szeretet lángja égjen benne.  Ámen!