Március 23, hétfői gondolat

Napi vigasz és remény 4.

Március 23, hétfő

2kor 7,3b-4
„Szívembe vagytok zárva, együtt élünk-halunk. Nagyon bízom bennetek és szívesen dicsekszem veletek. Telve vagyok vigasztalással, és minden bajom közepette túlárad bennem az öröm.”

Még csak néhány napunk telt el csökkentet üzemmódban. Mit tapasztalunk önmagunkon? A nagy baj közepette is van, aki csak önmagával van tele, van, aki a szerelemmel (ráér, és fülig szerelmes). Van, aki egy másik emberrel van tele, van, aki semmivel, üres lett az élete. Hányszor halljuk a kifejezést: tele van a hócipőm, torkig vagyok ezzel az emberrel, a fülemen jön ki.
Pál apostol, amikor hall a korintusiak  bűnbánatáról, azt írja: telve vagyok vigasztalással.
Viszont az t is gyakran tapasztaljuk, hogy hiába vagyunk telve (étellel, itallal, szórakozással, munkával, programmal stb.) nincs is időnk, és mégis van hiányérzetünk.
Amikor pedig mindez megszűnt a régi formában, mert a város félig zárva, akkor összeomlik az életünk? De történhet ez úgy is, amikor a világ újból kinyit, újból rohanunk maqjd, de valami mégis megszűnik: nyugdíjba megyünk, vagy elbocsájtanak a munkahelyről. Vagy meghalt az illető, akiért éltünk. És ekkor azt mondanánk, hogy most már nekem nincs is miért élnem?
Egy idézetet hozok. Aranyszájú Szent János így kommentálja Pál apostol örömét a korintusiak bűnbánata miatt:
   „Vigasztalás tölt el (2 Kor 7, 4). Honnét ez a vigasztalás? Tőletek jön: mert jó útra tértetek. A tetteitekkel örömet szereztetek nekem. Aki szeret, az egyrészt felpanaszolja ugyan, hogy őt nem szeretik, de másrészt fél attól is, hogy a mértéket túl ne haladja e rosszallásban, nehogy szomorúságot okozzon. Ezért hangoztatja: Vigasztalás tölt el, túlárad bennem az öröm.”
Istenünk úgy teremtett meg bennünket, hogy mint az üres edény, ővele legyünk tele. A főparancs mértéke szerint, teljes szívemből, minden erőmből. Az életszentséget, a szentek életét úgy fogalmazom: ez az élet a megtért szenvedély. amikor a szent, a benne levő hatalmas erőt a jó ügy szolgálatába állítja. Ugyanazt teszi, mint előtte, csak Istennek, teljes erővel! (Neked táncolok Uram!)
Tehát ebben az időben így teljenek napjaink: ki a munkában, kinek otthon, kinek szerelmesen, kinek a gyermekeivel küzdve. Telve, teljesen.
Ezért bizonyára nem költői túlzás, amit Pál apostol ír. Neki abban az időben különösen is sok szenvedésben volt része. Azonban ez a Krisztussal való szoros kapcsolatán nem változtatott, sőt! Hogy emellé olykor még külön nehézségeket is kapott, mint testi bőrbetegség, nagyot látás, meg nem értések? Ezért hitelesen készíti fel Pál a korintusiakat jó előre: ha jönnek is nehézségek, kapnak majd vigasztalást és erőt is hozzá.
Te is tapasztaltál már ilyen belső telítettséget, lelki biztonságot?  Ha igen, akkor is, ebből soha sem lehet elég.
Kérjük Pál apostol égi közbejárást, bennünket is erősítsen, vigasztaljon, és lelkesítsen!
      Szent Pál apostol! Aki leveleidben (és bizonyára élő szóban is) annyi erőt öntöttél az elbizonytalanodott gyülekezetek lelkébe, adj nekünk is útmutatást. Imádkozz érettünk, hogy veled együtt mindig valljuk: Istenben szerető és gondviselő Atyánk van. Ámen!