vigasztaló gondolatok

Napi vigasz és remény 3.

Március 22, vasárnap, nagyböjt 4. vasárnapja

Öröm és sírás, és vigasztalás

„Babilon folyói mellett ültünk és sírtunk. Sion városára emlékeztünk. Hárfáinkat fűzfákra függesztettük azon a földön.”  (Zsolt 136,1)

Gimnazista korom híres együttese volt a Boney M. és híres dala a „Rivers of Babylon.”

https://www.magyar-dalszoveg.hu/lyrics/boney-m-rivers-of-babylon-nightflight-to-venus

(Hallgasd meg, és olvasd el dalszövegét.)

Fogalmam sem volt akkor, pedig sokszor hallottuk a rádióban, hogy ez egy zsoltár éneklése, nem is tudtam úgy angolul, de a Bibliát sem ismertem annyira.

A „B” liturgikus évben (majd jövőre) nagyböjt 4. vasárnapjának, az öröm vasárnapjának ez a válaszos zsoltára.

Miért ez a zsoltár került öröm vasárnapra? Miért tudták a Boney M. együttes tagjai így méltósággal énekelni, hogy a Babilon folyói mellett ültünk, és sírtunk?

Mert a sírás és az öröm is összefügg. Ugye fordult már elő veled is, hogy örömkönnyek csurogtak arcodon?

Egy színvak nem tudja megkülönböztetni az összetartozó, kiegészítő, az ún, komplementer színeket: kék és sárga, zöld és piros. A lelki vakságban szenvedő ember nem érti a fájdalom és öröm lényegét, egymás kiegészítését. A sírás ugyanis nem csak a kétségbeesésnek, hanem az üdvösségre való igazi törekvésnek is a jele. Urunk Jézus, aki örömhírt, (evangéliumot) hozott erre a földre többször is sírt! „Földi életében hangosan kiáltozva könnyek között imádkozott. (Zsid 5,7)

A zsidóknak egykoron a babiloni fogság, az elhurcoltatás idején is lehetett – kellett -  örvendező éneket énekelni. Ez tartotta bennük a lelket. Viszont nem kényszerből. „Mert akik elhurcoltak minket, dalt akartak hallani tőlünk.” Nem kényszerből vagyok vallásos, nem kényszerből adok naponta hálát Istenemnek.

Viszont a dal, az ének fakadhat belülről, belső vágyból, örömből.

Gimnazista koromban volt egy kazettás magnóm. Idős nagymamámat arra kértem, hogy énekeljen valamit. Valószínűleg húsvéti idő lehetett, mert a 96-os éneket énekelte: Szent Magdolna elmene, ama reggel sírva. Az összes versszak végére a sírásból húsvéti öröm lett. Nagymamám ezután nemsokára meghalt, de ezzel az örömmel emlékszem rá azóta is.

A zsidók babiloni fogsága a bűnök sokaságának egyértelmű következménye volt. A korona vírusnak nem tudjuk az igazi okát, és nem is fontos.

Viszont a megtérteknek van egy komoly elhatározásuk:

„Ragadjon ínyemhez a nyelvem, ha nem emlékezem meg rólad!” - folytatódik a zsoltár. A megtért, imádkozó ember komolyan veszi jó elhatározásait.

Uram, Istenem! A templomot, szeretett templomomat kívülről látom, vagy ha belülről, akkor üresen, egy-két imádkozóval. Az orgona nem szól, a gitáros csapat tagjai egyenként vannak otthon, a gitárok a hittanteremben. De ha megsiratjuk bűneiket, akkor add, hogy nekünk is öröm töltse el a szívünket! Amikor a szép régi emlékekre gondolunk vissza, ez ne csak nosztalgia legyen, hanem jó elhatározás. És a jó elhatározás kötelezzen arra, hogy tegyünk is érte!  Add meg Uram, hogy nekünk is ilyen fontos legyen hitünk, a jó Isten ügye, és az ő országa!  Ámen!

Napi vigasztalás és remény a hit erejével. 1.

Bevezető:

 Tisztelt testvérek!

Egyszerű plébánosként mivel tudok hozzájárulni a mai nehéz helyzet jó megéléséhez?

Napi vigasz üzenetet, reményt, imát szeretnék közvetíteni, küldeni, mindaddig, amíg a nyilvános szentmise zárlat tart.

Vezérgondolatom Pál apostol tesszalonikaiakhoz írt leveléből való:

„Urunk, Jézus Krisztus pedig és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, s kegyelmével állandó vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk, vigasztalja meg szíveteket, és szilárdítson meg benneteket minden jó tettben és szóban.” (2 Tesz 2,16-17)

       Vigasztalás. Gazdag bibliai tartalmú fogalom, amely a mai köznyelvből kikopott, vagy negatív előjelű lett. Ha valakit vígasztalunk, akkor szinte lemondtunk róla, mintha feltétlenül végzetes bajban lenne. Vagy helyette az együttérzés és más hasonló divatos kifejezéseket használunk. De az együttérzés kevesebb, mint a vigasztalás. A vigasz pedig nem a helyzet lenullázása. A probléma gyökere ott van, hogy a mai ember mindenáron győzni akar a természet rendjén. Nem tudja elfogadni, hogy a természet rendjéhez bizony hozzátartozik a betegség, az elmúlás, a szenvedés. Az élet sok területén szinte kiiktatni a természet rendjét, például az emberi szexualitás terén: mintha a gyermekáldás nem is tartozna bele. Félünk a klímaváltozástól, melynek egyik okozója az ember, de a másik az isteni rend, a világ a föld élő, változó, ahogy a földtörténetben változott, fejlődött, most is alakulni akar, és bizony ehhez az erőkhöz mi csak porszem vagyunk. A jó Isten tervezett rendjét, a világ evolúciót megpróbálja átvenni az ember. De vajon felelősen? Látjuk, hogy például a gender elmélettel, vagy a tudomány rossz célú felhasználásával istentelen világ felé haladunk.
A mostani vírus veszély elmúltával a gonosz nem veszti el erejét. Sőt félő, hogy pont az igaz hitet, a vallást akarja majd kordában tartani a hitellenes erők által.

Milyen vigasztalást szeretnék közvetíteni? Olyat, mely nem fedi el a problémákat. Olyat, amely nem fedi el, nem kicsinyli le Isten nevében a szenvedést, a halált, a földi küzdelmeket. De bemutatja ezek értelmét, helyét a világban. Bemutatva a természet rendjét, erejét, benne a helyünket. Bemutatva a Teremtő és Gondviselő Istenünket, aki úgy teremtette a világot, hogy megáldotta és látta, hogy jó. Rátalálni az isteni segítségre, a kegyelmek befogadásának útjára nem csak a szentségekben, szentelményekben, hanem a mindennapi élet számtalan területén.

"Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!" - ezt mondja Istenetek. (Iz 40,1)

Tartsatok velem a következő hetekben (hónapokban). Építsünk szép jövőt, erősítsünk reményt.

Uram, Jézus, add erődet, hogy jól értsem és valósítsam meg a vigasztalás üzenetét, a boldogság és béke evangéliumát. A Vigasztaló Lélek pedig nap, mint nap töltse be harmóniájával szívünket, lelkünket! Ámen!

 Következik a 1. napi vigasz. Március 21, szombat.

 Napi vigasz és remény 2.

Március 21, szombat

 Részlet a mai olvasmányból:
Oz 6.1-2

"Gyertek, térjünk vissza az Úrhoz, ő tépett meg, ő is gyógyít meg minket; ő vert meg, ő köti be sebeinket. Két nap múlva életet ad, harmadnapra feltámaszt, hogy színe előtt éljünk.”

Úgy is gondolhatnánk, hogy látnoki módon a mai helyzetre illőn választották ki egykoron a nagyböjti igeszakaszokat. Pontosabban a jólétben elfeledkezünk lelkünk efféle karbantartásáról, ezért is kell korona vírus nélkül is a nagyböjt idő, a bűnbánati és böjti napok.

Hogyan tekintek ezekre a sorokra? Úgy, mint a próféta szavaira a néphez, amint megtérésre hívja őket, vagy, mint a nép szavaira, amint egymáshoz szólnak, serkentve és bátorítva egymást az Úr keresésére, és hogy magukat megalázzák előtte, abban a reményben, hogy irgalmat találnak nála.

A korona vírust is Isten engedte meg, de az ember volt benne felelőtlen. Mi következzék most?  Isten ítéleteinek elfogadása, amit rajtunk és földünkön végez, különösen, amikor ezek szívet szaggató ítéletek. De végeredményben Istenhez való megtérésre kell ébresszenek bennünket, bűnbánatban, imádságban és megváltozásban.

Mi ezekben a prófétai szavakban a vigasztalás? Isten ugyanazon gondviselése, mely népét csapással sújtja, enyhet is nyújt nekik; és Isten ugyanazon Lelke, mely felrázza és meggyőzi bűneikről népét, meg is vigasztalja őket.  Az a Lélek, mely előbb a szolgaság Lelke, később a Fiúság Lelke lesz számukra.  Ez Isten erejének az elismerése: Ő meg tud gyógyítani, bármennyire megszaggatottak vagyunk is! De ez a kegyelmi idő az Ő irgalmának is az elismerése. Sőt, azért szaggatott meg, hogy meggyógyíthasson.

Remélhetőleg mindez nagy hasznunkra fog szolgálni, egyrészt hogy a megpróbáltatások alatt fenntartson bennünket, másrészt, hogy megtérésünkben bátorítson, ha jó gondolatokat táplálunk Istenről, és az ő céljairól, szándékairól velünk kapcsolatban.

    A feltámadott Krisztus hitben való szemlélése nagy erőt és tartást nyújt minden szenvedő kereszténynek; úgyszintén bőséges bátorítást ad a megtérő, bűnbánó bűnösnek. Mert Ő mondta: „Mert én élek, ti is élni fogtok.” (Jn 14,19b)

   Uram Istenem. Ozeás próféta akkor tudta mély hittel megírni ezeket a vigasztaló szavakat, amikor ő is átment a tűzkeresztségen. A saját életében élte át a hitet megerősítő megpróbáltatásokat: tönkrement otthon, hűtlen feleség.

Add kegyelmedet, hogy tanuljunk, okoljunk az ő, és más embertársaink nehézségeiből, és hittel fogadjuk el, ha ránk is szakad a veszély. Ámen!