A év évközi 5. vasárnap 2020

A év 5. évk vas, 2020.  Mt 5,13-16: a föld sója és a világ világossága

Mi vagyunk a világ világossága, a föld sója! 

 Hogyha valami folytán egy ember élete zsákutcába szalad, nagyon könnyen minden ízetlenné válik. Ilyenkor a szenvedő eligazító fényre, világosságra vágyik és bármit megmozgat, csak hogy új reményre találjon.

Mi vagyunk a világ világossága, a föld sója! Mit akart Jézus mondani ezekkel a jelképekkel? Urunk Jézustól ma hallott szavak nem parancsok, mert akkor felszólító módban lennének, nem ígéretek, mert akkor mindkét kijelentés jövő idejű lenne. Tehát tényekről van szó: akik Jézus követőjévé válnak, azokra vonatkozó tényekről. Ha nem parancs, akkor nem is egy egyszerű feladat. Hatás. A Jézus parancsait teljesítő emberek hatása a környezetükre. A szerető emberek hatása a környezetükre, amit Jézus a sónál földnek, a fénynél világnak nevez.

A mai evangélium kulcskérdése: Hogyan lehetünk mi a föld sója, a világ világossága? Kicsit sommásan úgy lehetne fogalmazni, hogy jobbá kell tenni a világot. A sóhoz és lámpához hasonlóan, a feladatunk, hogy mások életét gazdagabbá tegyük. Kapcsolatunkban, hivatásunk teljesítésében válunk azzá, amivé lennünk kell.

4 pontba szedtem össze, hogyan lehetünk a föld sója a mai világban.

    Az első: osszuk meg az élet örömét a körülöttünk lévőkkel.

 „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg?” (Máté 5,13)

A föld sójának lenni egy olyan ajándék Istentől, amit örömmel szeretnénk befogadni. A föld sójaként képesek vagyunk az élet örömét átadni másoknak. A ránk bízottak életének szebbé tétele által pedig a saját életünk nyer értelmet. Ha, az akadályok sokaságával szembenézve, feltesszük magunknak a kérdést: „Miért is folytassam a küzdelmet?”, emlékezzünk csak arra, hogy egy kis só is elég ahhoz, hogy ízt adjon. Az ima által megtanulhatunk Isten szemén keresztül tekinteni magunkra; Isten az adottságainkat, és képességeinket nézi. Az ízünket nem elveszíteni azt jelenti, hogy testben és lélekben egyaránt elköteleződünk, és bízunk az Istentől kapott adottságainkban. Képesek vagyunk saját magunk és mások számára keresni, hogy mi vezet a növekedés és a beteljesült élet felé.

      A második pont: elköteleződni a kiengesztelődés mellett.

„Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat.” (Máté 5,23-24)

Mindannyiunkban ott van a vágyakozás, hogy mint emberek, együtt, egy családként éljünk. De ez magától nem történik meg, sem a családunkban, sem a barátainkkal, sem a városainkban vagy falvainkban, sem a nemzetek között. Az evangélium arra hív minket, hogy ne adjuk tovább a múltból örökölt nehezteléseinket a körülöttünk élők vagy a következő generáció felé.

Merünk-e kezdeményezni találkozásokat olyanokkal, akik a miénktől eltérő világnézettel rendelkeznek, más életutat járnak, más vallást gyakorolnak, vagy más szociális háttérrel rendelkeznek?

   A harmadik pont: munkálkodás a békéért

„Boldogok a békeszerzők, mert Isten fiainak hívják majd őket.” (Mt 5,9)- A béke több, mint a konfliktusok hiánya. A béke boldogság, amely megadja mindenkinek az őt megillető helyét a világban; a béke az élet teljessége. Amikor befogadjuk Isten békéjét, az túlárad a körülöttünk élőkre és az összes teremtményre egyaránt.
A békére való vágyakozásunk kitárja szívünket és együttérzéssel tölti el mindenki iránt. A családjainkban, környezetünkben, és a mindennapi tevékenységeinkben megélt vendégszeretetben és kedvességben fejeződik ki.

Tudunk-e közeledni azok felé, akik számára nincsen béke? Észre tudjuk-e venni az igazságtalan helyzeteket és tudunk-e védelmet nyújtani azoknak, akik sebezhetőbbek? Tudunk-e csatlakozni másokhoz a békéért való imádkozásban, például azzal, hogy minden héten egy este, egy fél órára elcsendesedünk?

     És végül a negyedik pont: törődni a Földünkkel.

„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” – mondja Jézus a hegyi beszédben.(Máté 5,5)

A szelídek azok, akik nem tesznek félre mindent maguknak. Hagynak helyet másoknak. Nem sajátítják ki a Földet. A szelídség nem beletörődés, hanem a bennünk lévő erőszak kordában tartása.
A Föld nem a mi birtokunk. Ránk lett bízva; arra vagyunk meghívva, hogy gondoskodjunk róla. A bolygónk erőforrásai nem korlátlanok. Kötelességünk szolidaritást vállalni az egyes emberekkel, népekkel, és a jövő nemzedékeivel. Szükséges, hogy találjunk egy megfelelő egyensúlyt a fogyasztásban, és a természetes erőforrások használatában; az alapvető szükségleteink, és az egyre többet birtokolni akaró vágyaink között. Ezért megvizsgálhatjuk az életmódunkat. Mi az, ami talán mesterséges, mi az, ami túlzó? Törekedhetünk az egyszerűsödésre. Az életünk egyszerűsítése a boldogság egyik forrásává válhat. Hogyan tudunk teret engedni az osztozásnak: mit tudunk adni, és mit elfogadni? Ne feledkezzünk meg Isten dicséretéről a teremtésért.

     Kiálts Istenhez, ha úgy érzed, már nem vagy jó só, elvesztetted az ízedet! Kiálts Istenhez, ha elbújnál, ha belefáradtál, legszívesebben a sötétben lennél!

Kiálts, és Ő visszaadja az ízedet, újra felszítja a fényedet, hogy só legyél, hogy fény legyél, és ha bárki rád néz, dicsőíti majd az Istent. 

Mert visszavonhatatlanul érvényes az isteni szó:

Ti vagytok a föld sója! - Ti vagytok a világ világossága! 

Gyökössy Endrének mondása volt: a keresztény ember ne beszéljen a hitéről, hacsak nem kérdezik, de úgy éljen, hogy kérdezzék! – azaz Jézus szavaival élve legyen só és világosság, a körülötte élő emberek és világ számára.

Uram, Jézusom!

Add, hadd legyek a föld sója, a világ világossága!
Akkor is ezt kérem, ha tűzön, vízen kell átmennem, hogy sóvá váljak. Ne engedd, hogy olyan legyek, mint a látványpékségek: a hamis ízesség kedvéért, vagyis a világ divatjáért lemondjak a valódi értékekről. A valóban ízes étel önmagáért beszél, a jó ízű víz itatja magát. De vajon mitől jóízű az emberi élet?
Hiszem, hogy csak valami nagy-nagy szeretettől. Segíts, Uram, hogy a föld sójaként éljem meg szeretetedet. Hiszem, hogy csak akkor lesz elviselhető ez a világ, ha szolgáljuk egymást,
ha lehajlunk egymás gyöngeségeihez, poros lábaihoz, ha lehajlunk a másik nyűgös gondjaihoz, bűneihez, emberi rútságához. Add, hogy keresztény magatartásom sugározzék, átterjedjen minden körülöttem levő emberre. Legyen meg bennem a keresztény ízesség, a belső öröm és a jóakarat, és ez kifelé is hitelesen látszódjék rajtam. Ezt kérem tőled a mai vasárnapon.  Ámen!