Virágvasárnapi beszéd

C év virágvasárnap 2019

Kedves Testvérek!

Ha egy mondatban kellene összefoglalnom a passiót, ez lenne: Végső soron csak a szeretet győzhet.
Jézus halála véres dráma, mégis magasztos. Megrendítő az a belső tartás, ahogyan elviseli a megaláztatást, a legnagyobb fájdalmakat. Példamutatóan tudott szenvedni. Sok embert láttam szenvedni. Nem sokkal, de találkoztam olyanokkal is, akik nem tudták viselni fájdalmaikat, káromolták az Istent, vagy szidták az orvosokat. De tapasztaltam olyat is, ebből jóval többet, amikor a szenvedés, a fájdalom tanította, nemesítette, lélekben felemelte a beteget. A megpróbáltatás, a betegség, a szenvedés olyan lépcső, amely vezethet fölfelé is, lefelé is. Egy hívő férfi ezt mondta az életéről: „A próbatételek erősítették a jellememet, a szegénység hatására megtanultam Istenre támaszkodni, és megszabadultam a kapzsiságtól. A kudarcok kigyógyítottak a büszkeségből. Ami rossznak látszik, valóságos jót eredményezhet. Ha Isten nem veszi el a fájdalmat, eszközként használja azt.”

A betegség, a fájdalom korlátozhatja, de nem akadályozhatja meg a lelki növekedést. Dosztojevszkij nagy orosz író négy évet töltött kényszermunkatáborban, és hat évet száműzetésben, eközben megingathatatlanul keresztény hitre tett szert. Fogolytársai nagyobb részében gyűlölet és bosszúvágy forrongott a büntetésben eltöltött évek alatt, ő viszont megújult életörömmel, és az emberi jóságba vetett hittel szabadult. Így írta meg nagy művét a Bűn és bűnhődést. Sírkövén a Karamazov testvérekből vett sorok olvashatók, idézetként János evangéliumából: „ha a földbe esett mag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” 

A betegség, a szenvedés, a szegénység legnagyobb kísértése, hogy ekkor gondolataink csak önmagunk körül forognak. Ha ezen változtatni tudunk, az áldás nem marad el.
  A mi Urunk ebben is példát mutatott nekünk. Nem önmagával és a fájdalmával volt elfoglalva. A jobb lator örök üdvösségét egyengette, majd imádkozott gyilkosaiért, ellenfeleiért. Halála pillanatában is részvét volt a szívében. Viszont ahhoz, hogy ezt észrevegyük, lelki szemünk kinyílása kell: Perlaki Lajos író-költőt idézem: „Sok mindent tanultunk az iskolában, bölcsészetet, matematikát, szociológiát, történelmet és nyelveket, de egy tudományt elfelejtünk megtanulni: olvasni a szemekből és arcokból, kiolvasni az elsírt könnyeket és néma zokogásokat, meglátni a töviskoszorút és a vaskoronát, amit annyi ember hordoz a fején, fájdalmasan és láthatatlanul.”
-    Miben áll Jézus győzelme?
1. A kísértések, csábítások visszautasításában.
2. A hatalom, a nagyság elutasításában, a szolgai szerep elvállalásában.
3. Bátor szembenézés a fenyegetettséggel.
4. A világ fiai eszközeinek és módszereinek elvetése.
 5. Az emberiség „szemet, szemért” gyakorlatának lecserélése az irgalmas és önfeláldozó jóságra.
   Mindez nagy reményeket ébreszthet bennünk, egyszerű emberekben. Ha Jézusunknak sikerült végigjárni megalkuvások nélkül a szeretet útját, akkor az ő példáját követve mi is esélyesek vagyunk az úton maradásra. Bátran mintegy ajtót mutathatunk a kísértéseknek, a fenyegetéseknek, legyőzhetjük magunkban a rossz hajlamokat, részesei lehetünk az Isten Országa építésének. Figyeljünk a mi Mesterünkre, és bizalommal tekintsünk Mennyei Atyánkra, aki az élők Istene.
-     Mi az, ami velünk is megtörténhet?
Jézus királyi bevonulásán a tömeg „Hozsannát” kiált, Jézus perének záróakkordjaként pedig „Feszítsd meg!”-et. Jórészt ugyanaz a tömeg kiált éljent és halált, ugyanarra az emberre. Ami akkor történt, az gyakran ismétlődik a történelemben. Számtalan példa van arra, hogy hívő keresztények a vallási és politikai hatalom hatására pillanatok alatt köpönyeget fordítanak.  Eucharisztikus világkongresszusra készülünk. A második világháború hatalmas tömegek vettek részt a budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson 1938-ban, és a Szent Jobb körmeneten, éltetve Jézust. Eltelt néhány év, és a világháború után szinte ugyanazok vonultak fel óriási tömegben, éltetve, akkor már a kommunista pártot.  A tömeg könnyen irányítható. A tömegben az egyén nehezen tud megmaradni elvei mellett. Csak a tudatos és elkötelezett ember képes az árral szemben úszni, a tömeghatásnak ellenállni.
-  Hogyan tegyük?
Befejezésül Prohászka Ottokár püspököt szeretném idézni:
„A keresztény nép az örök élet pálmáját tartja a kezében, azt lengeti, és azzal vonul végig a világtörténelemben.”
Adja az Úr, hogy ezzel a tanúságtétellel, de a szeretet nevében járjuk mi is utunkat. Ámen.