Úrnapi beszéd

Úrnapja 2018 (B év)

A héten 59-en zarándokolni voltunk Németországban: Altöttingben és Passauban, és Ausztriában Melkben és Saint Floriánban. Németországban és Ausztriában csütörtökön ünnepelték az Úrnapját. Láttuk az előkészületeket. Egész utcákat feldíszítve kivágott nyírfákkal. Templomokban a sok kivágott nyírfát szintén, a sok virágot, Hallottuk a kispapokat, akik gyakorolták a gregorián éneket a passaui dómban. Csütörtök reggel hazaindultunk, nem vártuk meg az ünnepi szentmiséket, hogy majd itthon ünnepeljük meg ezt a szép ünnepet.
Ebből az idilli képből még valami (valaki) hiányzott. A pap lesz képes egyedül arra, hogy ezt a hiányzó vendéget elhívja és befogadja, "leültesse" közénk. Hamarosan megjön a vendég, a ministráns hármas csengője jelzi. Miután az ünnepi szentmisében a szívünkbe fogadtuk a vendéget, örömünk okán kivisszük őt, megmutatjuk a világnak. Templomunk bejáratánál baldachin várja a vendéget. A pap viszi, és elindulnak a virágos utcán. Az elsőáldozók még friss virágszirmokat is hintenek elé. Megjött a vendég! Ünnepeljünk! Itt van! Közöttünk van! Teljes lesz nálunk is az Újpesti belváros képe, és mintha a virágok is szebben állnának a Gáspár Gabus által előkészített vázákban, a tér sarkain. Jézus lett a mi vendgünk az Eucharisztiában. Abban a hófehér ostyában közénk jött, "mert szerette a világot kenyérszínbe rejtezett". 
           Hiszem, hogy Úrnapján nem az a legfontosabb, hogy különböző oldalról magyarázzuk az Eucharisztia szentségét, hanem, hogy újra felébredjen az ámulat és a csodálkozás a misztérium előtt: akarnunk kell ünnepelni, méltósággal, örömmel kell ünnepelni.

Valójában Úrnapja az első olyan ünnep, amelynek tárgya nem Krisztus életének egy eseménye, hanem egy hitigazság: az Ő jelenléte az Eucharisztiában. Az ünnep válasz arra az igényre, hogy ünnepélyesen megvalljuk ezt a hitünket.
   Urunk Jézus egy darab kenyérre mondta: „Ez az én testem”, egy ital borra mondta: „Ez az én vérem.” Mit kezdhetünk ezzel a kijelentéssel? Van, aki ennyit mond: „Nem értem, de Jézus mondta, hát hiszem. S eszem abból, amit én kenyérnek látok, de amit hitem szerint nem kenyérnek vallok már, hanem Jézus testének. Eszem, hogy Jézussal eggyé legyek.”
         Bizonyos, hogy az eucharisztia s az utolsó vacsorát megújító szentmise: titok. „Hitünk szent titka” – amint mondani szoktuk. De Jézus nem hitünk próbájának szánta ezt az ajándékát, nem azért akart épp a kenyér és a bor „színe alatt” megjelenni köztünk, hogy értelmünket kerékbe törje. Minden bizonnyal beszédes jelnek találta a kenyér és a bor „színét”, valamit meg akart könnyíteni azzal, hogy eledelként és italként adta testét és vérét az Egyház kezébe.”
Urunk Jézus létrehozta az Oltáriszentséget. Mert ez nem fogalom, nem valami elmélet. Valóság. Itt történik.
Az is itt történik, hogy itt adunk hálát Vele együtt az Atyának és magasztaljuk az Atyát. És fölemeljük a szívünket.

Az is valóság, hogy itt veszi el a világ bűneit az áldozatával, itt vállalja magára minden nap, minden alkalommal ezer és ezer helyen. Elveszi a világ bűneit.
Az is valóság, hogy Vele együtt mondjuk, hogy „Mi Atyánk!” Tanít imádkozni.
  Az is valóság, hogy eljön mindegyikünkhöz és táplál. A táplálék csak látszólag passzív, mozdulatlan valami. A legcselekvőbb, amit el tudunk gondolni. A táplálék, mikor magunkhoz vesszük, akkor dolgozni kezd bennünk, és a szervezetünket is munkára készteti, hogy földolgozzuk. Itt meg Ő dolgoz föl bennünket.
Hallatlan tevékenységet fejt ki itt az Úr Jézus. Azt is mondhatná, hogy: – Építem itt az Egyházamat.
Mint ahogy sok-sok liszt szemecskévé őrölt gabonaszemből áll össze a kenyér, úgy itt készíti az Egyházát, ezt a sok-sok emberből összeálló titkot, amikor összegyűjtött bennünket itt, az Isten szétszórt gyermekeit, és gyűjt is össze az egész világon most is embereket ide. Minden embert megragad.
Frederick William Faber anglikán protestánsnak született. (1814-1863) Megtérésének egyik jelentős állomása a Lateráni bazilikában volt, amikor látta a hívőket áldozni.
Így vall erről: "Mindnyájan letérdeltünk a pápával együtt. Soha nem láttam ennél megindítóbb jelenetet. A bíborosok és prelátusok térden állva, a katonák térden állva, a tarka tömeg térden állva; a fenséges templom pompájának közepén pedig az idős, fehérbe öltözött pápa, alázatosan térdre borulva a mi Urunk magasztos és szentséges Teste előtt: és mindet mélységes csöndben zajlott. Micsoda szent látvány volt ez!"
              Amikor mi, az Anyaszentegyház nevében mi megbízottak, a papok, ezt mondjuk, hogy „Ez az én testem”, akkor Ő is mondja velünk, rajtunk keresztül. Mi vagyunk a passzív cselekvők, Ő a mozgató. „Ez az én vérem.” Kimondhatatlan, amit itt cselekszik és cselekszünk Vele együtt.
    Jézus közénk jön! Nem csak a vakon születetteket gyógyítja meg, hiszen mi is Isten szempontjából vakon születettek vagyunk.
   Nem csak a süketeet gyógyítja meg, érinti meg a fülüket, hogy halljanak, mert mi is mindnyájan süketek voltunk Isten szavára.
   Nem csak talpra állítja a bénákat. Mert ki ne lenne béna az örök élet szempontjából?
 A lelki táplálék működni kezd bennünk!
Ezt a munkát mind a szentségi Jézus művelte, ezt a sok-sok csodát – mint János apostol is mondta, hogy a Föld nem tudná befogadni a könyveket, ha mind meg akarná írni, amit cselekedett az Úr. A Mozdulatlan, az isteni Mozdulatlan Mozgatót ismerjük föl ezen a mai napon a kenyér színe alatt. És nem csak fölismerjük, hanem csodáljuk, áldjuk, szeretjük, és inkább mi tűnünk föl Vele, a Mozgatóval szemben mozdulatlannak, tétlennek, passzívnak, ha a valóságig hatolunk.
Mégse szabad annyira csodálni Isten nagyságát és fönségét, hogy ne látnánk meg az Eucharisztiában az Ő lehajlását és szeretetét!  Az Eucharisztia mindenekelőtt ez: a szeretet emléke, azé a szereteté, amelynél nincs nagyobb, mert  életét adja barátaiért.

Alexandriai Szent Cirill ókori egyházatya írja:
 Szent Tested, Úr Jézus Krisztus Istenem, segítsen engem az örök életre, s drága Véred bűneim bocsánatára! Legyen ez az Eukarisztia örömömre, egészségemre és vigadozásomra, félelmetes második eljöveteledkor pedig méltass általa, hogy - bár bűnös vagyok - dicsőséged jobbján állhassak szeplőtelen Anyád és összes szentjeid imádsága által!  Ámen.