Pünkösd, 2018 - ZSOLT 103, 1 ab és 24ac. 29bc-30. 31 és 34
Kedves Testvérek!
Áraszd ránk Lelkedet, Istenünk: újítsd meg a föld színét.
Áraszd ránk Lelkedet és minden életre kel.
A 103. zsoltárt énekeljük, imádkozzuk pünkösd ünnepén.
Azért, mert szeretnénk az első pünkösdöt élővé tenni, a mi lelkünkbe is hozzon megújulást, erőt.
„Vegyétek a Szentlelket!” –mondja Jézus. A Lélek hatása, működése azonnal megtapasztalható volt. A tanítványokból apostolok lettek, a tizenegy egyszerű ember – saját életét sem kímélve – elindította a jézusi értékrend elterjedését a világon. Akiben működik a Lélek – aki engedi, hogy működjön –, abban lelki, szellemi, testi energiákat szabadít fel, és a Lélek által vezérelt ember félelmet és fáradságot legyőzve tesz tanúságot az egy igaz Istenről, és építi az Ő országát.
A Szentlélekről szóló tanítást a teljességében Urunk Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki, és az Újszövetségi Szentírás által jutott el hozzánk. Azonban már az Ószövetség és ennek első mondatai is említik Isten Lelkét, amely a teremtéskor ott lebegett a vizek fölött. – Isten Lelke tehát alkot, éltet és újjáteremt.
Áraszd ránk Lelkedet és minden életre kel. – énekeltük a zsoltárban. A mai zsoltár egy hosszú zsoltár töredéke. Az imádkozó önmagához, saját lelkéhez intézi a felszólítást, hogy dicsérje, áldja Istent az ő nagyszerű műveiért. – A dicséretnek lelkünk mélyéről kell jönnie; nem csak ajkunkkal, egész életünkkel kell Istent dicsérni. – A lélek a Bibliában nem valami különálló lényt jelent, hanem magát az embert, az egész embert, ami által Istenhez hasonlít.
A szentmise szövegébe a 103. zsoltárnak csak egy töredéke került, amely mindössze ennyit mond: „Mily számosak a műveid – teremtményeid betöltik az egész világot!” – A teljes zsoltár azonban egyenként is felsorolja Isten műveit: az égitesteket, a növény-és állatvilág csodálatos gazdagságát, az éjszaka és a nappal, az élet és halál lenyűgöző váltakozását. Ez az összhang a teremtmények mögött álló Teremtő dicséretére készteti a hívőt. Az élővilág, fennállását Isten Lelkének köszönheti. A lélek maga az élet. Ha Isten kiárasztja Lelkét, minden életre kel; ha megvonja, minden elpusztul, beáll a halál.
Isten Lelke nem csak a teremtményeket élteti, hanem a hívők közösségét, az Egyházat is. Az Egyház Krisztus titokzatos Teste; mi vagyunk tagjai. Ám, ahogyan a test halott lélek nélkül, úgy az Egyház is halott a Szentlélek nélkül. – Pünkösd ünnepén az Úr kiárasztotta Lelkét az Egyházra.
Hisszük, hogy élteti és vezeti az Egyházat és annak egyes tagjait. – Ezért nem szabad bűneinkkel akadályozni az ő éltető erejének működését. Nem szabad „kioltanunk a Lelket”. – Inkább emberi hozzájárulásunkat is el kell töltenie a Szentléleknek, hogy ez által megújuljon az Egyház, ahogyan az életlehelet megújítja a föld színét.
„Vegyétek a Szentlelket!” Jézus lehelése eszünkbe juttatja Isten cselekedetét, Aki a teremtéskor „megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.” (Ter 2,7) Jézus ezzel a gesztusával jelzi, hogy a Szentlélek az az isteni lehelet, Aki életet ad az új teremtésnek, ahogy azt tette a világ teremtésekor. A válaszos zsoltár ezt a gondolatot világítja meg számunkra: „Áraszd ránk Lelkedet, Istenünk, újítsd meg a föld színét!”
Azzal, hogy a Szentlelket Teremtőnek nevezzük, kijelentjük, hogy az Ő cselekvése nem korlátozódik csupán az Egyházra, hanem az egész világmindenségben működik. Nincs olyan hely és olyan kor, amelyben Ő ne lenne tevékenyen jelen. Cselekszik a Bibliában és azon kívül, cselekszik Krisztus előtt, Krisztus földi működése során és azután, még ha nem is függetlenül Tőle. „Minden igazság, bármikor is mondták – írja Aquinói Szent Tamás – a Szentlélektől ered.” Krisztus Lelkének cselekvése az Egyházon kívül nem ugyanolyan, mint az Egyházban, a szentségekben való cselekvése. Az Egyházon kívül erejével cselekszik, az Egyházban jelenléte és személye által.
A Szentlélek teremtő erejével kapcsolatban legfontosabb azonban nem az, hogy tudjunk róla és megmagyarázzuk annak hatásait, hanem, hogy megtapasztaljuk, és megéljük azt. De mit jelent megtapasztalni a Teremtő Lelket? Ahhoz, hogy megértsük, vegyük kiindulópontként a teremtés beszámolót. „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.” (Ter 1,1-2) A Lélek cselekvése után a világ elnyeri a pontos kontúrját: a fény elkülönül a sötétségtől, a szárazföld a tengertől és minden elnyeri végső formáját.
A Szentlélek az, Aki átformálja a világmindenséget káoszból kozmosszá, Aki széppé, rendezetté, ragyogóvá tesz.
Ha egy nő még szebb akar lenni, akkor elmegy egy kozmetikushoz. Tudjátok, a kozmosz szó ugyanabból a gyökérből származik, mint a kozmetika, és azt jelenti, hogy csodálatos. De biztos vagyok abban, hogy minden nő felkészül a kozmetikushoz való menéshez. Nem koszosan, büdösen ül be a kozmetikai székbe. Most a lelki kozmetikushoz jöttünk, a kozmosz teremtőjéhez. Ide hoztuk felkészült lényünket. És kérjük a Lelket, végezze el rajtunk a lelki szépítést. Adjon új formát, új életmódot lelkünknek.
Isten teremtő tevékenysége nem korlátozódik a kezdetre, Ő mindig alkot. A Szentlélekre vonatkozólag ez azt jelenti, hogy Ő átformálja a káoszt kozmosszá, a rendezetlenséget renddé, a zavart harmóniává, azt, amit torz széppé. Ez történik minden szinten, az egész világmindenségben csakúgy, mint a személy életében. Ez történhet a te életedben. Szeretném, ha mindenki arca kisimult örömteli lenne a mise végére, Lélekkel teli.
Hinnünk kell, hogy a látszat ellenére a Szentlélek működik a világban és Ő hoz fejlődést. Nemcsak a rossz növekszik, hanem a jó is, azzal a különbséggel, hogy a gonosz pusztul és önmagában véget ér, míg a jó fejlődik és megmarad. Bizonyos, hogy sok káosz van körülöttünk: erkölcsi, politikai és társadalmi rendezetlenség. A világnak épp ezért ma is szüksége van Isten Lelkére. Ezért nem szabad belefáradni, hogy a zsoltár szavaival kérjük Őt: „Áraszd ránk Lelkedet és minden életre kel!”
Hiszek a Szentlélekben.
Hiszem, hogy megszabadít előítéleteimtől.
Hiszem, hogy megváltoztatja szokásaimat.
Hiszem, hogy legyőzi közömbösségemet.
Hiszem, hogy szeretettel tölti el lelkemet.
Hiszem, hogy megállít a rossz előtt.
Hiszem, hogy felbátorít a jóra.
Hiszem, hogy legyőzi szomorúságomat.
Hiszem, hogy szeretettel tölt el Isten igéje iránt.
Hiszem, hogy elveszi kicsinyhitűségemet.
Hiszem, hogy megerősít szenvedésemben.
Hiszem, hogy áthatja egész lényemet. - Úgy legyen! - Ámen!