Ökumenikus beszéd

Zoltán atya: Ökumenikus beszédem 2018. jan. 25, csütörtök, baptista imaház
        Mottó:   „Hallgasd, összetört népem kiáltása hangzik messze földről…” - Lk 18,35–43: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”

Krisztusban kedves Testvérek!
„Hallgasd, összetört népem kiáltása hangzik messze földről…” Így hangzik az idei ökumenikus imahét mai napjának jelmondata, Mózes 5. könyve, a Második Törvénykönyv szavai alapján. És erre a gondolatkörre választották karibi testvéreink az imént felolvasott evangéliumi részt Lukács evangélistától, a jerikói vak kiáltását Jézus felé: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”

A Karibi térség Közép-Amerika legszebb szigetei, a nyaralók vágyálma. Guadeloupe, Martinique, Dominika, Kajmán szigetek, Aruba, Kuba, és sok más szép sziget. És az imafüzet összeállítói azt mondják, ne úgy tekintsük rájuk, mint földi paradicsomra, a nyaralók vágyálmára, hanem úgy, akik belekiáltanak a világba. Az egykori betelepített rabszolgák utódai, és a mai kizsákmányoltak. A gazdag nyaralók, és a szegény őket kiszolgálók. A mai banki kizsákmányolás, a fillérekért megtermelt banán, cukornád és barnacukor, a kábítószer, a prostitúció áldozatai, a gazdag Amerika kiszolgálói. Idilli kép, a Puerto Rico-i rum, a szivar, a jó zene.
Az idilli kép a szép pálmafás tengerpartokról, nagyszerű szállodákról elnyomja a kiszolgáltatottság képét. Ahogy a Jerikóba igyekvő Jézust körülvette a lármázó, zsibongó tömeg, a hangzavar. De a zűrzavar ellenére Jézus mégis meghallotta a vak ember hangját, ahogyan hisszük, hogy Istenünk most is meghallja a hozzá forduló igazak kiáltását.
A minket körülvevő világ a karibi gyönyörű tengerpartokat, nyaralást isteníti, ahová, be kell valljam, ha lenne pénzem, és időm, én is szívesen ellátogatnék. Ez a gondolkodás viszont mintegy szőnyeg alá söpri korunk szegénységét, megosztottságát. És persze gondolhatunk Kelet-Európa, benne Magyarország lemaradására a Nyugattól. Gondolhatunk a Karibi térségnél még szegényebb Afrikára, Ázsia egyes részeire is.
Hisszük-e, hogy Urunk nem csak hallja, kiáltásunkat, hanem válaszol, bíztat, és fel is emel bennünket?
Kétféleképpen próbálhatjuk meg utánozni a vak koldus kiáltását. Az egyik az, ha úgy gondoljuk, mi leszünk a hangosabbak. Belekiabálunk a világba, erősebbek, hatékonyabbak leszünk, mint a média, az internet, a közhangulat, a reklámok. Ehhez legalább Szent Pál karakterűnek kellene lennünk.  A másik út, tudom, hogy egyedül az én hangom gyenge, de társakat hívok hozzá.  A sok kis hang hátha összeadódik. Már ahol ketten-hárman összegyűlünk, annak is végtelen az ereje, mert Jézus itt van köztünk. Hátha még többen tennénk?
Ismeritek a 19. század nagy orosz ikonikus alakját: a sztareceteket. Vándorbottal a kezükben, Bibliával a hátizsákjukban rótták az orosz pusztaságot, hirdették az evangéliumot, járva faluról, falura. És persze közben folytonosan imádkoztak is, halkan, de újból és újból ismételve. Egy egyszerű imát ismételtek folytonosan. „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam bűnösön!”
A keleti szertartású ortodox egyház Jézus nevének erejében, hatalmában bízva imádkozza szüntelenül az Athosz hegyen a Jézus-imát már a legkorábbi időktől kezdve, ezt vették át az orosz sztarecek. (Mind a katolikusok, mond az ortodoxok hivatalos imái bibliai alapúak.) Ennek az imának a gyökere, Bartimeus imája (Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam) illetve a vámos imája, (Isten, irgalmazz nekem bűnösnek). Az ima szüntelen gyakorlása összefügg Szent Pál apostol felszólításával az első Tesszaloniki levélből: Szüntelenül imádkozzatok! (1 Tessz 5.17) és azzal a hittel, amit Pál apostol ír Jézus nevének segítségül hívásáról a Filippi levélben: „Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban.” (Fil 2,9-10). És az orosz sztarec rótta, rótta a nagy orosz pusztaságot, közben folytonosan ismételte, mondta: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam, bűnösön!
Jerikóban vagyunk. Jézus közeledik.  Felhangzik egy kiáltás: "Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!" Hallva a kiáltást, Jézus megáll. A tömeg zsibongásából is kihallja a segélykérő kiáltást és megáll. A Jézus megszakítja útját, hogy meghallgassa az emberi fájdalom és szerencsétlenség kiáltását.
Az imádságnak van ereje arra, hogy Jézust megállítsa és figyelmét feléd - csak feléd - fordítsa. Mi lett volna, ha a jerikói vak nem imádkozik? Jézus elment volna mellette. Vajon hány olyan dolog van az életben, ami azért hiányzik, ami azért nem teljesedett be, mert nem imádkoztál érte? Vajon hányszor ment el az Isten melletted, mert nem kérted meg Őt, hogy megálljon?

   "Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok" - mondja Jézus. (Mt 21,22). A határvonal, amit Isten megszab, nem az ő képessége vagy jóindulata, hanem a mi készségünk arra, hogy kérjünk és a hitünk nagysága. Nincs az ember életében annál magasztosabb pillanat, mint amikor felismeri, hogy valamiben szükséget szenved, és elég hite van ahhoz, hogy felismerje:  Krisztus ereje be tudja tölteni ezt a szükséget, és ebben az állapotban térdre borul, és imádkozni kezd.
Magyarország ma nem a 3 millió koldus országa, habár van nagy szegénység is. Hanem a 8 millió, vagy még több lelki vak országa. Olyan embereké, aki nem Jézustól várják a lelki gyógyulást, akik nem tudják mi a jobb és bal kezük, és ez nem is izgatja őket. És ebben a lelki lanyhaságban, közömbösségben én is könnyen eltompulok, érzéketlenné leszek. Ezért kell újból és újból azért imádkoznom, hogy megtanuljam érzékelni, látni az Úr jeleit. (8 milliót mondtam, mert manapság kb. 2 millió honfitársunk gyakorolja így-úgy a hitet…)
    A mai átlagember bármennyire is tudja, hogy nem talál megoldást problémáira, de mégis elrugaszkodik, mindent kipróbál, ami Isten szentségén kívül van. Minden ezoterikát, babonát. És nem az ima erejét, hanem meditációt, relaxációt keres. Az ilyen ember, ha csalódottságának ad hangot, akkor, amikor Istentől elrugaszkodva, elvakultan keresi boldogságát, de vigaszra nem talál, kiteszi magát annak a veszélynek, hogy az Isten iránti, az egyház iránti gyűlölet ver gyökeret lelkében.
Ebben, és az ehhez hasonló helyzetben hánykolódó ember felkapja a fejét, amikor hitről, vallásról, imáról hall. Ugyanaz játszódik le, mint egykor Jerikóban: a tömeg rohan, esztelen kiabálásba kezd, és azt akarja elhallgattatni, aki éppen szíve tisztaságában kiált az Úrhoz: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”

Ezért kell tanulnunk, ébreknek lennünk. Újból és újból. Nem csak a kis Sámuelnek kellett az Úr templomában az éjszakai csöndben tanulgatni az Úr megszólítást, és hallania a válaszát: Itt vagyok Uram. Szólj Uram, hallja a te szolgád. Hanem a vallásban jártas, tapasztalt Illés próféta és elveszti a fonalat Baál papjainak hangos kiabáló imája közepette.
Emlékezzünk csak: Illés próféta hol fedezte fel Istent? Nem a viharban, nem a földet rengető zengésben, hanem lágy szellő fuvallatában…
Az evangéliumi történet szerint az Úr Jézus egyrészt meggyógyítja a vak koldus szemét, megajándékozva ezzel őt a testi látással. Másrészt megnyitja lelki szemeit, megajándékozva őt a hit látásmódjával. Ebben az értelemben nekünk sem elegendő a testi látás, hanem szükségünk van arra, hogy a hit szemszögéből lássunk mindent. Hit nélkül csak a látható világot szemlélhetjük. A hit segítségével bepillanthatunk Isten láthatatlan világába.
Egy munkáját, állását elvesztett férfi végső elkeseredettségében pszichológushoz fordul. És felteszi a kérdést: hogy szerinte létezik-e egy általánosan érvényes tanács, amely segít az emberen. A pszichológus, rövid gondolkodás után, azt válaszolja: Igen, van... Találd meg, hogy mire van szükséged és tanuld meg kérni azt.
A jerikói vak tudta, hogy mire van szüksége és torkaszakadtából kérte azt. Találjuk meg, hogy mire van szükségünk. Ehhez azonban meg kell ismernünk önmagunkat és életünket. A jó önismeret már fél siker. Aki ámítja magát, és nem akar tiszta képet nyerni önmagáról, minden bajával és gyengeségével együtt, az nem is tud jól kérni. A probléma megoldásának előfeltétele, annak felismerése és elfogadása. Milyen problémáink lehetnek?... Szorongunk? Félünk? Agresszívek vagyunk? Netán az alkohol rabjai vagyunk? Milyen sérüléseink vannak?... Nem fogadtak el? Megloptak? Becsaptak? Megcsaltak?... Hol szereztük azokat?... Már anyánk méhében? Az iskolában? A szerelmi kapcsolatainkban? A házasságban? A munkahelyen?...
Sokféle sérülése lehet az embernek. Gyakran nem is tudja felismerni azokat. Csak annyit érez, hogy valami nem megy jól. - Imádkozni kell a bajok felismeréséért. Miben áll a vakságunk? Kérjük az Urat, hogy az Ő szemével, az Ő irgalmával szemlélhessük életünket. Ha kérünk, akkor Ő ad... Ad, mert Ő megígérte, ad, mert Ő irgalmas, ad, mert Ő mindig a javunkat akarja...
Azután, ha felismertük bajunkat, akkor tanuljuk meg kérni annak orvoslását. Kérjük imáinkkal, böjttel, kérjük gyógyító imaszolgálat által, mi katolikusok kérjük a felajánlott szentmise áldozati imájával. Mt 7,8 - Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. De amikor kérünk, kérjünk tiszta és osztatlan szívvel, jó szándékkal, erős hittel és az Úr iránti bizalommal. Vizsgáljuk meg, hogy nem azért kérünk-e, mert valakire neheztelünk, vagy azért, mert önzők vagyunk, vagy, mert meg akarjuk valósítani saját akaratunkat. Ne kérjünk olyant, ami nem kedves Istennek. Nem minden problémánk oldódik meg, még akkor sem, ha hittel kérjük, és még akkor sem, ha látszólag a javunkat szolgálja. Van, amikor Istennek mások a tervei. Van, amikor meghagyja a problémánkat, hogy szenvedéseinkkel társuljunk az Ő keresztjéhez. Ha ezt felismertük, akkor fogadjuk el szeretettel és kérjünk más kegyelmeket. Amikor pedig már eléggé tiszták és gyógyultak vagyunk, kérjük mások tisztulását és gyógyulását is. Könyörögjünk azokért, akik azt sem tudják, mit akarnak.
Mit kérjünk Jézustól útravalóul a mai estéről?
Kérjük, hogy valahányszor a templom felé visz utunk, valahányszor az istentiszteletre, a szentmisére igyekszünk, készítsük fel lelkünket, elménket erre a találkozásra oly mértékig, hogy megnyíljanak lelki szemeink a Jézussal való találkozásra. Kérjük, hogy legyen bátorságunk feléje kiáltani.
   Urunk, jó Pásztorunk, köszönjük, hogy meghallod kéréseinket, olykor kétségbeesett kiáltásunkat testi-lelki bajainkért, és helyreállítod életünket.  Könyörgünk hozzád azokért, aki szegényebbek, mint mi. Azokért, akik elesettebbek, mint mi, akiket keresztény hitük miatt üldöznek. Hallgasd meg Urunk könyörgésünket, és kiáltásunk jusson eléd! Ámen.

Január 20_  B év évk, 3. vas 2018  - Mk 1,14–20
A mai evangéliumnak azt a címet adhatnám: Munkatársak kerestetnek, Jézus tanítványnak hív mindannyiunkat.
Ahhoz, hogy Jézus teljesíthesse küldetését, szüksége volt és van munkatársakra. Szüksége volt Keresztelő János előkészítő prédikálásaira, szüksége volt a tanítványaira, szüksége van ránk. A hatalom képviselői Jánost sem nézték jó szemmel, Jézust sem, a tanítványokat sem, és természetesen minket sem. A legbelső tanítványi kör nem esetleges, hanem tudatos kiválasztás eredménye. Jézus élő közösséget alakít azokból, akiket meghívott. „Otthagyták hálóikat, és csatlakoztak hozzá.” Nem egy egyszeri, esti találkozóra hívta őket, egy kis evangélium-megbeszélésre, egy kis imádkozásra, vagy baráti csevegésre. Ami követői iskolázottságát illeti, Jézus nem támaszt nagy követelményeket. De nincs más különleges előfeltétele sem.
Már az Ószövetségből is ismerős a tanítványság fogalma. A bölcseknek és a prófétáknak tanítványai vannak, akik magukévá teszik mesterük tanítását, azt adják tovább, esetleg továbbfejlesztik.     
  Vajon mi a különbség a korabeli zsidóság tanítói és tanítványai, és Jézus és a tanítványai között? - Míg a korabeli tanítókhoz a tanítvány önként szegődött, Jézus maga választja ki, és hívja meg tanítványait.
A korabeli tanítók az írásmagyarázataikat tanítják meg a tanítványaiknak, ezeket a tanításokat gyakran le is jegyzik, mester és tanítvány kapcsolata intellektuális jellegű. A jézusi tanítványság Jézus követését jelenti, szakítani a múlttal és Jézushoz csatlakozni, részt venni az életében, tanításait hallgatni. A jézusi tanítványság nem egy tan elsajátítását jelenti, hanem egy életformáét: úgy élni, úgy viselkedni, mint Jézus. A zsidó rabbik tanítványai egy idő után elhagyhatták mesterüket és önállósodtak, Jézus tanítványai, miután nem egy tanhoz, hanem egy személyhez kapcsolódtak, nem hagyhatják el őt, mint ahogy János evangéliumában  gyönyörű szőlőtő-allegóriában Jézus kifejti: ”Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok” (Jn 15,4-8).

A jézusi tanítványság a vele való sorsközösséget is jelenti: vele együtt hordjuk a keresztet, vele együtt kiisszuk e kelyhet, és végül megkapjuk jutalmul az örök Országot.

Ha végignézünk az emberiség történetén, azt látjuk, hogy azok, akik komoly hatást gyakoroltak az emberiség sorsának alakulására, sohasem voltak magányos, elszigetelődött emberek. Igyekeztek eszméiket, gondolataikat megosztani másokkal is, hogy minél többen magukévá tegyék azokat az eszméket, és ennek erejében cselekedni is képesek legyenek. Jézus is hasonlóképpen cselekedett: Eljött közénk, és meghirdette az egész emberiségre kiható programját, hogy ezt a földet alakítsuk át Isten országává, a szeretet civilizációjává. Ennek az eszmének a terjesztéséhez, megvalósításához munkatársakat keresett. Az elindulás első lépéseiről tanúskodik a mai evangélium. Márk evangéliumának kezdete olyan, mint egy opera nyitánya: megszólalnak benne az egész mű fő motívumai, dallamai, amelyek a későbbiekben majd csodálatosan kibontakoznak. Márk evangéliumában Jézus is valami ilyen dolgot tesz, amikor ezt mondja: „Az idő betelt, közel van Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban”(Mk1,15)! De mit is jelent ez a megtérés? Szakítani bűnös szokásainkkal? Elhagyni kisebb-nagyobb bűneinket? Természetesen ezt is jelenti. De van mélyebb értelme is. Az eredeti evangéliumi kifejezés, a metanoia inkább a gondolati síkon végbe vitt változásra helyezi a hangsúlyt. Jézus a megtérés kapcsán nem arra figyelmeztet, hogy ezt tedd meg, vagy azt kerüld el, hanem azt mondja, hogy gondolatainkban tisztuljunk meg, gondolkodásmódunkban zárkózzunk fel hozzá. Hiszen a gondolatoknak erejük, hatalmuk van. Gondolatainkkal magunk alakítjuk magunkat. Gondolataink energiákat szabadítanak fel bennünk. A jó és helyes gondolkodásmód pozitív, építő energiákat, a rossz és helytelen gondolatok pedig negatív, romboló energiákat. A pozitív gondolatok segítségével olyan energiákat szabadíthatunk fel magunkban, mint a jóság, kedvesség, szeretet, türelem, jótékonyság, remény.

 A negatív gondolatok pedig felszabadíthatják bennünk a gyűlöletet, félelmet, türelmetlenséget, önzést, kétségbeesést, bátortalanságot. Gondolataink segítségével hozzuk létre saját gyengeségünket és saját erőnket. A helyes gondolkodásmód helyes életvitelhez segít bennünket. A rossz gondolkodásmód kudarcba fulladt életet eredményez. Egy példával szemléltetve: Valaki úgy gondolkodik: „Én nem dolgozni akarok, hanem pénzt keresni!” Lehet, hogy ez ma jól hangzik, de alapvetően helytelen gondolkodásmódot tükröz, mert az illető pénzközpontúvá válik, és esetleg mindenre képes lesz a pénz megszerzéséért. Ha valaki viszont úgy gondolkodik, hogy nem a pénz áll gondolkodása középpontjában, hanem más értékek, mint a család, hivatás, közösség, lehet, hogy nem lesz milliomos, mégis boldog lesz. Nyugodt lelkiismerettel él, és testvérei, barátai megbecsülésének örvend, mert komolyan vette a mai evangélium felszólítását: Térjetek meg!
Németországban van egy épület Ausburgban: az imádság háza. Magánkezdeményezés a világ megtéréséért való folytonos imára. Minden év januárjában rendeznek egy imatalálkozót, az idén már több, mint 10.000 résztvevővel. A neve Mehr német szó. Magyarul több! Több ima, több evangélium, több Biblia, vagyis több vallásosság az ima erejével.
Ebben az évben egy 10 pontos zárónyilatkozatot, felhívást tettek. Számomra ez a most hallott evangélium lefordítása korunk kihívásaira.
A Német Katolikus Missziós Kiáltvány/Nyilatkozat:
Preambulumából (bevezetőjéből) idézek:
„Emberi léptékkel mérve az egyház Németországban, Ausztriában és Svájcban néhány éven belül aligha játszik társadalmilag észrevehető szerepet. Ez nem az egyháznak, hanem azoknak az embereknek lesz káros, akik elvesztik Istent, vagy soha nem ismerik meg Jézust. Mi osztrák, német és svájci katolikusok, a Ferenc pápa által emlegetett „hit eróziójától” szenvedünk. Tudjuk, hogy hazánk missziós országgá vált. Készen állunk a küldetésre. Szeretnénk, ha hazánk megtalálná Jézust. Hívunk mindenkit, hogy velünk együtt vegyen részt egy imahullámban. Azokat szeretnénk összehozni, akik bátrak a szokatlan lépések megtételére.”
Minden korban akadtak, akik meghallották a felhívást. Aztán volt olyan korszak, amikor veszni látszott az evangélium ügye. A török kor nálunk, a felvilágosodás Európában. A lelkes hívők továbbadták a hitet.
És mi? Bátrak vagyunk megélni az evangéliumot? Kis, de határozott lépesekben Jézus követői lenni?
Uram, Jézusom, tudom, hogy lelki békémhez, boldogságomhoz igaz lépések kellenek. Egy út van számomra, az, ahova te hívsz. Kérlek, adj hozzá erőt, hogy ne forduljak vissza, ne adjam fel, ne engedjek megalkuvással az igaz hitből. Uram, Jézusom, légy erőforrásom, menedékem és örömöm. - Ámen.

Német Katolikus Missziós Kiáltvány/Nyilatkozat, 2018:

Preambulum (bevezetés):
Emberi léptékkel mérve az egyház Németországban, Ausztriában és Svájcban néhány éven belül aligha játszik társadalmilag észrevehető szerepet. Ez nem az egyháznak, hanem azoknak az embereknek lesz káros, akik elvesztik Istent, vagy soha nem ismerik meg Jézust. Mi osztrák, német és svájci katolikusok, a Ferenc pápa által emlegetett „hit eróziójától” szenvedünk. Tudjuk, hogy hazánk missziós országgá vált. Készen állunk a küldetésre. Szeretnénk, ha hazánk megtalálná Jézust. Hívunk mindenkit, hogy velünk együtt vegyen részt egy imahullámban. Azokat szeretnénk összehozni, akik bátrak a szokatlan lépések megtételére. 

»Olyan missziós választásról álmodom, amely képes átformálni mindent, hogy a szokások, stílusok, időbeosztások, nyelvezetek és minden egyházi struktúra inkább a mai világ evangelizálására alkalmas csatornává váljon, mintsem az önfenntartás eszköze legyen. A struktúrák megújítását, melyet a lelkipásztori megtérés követel, csak ilyen értelemben lehet venni: úgy kell eljárni, hogy ezek a struktúrák mindinkább missziós jellegűvé váljanak. Így a rendszeres lelkipásztorkodás minden szinten kifelé terjedőbb és nyitottabb legyen, a lelkipásztorkodás aktív szereplői pedig legyenek a „kilépés” szüntelen állapotában. Ekként segítse elő mindazok pozitív válaszát, akiknek Jézus felkínálja barátságát« – szól Ferenc pápa: Az evangélium öröme kezdetű apostoli buzdítása (Evangelii Gaudium, 27). Sok püspök követi, és megerősítette a felhívását. Alábbi nyilatkozatunkkal támogatjuk őket.

1. Pont

Az a vágy vezet minket, hogy az embereket Jézus Krisztushoz fordítsuk. Már nem elég katolikusként szocializálódni. Az egyháznak ismét arra kell törekednie, hogy az emberek egyértelmű döntés alapján Jézus Krisztusnak szenteljék életüket. Nem intézményi vagy kulturális formában, hanem közösségként, amelynek Jézus a központja. Azok, akik személyes Urukként követik Jézus Krisztust, másokban is felizzítják Jézus szenvedélyes követését.

2. Pont

A térítés (misszionálás) legyen az abszolút elsődleges. Az egyház pénzügyi és humán erőforrásait összpontosítsák az evangelizációra. „A zarándok Egyház (lényegileg), […] missziós természetű.” (A II. Vatikáni Zsinat Ad Gentes kezdetű dekrétum 2. pontja az Egyház missziós tevékenységéről) Jézus ezzel bízta meg barátait: Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! (Mt 28,19) Annak az egyháznak, amely nem örül, és nem győz meg mindenkit, nincs küldetése; elveszíti okát és célját. Semmit sem tud mondani. Egyre csökken ahelyett, hogy növekedne. Ez a mi hazánk esetében ezt jelenti: Az egyház küld, vagy megszűnik. (The church will send or the church will end.)

3. Pont

Hisszük, hogy soha nem volt akkora esélyünk, mint most. A magán és közös remény hiánya a világban napról napra nő. Sok kereső olcsó válaszokkal is megelégszik . A legnagyobb remény azonban már a világon van. Az evangélium mit sem veszített vonzerejéből. Mi keresztények azért vagyunk, hogy megosszuk ezt a reményt ahelyett, hogy megtartanánk magunknak. Ahol ez megtörténik, az embereket arra csábítja, hogy keresztények legyenek. Világszerte 200 millió keresztényt üldöznek azért, mert nem hagyják el Jézust, egyetlen reményüket.

4. Pont

Mindenkihez szólunk, különbségtétel nélkül (hiszen Jézus sem tett különbséget az emberek között). Elmegyünk a keresztényekhez, nem keresztényekhez, más vallásúakhoz és nem hívőkhöz is. Nincs senki, akiért Jézus nem halt meg, és aki ne akarná megismeri őt. Isten a „szeretet” (1Jn 4,16), és azt akarja, hogy „minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.” (1Tim 2,4) Mi is ezt szeretnénk.

5. Pont

Hisszük, hogy küldetésünk olyan erős lesz, mint az imáink. A misszionáriusi megújulás nem kezdődhet másként, csak böjttel és az imádság megújulásával. Isten, aki szenvedélyesen szereti az embereket, cselekedett és cselekszik, ha személyesen és teljes szívvel hívjuk. Csodák fognak történni. Isten behatol az emberbe álmokban és belső sugallatokban. „Nem félünk kérni Istentől a legnehezebb dolgokat, mint a nagy bűnösök vagy egész népek megtérése” (Charles de Foucauld).

6. Pont

Köszönjük a nem katolikus keresztényeknek, hogy olyan odaadóan térítenek, keresztelnek és vezetik az embereket Jézushoz. Mi katolikusok, tapasztaljuk hűségüket a Szentíráshoz és szilárd elkötelezettségüket Jézushoz. Nagyra értékeljük a reformáció pozitív hatását. Szeretnénk alázattal tanulni – főleg és pontosan a szabadegyházaktól is –, és együttműködni testvéreinkkel az ökumenizmusban, hogy misszionáriussá válhassunk. Tudjuk, hogy a világ csak akkor találhatja meg Krisztust, ha újra megtaláljuk az egységet, és ha ezt már ma elkezdjük gyakorolni imában és misszióban (vö: „Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” Jn 17,21).

7. Pont

Újra fel kell fedeznünk a hit tartalmát, világosan és bátran hirdetnünk kell, legyen az „akár alkalmas, akár alkalmatlan”. (2Tim 4,2). Isten kinyilatkoztatásán keresztül kaptuk, és megtaláljuk a Szentírás eredeti szövegében, amit élőben közvetít az Egyház, ahogy a katekizmus tanítja. A hit titkait teljes mértékben, hiánytalanul, racionális világossággal és a megváltottak örömével kell hirdetni. Ragyognunk kell. Amikor a hitet hirdetjük másoknak, nem lehetünk dilettánsok. Először ki kell dolgoznunk magunknak az életünket, szeretetünket és tudásunkat. A hittérítő hivatása megköveteli a hit újratanulását, mert elfelejtettük, mit jelent misszionáriusnak lenni.

8. Pont

Misszionálni, és nem kioktatni akarunk. Jézus küldetésének teljesítése mindig a meghívás jellegével jár. A hittérítésben benne van az a vágy, hogy megosszuk saját örömünket másokkal; ez egy ingyenes, tiszteletteljes ajánlat a szabad embereknek. A hittérítő az emberek lábát, és nem a fejét mossa meg. Nem rábeszéléssel, nyomásgyakorlással, kényszerrel vagy erőszakkal. A keresztény nemcsak toleráns a másként gondolkodóval szemben, hanem a vallásszabadság elkötelezettje. A keresztény hit igazságát agresszió nélkül képviseljük. „Szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek.” (1Péter 3,16) Nem maradhatunk csöndben abban a reményben, hogy betölt minket.

9. Pont 

A hittérítés „demokratizálására” van szükségünk. Senki sem mondta, hogy a misszionálás küldetése, amit Jézus ránk hagyott, csak szakemberekre, hivatásos kinyilatkoztatókra, teológusokra, klerikusokra és rendtagokra korlátozódik. Krisztus minden megkereszteltet megbízott ezzel. A misszió nem korlátozódik bizonyos (nem keresztény) országokra, kultúrákra és / vagy vallásokra. A küldetés mindenkor és bárhol érvényes. Ez az összes keresztény hatalmas, gyakran elfeledett feladata minden országban és kultúrában.

10. Pont

Magunkat is az evangélium örömére kell térítenünk, hogy másokat Jézushoz vezessünk. Amikor gondolkodásunkban, cselekedeteinkben és érzéseinkben általában alkalmazkodunk a humanista főáramhoz, határozott erőfeszítést kell tennünk, hogy, mint XVI. Benedek pápa mondja: mi legyünk a „a világ világossága”. Csak a Szentlélektől betöltött „új emberként” lehet misszionárius arcélünk. De számítanunk kell arra, hogy a fölbuzdulásból nem mindig lesz sikertörténet. De a Jézusért vállalt hűséges és örömteli tanúságtételből – a szenvedés és ellenállás ellenére – olyan szépség sugárzik, amely előbb-utóbb gyümölcsöt terem.

 

Kezdeményezők:
Dr. Johannes Hartl / Imádság Háza (Augsburg)
Dr. Karl Wallner Ocist. / Missio Österreich
Bernhard Meuser / Bernhard Meuser / YOUCAT Foundation
Dr. Benedikt Michal / JAKOB Österreich
Paul Metzlaff, német teológus
Martin Iten / Fisherman.FM/ARGE WJT

(fordította: Viz Péter)

Megjelent a MEHR 2018-as konferencián Augsburgban