A év évk 17. vas 2017 (július 30) - Mt 13,44-52
Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek:
„A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet.
A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt.
Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.
Értitek-e mindezt?”
„Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.”
Kedves testvérek!
Mi az egyetlen kincs?
Valószínű, hogy amikor példabeszédeiben Jézus kincsről, gyöngyről beszélt, nem is sejtette, hogy Kolumbusz után milyen sok kincshajhász kalandor fog talán éppen erre a példabeszédre hivatkozva elindulni, hogy felfedezze a saját „Amerikáját” a nagy aranykincset. Ugyanis hányszor gondolkodunk mi is így, még ha letagadjuk, akkor is: Előgyelgünk a más szántóföldjén, és várjuk, hipp-hopp: ránk mosolyog a szerencse, mienk a kincs, mienk a gyöngy, mienk a sok értékes hal, és csak úgy ott voltunk, szinte nem tettünk semmit: mégis gazdagok lettünk. Itt az életünk végső megoldása. Nem kell semmit sem tenni, és Isten ölünkbe hullajtja a jólétet. Ez csak mesés álom.
Az igazi kérdés így hangzik: neked vajon milyen kincsed van? Fájt-e már neked az igaz értékek hiánya? Az, hogy nincs célja, értelme, öröme, nyugalma hétköznapjaidnak, ünnepnapjaidnak? Mert csak az örök érték utáni szomjúság, vágy indíthat el a keresés útján. Először azt sem tudod, mit is keresel. Ebben a felgyorsult világban, a sietésben elrohanunk egymás mellett, még önmagunk mellett is. Csodálatos dolog, ha már eljutottál odáig, hogy meg tudsz állni ebben a zaklatott korban, és meg tudod fogalmazni a kérdést: Ki vagyok én, honnan jöttem, merre tartok? Ekkor értél odáig, hogy elkezdesz keresni. Aki kitartóan keres, az előbb-utóbb talál is.
Jézus nem a szerencselovagok és a végtelen vágyálmok kergetőinek prófétája. Nem a senki földjén vagyunk, hanem Isten szántóföldjén. A csodáról, a kincsről pedig Jézusnak bizony más fogalma van, mint nekünk. Számára a kincs az Isten országa, és az bennünk, belül van.
Jézus számára az Isten országa egészen kézenfekvő, egészen triviális, de nem ingyenes, nem szerencse dolga és nem automatikus. Mindent oda kell adni érte, vagy semmi sem lesz belőle, – vagy másé lesz, azoké, akik nemcsak vágyakoznak utána, hanem valóban vállalják is.
Az értékest meg kell tanulni szétválasztani az értéktelentől. Ezt is tanítja a mai evangélium. „A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog.” A mindennapi élet, a világ sok mindent felkínál, sok mindent értékesnek kiált ki. A keresztény emberként nem lehetünk válogatás nélküli fogyasztók. Nagyon fontos mindannak a megszűrése, amivel naponként találkozunk. Ez lehet akár anyagi jellegű, vagy éppen szellemi természetű, de csak azt használhatjuk, ami a keresztény elvekkel és értékkel összhangban van. A hasonlat, azt is megvilágítja, hogy ez erőfeszítés nélkül nem megy. Ugyanis a halakat is mélyről, és nehéz munkával lehet kihúzni. A mindennapi döntéseink is elsősorban a lélek mélyén, a külvilág szemétől elzárva mennek végbe. Azonban a külső tettekben, eredményeiben megfoghatóvá válik, mit is gondolunk. Ez egyben azt a bölcsességet is feltételezi, arra is figyelmeztet, hogy legyünk óvatosak, mások megítélésében; ugyanis, mi csak a külsőt látjuk, a szívek mélységeit csak Isten ismeri.
Megtaláltad-e már azt a kincset életedben, amiért érdemes kockázatot vállalni? Ez attól függ, hol keresed, és tudsz-e csendet teremteni magad körülés magadban. Ha kellő alázattal fordulsz éned mélyebb részei felé, megtalálhatod azt az énedet, amely nem az önző egód, hanem a valódi, felsőbbrendű éned, amelyben Istenből hordozol egy darabkát. Ez a két éned életed végéig harcban áll egymással. Ha sikerül az egódnak lemondania önakaratáról, fölragyog benned a valódi éned, akkor az átveszi sorsod irányítását. Ebben az állapotban vagy képes szeretni, szolgálni. Ez az önazonosulási folyamat kincset érlelő folyamat. Ezért a kincsért érdemes kockáztatni. Minél több részt adsz fel az önző énedből, annál nagyobb lesz a kincsed.
A következő kérdés, hogyha már rátaláltál a kincsedre, mit kezdesz vele. Elrejted, hogy senki ne tudjon róla? Ez is lehetséges, de ennek vajon mi értelme vagy haszna lenne számodra? Azokat az embereket, akik felismerték Őt – Isten mintegy „belesózza” ebbe az ízetlen világba, hogy megízesítsék környezetüket. Vállalod-e ezt a küldetést? Rajtad múlik!
Jézus a példabeszédben nem azt mondta „egy ember eladott mindent, amije csak volt és elkezdte keresni a rejtett kincset”. Tudjuk, hogyan végződnek az ilyen történetek. Aki elveszíti azt, amije volt, az soha sem talál kincset. Ezek az álmodozók történetei.
Az ember azért találta meg a kincset, mert eladta mindenét, hogy megszerezze azt. Vagyis először meg kell találni a kincset, majd azért örömteli és erős lélekkel mindent el kell adni!
Mi a következtetés, a tanulság? Először is Jézust kell megtalálni, Vele kell találkozni személyes, új, meggyőző módon. S fel kell fedezni Őt, mint barátot és Megváltót. S akkor gyermeki könnyedséggel tudunk mindent eladni. Ő az, aki „teljes örömet” ad, mint az evangéliumban említett boldog tulajdonosnak.
Valamennyien kincset keresők vagyunk. Mégis, ha valaki hosszas keresés után sem találta még meg a kincsét, vagy amit megtalált, az egy idő után kevésbé értékesnek bizonyul, vagy ha az örökké tartónak hitt szerelem múlni kezd, ha a legjobbnak hitt barát csalódást okoz, bizonyára érdemes bekopogni Isten háza ajtaján, kettesben lenni Jézussal, utána bekopogni a plébánia ajtaján, és megbeszélni a lelki vezetőddel.
Urunk, Jézus Krisztus! Taníts minket arra, hogy óvatosak legyünk az evilági javakkal és kincsekkel kapcsolatban, mert könnyen rabul ejthetik szívünket és eltéríthetnek minket törvényeid útjától! Segíts minket, hogy le tudjunk mondani minden feleslegesről azért, hogy megtaláljuk igazi kincsünket, Téged, aki lelkünk üdvösségét akarod, és rátaláljunk a te szeretetedre, amely életünk igazi és teljes boldogságát jelenti. Ámen!