C év húsvét 3. vas. 2016 Jn 21,1-19

Kedves Testvérek!

Végig elmélkedve a mai evangéliumi szakaszt a tó partjánál, az jutott eszembe, hogy a külső körülmények bizony nagyon hasonlítanak amikor a főpap udvarán égett a tűz Jézus kihallgatásakor, és Péter háromszor tagadja meg mesterér. Most is ég a tűz a tóparton, és lehetőség van újra játszania Péternek az akkor elrontott jelenetet.

Mégis van egy-két apró zökkenő a történetben. A mai átlagember is gyanakvó, ha a szeretetére, cselekedeteire kérdeznek rá.

         A kereszténység nem tanítások és gyakorlatok összessége, hanem sokkal bensőségesebb és mélyebb valami. A kereszténység baráti kapcsolat Jézus Krisztussal. Ő sokszor föltette a kérdést földi élete során: „Hiszel bennem?” de, soha nem kérdezte: „Szeretsz engem?” Ezt a kérdést csak most teszi föl, miután szenvedése és halála által megmutatta, mennyire szeret minket.

Először úgy tűnik, a két szereplő kissé elbeszél egymás mellett. Ugyanis más szavakat, kifejezéseket használnak. Az ógörög nyelvben 4 szó is van a szeretet kifejezésére.  Igaz, abban a korban az agapé és a filia szó között az átlagember számára nem volt nagy különbség, de nem így Jézus szóhasználatában. Az agapé a szolgáló szeretet szava lett kereszténységünkben. A filia pedig megmaradt a baráti, szülői, gyermeki kedvelés szeretet szavának.

Mi történt?

Péter háromszoros tagadását jóváteendő - háromszoros szeretetvallomást kér tőle, amit Péter meg is ad – Jézus pedig rábízza a nyáját: „Legeltesd bárányaimat!”.

Más megvilágításba helyezi azonban a dialógust a görög nyelvű szöveg. Jézus megkérdezi Pétert: „…szeretsz engem…?” – itt János evangélista a görög „agapé” szót használja, aminek jelentéstartalmát figyelembe véve azt mondhatjuk, Jézus azt kérdezte: szeretsz te engem, Péter, önzetlenül, önfeláldozóan, attól függetlenül, hogy ki vagyok én, és mit tettem érted? Péter felel: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek.” Csakhogy az ő szájába János nem az „agapé”, hanem a „filia” szót adja. Jelentése: igen, Uram, tudod, hogy kedvellek, mivel megérdemled, viszonzom a szereteted. Micsoda különbség! De Jézust nem zavarja ez a válasz, azt mondja: „Legeltesd bárányaimat!” – amivel nagy feladatot bíz Péterre, ami egyben kitüntetés is. A magyar fordítás csak annyit tud kifejezni az erősebb szeretet szavára: „jobben szeretsz-e?”

De másodszor is megkérdezi: „…szeretsz engem?” – ismét az „agapé” szóval. Péter másodszor is a „filia”-val válaszol. Jézus pedig megismétli: „Legeltesd bárányaimat!”.

Jézus Péter szeretetét kérdezi, Péter pedig a szeretetnél gyengébb, „kedves vagy nekem” kifejezéssel válaszol. Harmadszorra Jézus elfogadja Péter kicsit talán megrendült, összezavarodott érzelmét, és már ő is csak a „Kedves vagyok neked?” kérdést teszi föl. És Péter bár szomorúan, de becsületesen válaszol: „Uram, te mindent tudsz. Te tudod, hogy kedves vagy nekem.” Jézus pedig mindhárom válasz után a Péterré választott Simont, a felelős vezetőt szólítja meg, és arra kéri, ne hagyja szétszéledni az egybegyűjtött nyájat. Mert most mindennél fontosabb ez: „Kövess engem!” és „Legeltesd a juhaimat!”

Tehát Jézus az, aki képes, aki akar alkalmazkodni Péter szókincséhez, vállalásához. Értünk jött el, üdvözülésünkért. Irgalmat gyakorol rajtunk, mert üdvözíteni akar bennünket.

A Jézus és Péter közötti párbeszédet mindnyájunknak saját életére kell vonatkoztatni. Szent Ágoston az evangéliumi szakasz kommentárjában azt mondja: „A Péternek föltett kérdést Jézus mindnyájunknak fölteszi. A kérdés: ’Szeretsz engem?’ mindegyik tanítványnak szól.”

A Jézus iránti szeretet mások szolgálatában mutatkozik meg: „Szeretsz engem? Legeltesd bárányaimat!” Nem azt akarja, hogy Neki származzon java abból, hogy szeretjük Őt, hanem azt akarja, hogy a nyájának legyen ebből java! Rá irányul Péter szeretete, de nem Ő annak haszonélvezője. Mintha azt mondaná Péternek: „Gondold meg, amit nyájamért teszel, azt nekem teszed!”

         Ez a mi esetünkben is érvényes. A Krisztus iránti szeretetünk ne valami privát és érzelgős valami legyen, hanem a mások iránti szolgálatban nyerjen kifejezést. Boldog Kalkutta Teréz anya gyakran mondta: „A szeretet gyümölcse a szolgálat, a szolgálat gyümölcse a békesség!”

Nekünk, akik hiszünk Istenben, megerősítést jelent, hogy Jézus vár bennünket a parton. Ha hibás a tevékenységünk, Jézus figyelmeztet, hogy rossz helyen van a hálónk. Keresztény életünk sikere azon múlik, mennyire figyelünk tanácsaira. Lelkiismeretünk által belénk van oltva, hogy mi a jó és mi a rossz. Csakhogy az élet nem ennyire egyszerű: nem fehér vagy fekete. Körülményeink, vágyaink el tudják hangolni a lelkiismeretünket. Meg kell kérdeznünk Jézust, hogy mi a helyes. Általában mi mondjuk meg Istennek, hogy mit csináljon. Inkább időt kellene szánnunk arra, hogy meghalljuk válaszát. Péter nagyon szerette Jézust. A feladat, amit kapott, óriási. Összhangban van szeretetével.

Mi embertársainkon keresztül tudjuk szeretni Jézust. Istenszeretetünk fokmérője, hogy mennyi jót teszünk másokkal. Mit tanulhatunk mindebből? Ne féljünk megvallani Krisztus iránti szeretetünket! Ne féljünk teljes szívvel szeretni őt! Ne féljünk követésétől! Ne féljünk attól, hogy milyen küldetést fog ránk bízni!

Amint Péter apostol esetében is Jézus alkalmazkodik Péter teherbírásához, úgy fog személyre szóló ajánlatot tenni a számodra is. A biblia gazdag ifjú hibája nem a bűnei voltak, hisz ő minden parancsot teljesített. A hibája, és ezért a kudarca az volt, hogy nem merte elvállalni Jézus a számára készített személyes ajánlatát.

Jézus személyes ajánlatához számodra, számomra, egy nagyon szép imát választottam befejezésül.

    Szalézi Szent Ferenc: A kereszt

Azt a keresztet, ami most annyira 
nyomja válladat, 
mielőtt elküldte volna hozzád az Úr, 
mindenható szemével megvizsgálta, 
szerető irgalmával átmelegítette, 
mindkét kezével méregette, 
vajon nem nagyobb-e, 
nem nehezebb-e a te számodra, 
mint amennyit elbírsz? 
Aztán megáldotta, 
szent kegyelmével, 
irgalmával megillatosította, 
reád és bátorságodra tekintett 
és így érkezik a mennyből a Kereszt, 
mint Isten köszöntése, mint a te 
Istened szeretetének irgalmas ajándéka. Ámen.