C év évközi 3. vasárnap 2022.01.23

C év évközi 3. vas 2022 - Neh 8,2-4a.5b.8-10 - Lk 1,1-4; és 4,14-21

Bevezető

Ma Isten Igéjének vasárnapja van.
Az első olvasmányban arról hallunk majd, hogy a Sinai szövetségkötésnél Isten kinyilatkoztató szava, Igéje fogta össze a népet és tette igazi vallási közösséggé. A fogságból való hazatérés után Ezdrás pap ismét Isten szavával emlékezteti népét a szövetségre és Isten ígéreteire. A hit, Isten szavának engedelmes elfogadása. Ez így van az Egyházban is: Isten szavához igazodunk, mert ez a tökéletesség útja.
Jézussal pedig gondolatban mi is elmegyünk a názáreti zsinagógába, meghallgatni Isten igéjét, ahogy felolvassa Izajás prófétától. Semmi sem képes minket úgy öröme hangolni, megvigasztalni, mint a Szentírás olvasása, amely nem egyéb, mint beszélgetés a Vigasztalás Istenével!

Beszéd
Kedves Testvérek!
Szent Lukács evangéliumának előszavát (Lk 1,1-4) követően azt a részt olvastuk a mai evangéliumból, amikor Jézus nyilvánosan fellép a názáreti zsinagógában (Lk 4,14-21). Érdemes külön-külön odafigyelnünk ezekre a szentírási mondatokra és mondanivalójukra.
Urunk Jézus, Izajás próféta könyvéből olvassa fel a kijelölt részt Isten Fölkentjének fellépéséről a messiási időkben, majd pedig ennek a hallgatóság számára meglepő magyarázata következik.
Vegyük át mondatról mondatra!

1/  „Az Úr Lelke van rajtam”, és „felkent engem”
Kérdezik sokan, akik látják, hallják Jézus tanítását, csodáit, hogy honnan…?
Itt a válasz: az Úr Lelke van rajta. Bérmáláskor mindnyájan megkapjuk a Szentlelket, így elvileg minden megbérmált keresztényen: rajtam és rajtad ott az Úr Lelke.  Vajon megtapasztaljuk ezt? És ha igen, akkor hogyan? Ha nem, miért nem tapasztaltad eddig? Már a keresztség is felkenés (felhatalmazás), majd a bérmálás is. Messiás, görögül Krisztus, magyarul Fölkent. A szó jelentése, hogy fölkent, valódi lehetőség az igaz életre. Fölkentek vagyunk. Élünk vele? A keresztség olyan, mint amikor valakinek állandó éves belépőt adnak például uszodába, vagy konditerembe. Van, aki jól kihasználja a lehetőséget, és van, aki sosem használja. Az ő baja. A fölkenés a bérmálásban egy életre szóló kegyelmi ajándék. Csak egyszer történik meg, de akárhányszor kérjük a Szentlelket, mindig aktualizálódik, élesedik, erővel tölt el.

2/  „...hogy örömhírt vigyek a szegényeknek”
Korunkban legtöbben az örömöt meg akarják kaparintani maguknak, pedig ettől a valódi öröm elillan. Lenézik a szegényeket, és kerülik őket. Mások próbálnak segíteni nekik, keservesen kínlódva: ez a szociális gondoskodás, de mintha a lukas csónakból meregetnék a vizet, ami aztán újra beszivárog, és nincs előrelépés. Milyen örömöt lehet hirdetni a szegényeknek? Mert vannak a földnek olyan részei, ahol a szegénységben is van öröm és elégedettség, máshol viszont a jólétben is csak elégedetlenség és keserűség. Van-e örömhírem a szegényeknek? Viszem-e az örömhírt nekik? Jól tudom, ahhoz, hogy Szentlelked irányítását követni tudjam, nekem is egyszerű emberré kell válnom. Nem szegénnyé, hanem egyszerűvé, minden sallang, pózolás, képmutatás, törtetés nélkül.

3/ „… hirdessem a foglyoknak a szabadulást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat….”
Korunk emberére sokan pályáznak: vadásznak? - reklámokkal, politikával, ideológiákkal, pénzzel, különféle szervezetek pozíciókkal, hogy ámításokkal megvegyék kilóra, míg végül azt veszi észre, hogy behálózták, és fogságban van, a szívét szétzúzták. De tudunk mi önmagunk foglyai is lenni – szenvedélyeink, fafejűségünk, értetlenségünk, önteltségünk, önzésünk, mániáink… rabjai. Engem kell szabadítani, vagy én tudok mást szabadítani? - Vigyázat! Ha szálka van a szememben és gerendát látok minden emberében... ekkor én is rab vagyok! Mi hozhat szabadulást? Tudom, a fogyasztói szemlélet semmiképp sem.

4/ „...hirdessem a vakoknak a látást”
Tisztánlátásunkban erősen akadályozottak vagyunk. Korunk tele van vakításokkal, megvezetésekkel (félrevezetéssel, álhírekkel), amit már erre szakosodott bér trollok, vagy reklám emberek, menedzserek végeznek. A látványban is túlhajtott nyomulás van. A sok vibráló kép, az erős fények, és az agymosásig ismétlődő hirdetések zavaróak. Eltűnik a lényeg, vagy csak apró betűvel fog szerepelni a tájékoztatók alján, de kiemelkedik a megtévesztés: amiről persze nem vallják be, hogy csapdának, beetetésnek szánták. Kevesen látnak a pályán, és sok a megvezetett ember: nem vesszük észre, ami az orrunk előtt van, és segíthetne rajtunk: a gyakorló katolikus igaz hitünk. Sokszor lelkileg már tényleg vakok vagyunk.
Mitől nyílhat meg a szemem? Mivel javíthatom tisztánlátásomat? Tudom-e megnyitni a vakoknak a látást? Mikor mondhatom: „Ma a ti fületek hallatára teljesült ez az írás”

5/ „ ma beteljesedett az Írás..”
A szöveghez fűzött jézusi magyarázat egyetlen mondatból, kijelentésből állt: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok” (Lk 4,21).! Álljunk meg itt egy gondolat erejéig, Jézus kijelentésének első szavánál! A „ma” minden nap megadatik számunkra. Isten minden nappal új lehetőséget ad nekem. Ma jött el számomra a megfelelő idő a lelki megújulásra, Isten iránti szeretetem kifejezésére, hitem megvallására. Ha tegnap ezt nem tettem meg, az mulasztás. Ha holnap szándékozom megtenni és megérem a holnapot, az előrelátó bölcsesség. Ha nem érem meg, akkor csak felelőtlen halogatás. De vajon ma, ezen a szép vasárnapon megteszem-e?

Uram, Jézusom!
Köszönöm, hogy az Isteni Ige vasárnapján lélekben követhettelek a názáreti zsinagógába, ahol Izajás prófétától olvastál örök érvényű szavakat. Ezeket a gondolatokat még meg kell emésztenem, magamévá kell tennem. Jól tudom, ahhoz, hogy életté váljanak bennem, szinte fel kell szántania lelkünket sokféle kísértéssel, megpróbáltatással, kihívással. Ezek edzenek arra, hogy hajlandók és képesek legyünk befogadni és növelni bennünk szent Igédet! Ha ez kell ahhoz, élő hit legyen bennem, akkor nem vonakodom, igent, áment mondok rá. Úgy legyen! Ámen!