Úrnapja 2017
Manapság, amikor azt tapasztaljuk, hogy sokak szemében könnyen elhalványulnak az igazi értékek, nagy szükség van arra, hogy felmutassuk és ünnepeljük azt, amiben hiszünk, ami maradandó. Ezért ünnepeljük meg évéről évre Úrnapját, az Oltáriszentség ünnepét. Ezzel a szentmisével, most mi is részt veszünk az Utolsó vacsora ünnepélyes pillanatában. Ebben a szentmisében mi is ki akarjuk fejezni az úr Jézushoz való tartozásunkat és ragaszkodásunkat. A szentmisében mindannyian:
- Az Ószövetségi választott néphez hasonlóan megújítjuk az Istenhez és parancsaihoz való ragaszkodást.
- Az Oltáriszentségben közöttünk levő szentségi Jézus előtt felszítjuk a szeretetnek és az imádásnak az áldozatát.
- A szentmise felajánlásában az oltárra helyezzük mindazt, aminek az átváltoztatását szeretnénk, mindazt, amire az Úr Jézus áldását kérjük.
Horváth István Sándornak van egy érdekes eszmefuttatása az eukarisztia utáni éhségről:
„Hogyan lehet valaki ennyire botfülű?” – kérdezi kissé elhamarkodottan a zenetanár a gyereket, de a következő pillanatban már meg is bánta kérdését, mert jól tudja, hogy nincs mindenkinek tökéletes hallása. „Hogyan lehet valaki ennyire szerencsétlen?” – kérdezi kissé ingerülten a tornatanár az ügyetlenkedő gyereket, akinek állandóan összeakadnak lábai magasugrás közben, de mindjárt meg is bánta helytelen felelősségre vonását, mert nem születhet mindenki világbajnoknak. „Hogyan lehet kifelejteni a kenyérből a sót?” – kérdezi a pékmester a tanonctól, mert egy kis időre megfeledkezett arról, hogy kezdőként ő is többször elkövette ezt a hibát. Első pillanatban talán jogosnak tűnnek, de végül is méltatlanok ezek a kérdések. Ezekkel ellentétben nagyon is jogos Jézus kérdése: Hogyan lehet lelkileg éhezni, amikor én nap, mint nap szent kenyeret adok az embereknek? Hogyan lehet lelkileg éhezni, amikor én önmagamat adom táplálékul az átváltoztatott kenyérben?
Ha már egyszer is megízleltük a Jézussal való találkozás örömét a szentáldozásban, akkor bizonyára vágyakozunk is rá.
A vágyain között ott szerepel, hogy munkánk és törődésünk értékessé változzon, hogy küzdelmeink gyümölcsöt hozzanak, szenvedésünk ne legyen hiábavaló. Szeretnénk, hogy több legyen a megértés, az egység, a béke, és még sok minden, ami ki nem mondott vágyunk és csak a szívünk mélyén él.
Legyen ma a lelkünk is oltár, amelyen megjelenhet a Szentségi Úr Jézus, hogy egyéni és közösségi életünkben méltó gyümölcsöket hozzon a mai ünnep és egész keresztény életünk.