Kedves Testvérek!
Az apostolok, tanítványok egészen pünkösdig hallgattak. Pedig addig is telve voltak élménnyel, a csodák, a hit megtapasztalásával. Azonban a kép még nem állt össze egységessé bennük. Pünkösdre a három év jézusi munkája beérett. A sok-sok együttlét, a közös élmények, a sok tanítás egyszerre csak meghozta az eredményt. Talán az kellett, hogy átérezzék, teljesen egyedül maradtak? A kételkedő, értetlenkedő, félénk tanítványokban megvilágosodott valami. Belső indítást éreztek arra, hogy a Mester gondolatait továbbvigyék. Határozottan, teljes meggyőződéssel álltak ki az emberek elé, és hirdették mindazt, aminek tanúi voltak. Elindult, vagy inkább folytatódott valami. „Ki-ki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket!” Megszületett egy közös nyelv… és ha továbbfolytatódik – ugyanúgy –, akkor talán ma más szájízzel beszélünk a globalizációról! Ha kétezer év óta a szeretet nyelvén folyna a diskurzus, akkor együtt járhattuk volna a Mester által megmutatott utat. Építhettük volna az Általa hirdetett Országot. Akkor nem elöregedő egyházközségek, hanem hegyre épült városként sugárzó közösségek alkotnák a világot. Akkor… Most kétezer év után kisded nyájként, erjesztő kovászként létezünk. De minden pünkösdkor azt a Vigasztalót várjuk, Aki elvezet a teljes Igazságra. Nem is egy, hanem hét ajándékával halmoz el: bölcsesség, értelem, tanács, tudomány, jámborság, erősség, istenfélelem. Vajon ajándék közül melyik vált élővé bennem? Mivel állhatok oda embertársaim elé, hogy bátor tanúságtevője legyek Mesteremnek?
Isten Szentlelke hisszük, bennünk és velünk marad. Miért? A pünkösd a mennyei Atya válasza Jézus keresztre feszítésére. A pünkösdi tűzben és viharban nem pusztulás jött, hanem megújulás. Büntetés helyett ajándék. Megtorlás helyett segítség. Sértődés helyett irgalom. Jézus világosan fogalmazott: csak kétfajta lélek van, a Szentlélek, vagy a gonosz lélek. Isten Szentlelke segít, felemel, megújít, tanít, lelkesít, ösztönöz. A gonosz lélek gáncsol, becsap, félrevezet, rosszra indít. Isten Szentlelke töltötte be: Máriát (Lk 1,35), Erzsébetet (Lk 1,15), Simeont (Lk 2,25), a tanítványokat (ApCsel 2,4), az első keresztény közösségeket (ApCsel 10,44-48). Jézus biztos tanítása, hogy újjá kell születnünk Isten Szentlelkéből, másként nem mehetünk be Isten Országába (Jn3,5).
Sokat elmondanak a Lélek működéséről a Szentlélek jelképei:
Forrás – „Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökő vízforrás lesz benne” (Jn 4,15). A forrás: • mélyről jön, mélyből fakad; • rejtve van, meg kell keresni; • vize felüdít, mert nyáron is hideg; • tiszta, még nem szennyezett; • élteti a környezetét;
Szél – „Ami lélekből születik, az lélek… Újra kell születnetek… A szél ott fúj, ahol akar, nem tudod, honnan jön és hová megy. Ez áll mindazokra, akik Lélekből születtek”(Jn 3,6-8). A szél: • állandó mozgásban van; • nagy ereje van; • kisöpri a szennyezett levegőt; • esőt hoz, tereli a felhőket; • mozgásban tartja a tenger vizét, különben posvány lenne; • ereje felhasználható, hasznos; • beporozza a fákat, gyümölcsérlelő; • felszárítja a földet; • oxigénnel dúsítja a levegőt.
Tűz – „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a Földön, mennyire szeretném, ha már föllobbanna” (Lk 12,49). – „Szétoszló, tüzes nyelvek lobbantak fel előttük és leereszkedtek mindegyikükre” (ApCsel 2,3). A tűz: • fényt és meleget ad; • felemészti önmagát, állandóan lobog; • megolvasztja az ércet, elválasztja a salakanyagot a lényegtől; • nagy ereje van; • gyorsan terjed.
Galamb – „Láttam a Lelket, amint galamb képében leszállt az égből és rajta maradt” (Jn 1,32). A galamb: • képes repülni; • párja mellett életre szólóan megmarad; • kihasználja a légmozgást repülés közben (ideális erő beosztás); • remekül tájékozódik, mindig hazatalál; • megkeresi táplálékát, és gondoskodik utódairól; • a ragadozók elől elbújik.
Ezek a jelképek sokat mondanak el Isten Szentlelkéről és a saját feladatainkról.
Azzal, hogy a Szentlelket Teremtőnek nevezzük, kijelentjük, hogy az Ő cselekvése nem korlátozódik csupán az Egyházra, hanem az egész világmindenségben működik. Nincs olyan hely és olyan kor, amelyben Ő ne lenne tevékenyen jelen. Cselekszik a Bibliában és azon kívül, cselekszik Krisztus előtt, Krisztus földi működése során és azután, még ha nem is függetlenül Tőle. „Minden igazság, bármikor is mondták – írja Aquinói Szent Tamás – a Szentlélektől ered.” Krisztus Lelkének cselekvése az Egyházon kívül nem ugyanolyan, mint az Egyházban, a szentségekben való cselekvése. Az Egyházon kívül erejével cselekszik, az Egyházban jelenléte és személye által.
A Szentlélek teremtő erejével kapcsolatban legfontosabb azonban nem az, hogy tudjunk róla és megmagyarázzuk annak hatásait, hanem, hogy megtapasztaljuk azt. De mit jelent megtapasztalni a Teremtő Lelket? Ahhoz, hogy megértsük, vegyük kiindulópontként a teremtés beszámolót. „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.” (Ter 1,1-2) Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a világmindenség már létezett, amikor a Lélek beavatkozott, de formátlan volt, sötét és kaotikus. A Lélek cselekvése után a világ elnyeri a pontos kontúrját: a fény elkülönül a sötétségtől, a szárazföld a tengertől és minden elnyeri végső formáját.
A Szentlélek az, Aki átformálja a világmindenséget káoszból kozmosszá, Aki széppé, rendezetté, ragyogóvá tesz (Gondold meg: a „kozmosz” ugyanabból a gyökérből származik, mint a „kozmetika” és azt jelenti, hogy csodálatos. Minden nő el akar menni a kozmetikushoz, hogy fiatalabbnak, újjászülettetnek látszódjon.) A Lélek, Aki a szó szoros értelmében egy „világot” hoz létre. A mai tudomány úgy tanítja, hogy a világmindenség kialakulása több milliárd év alatt történt, de a Biblia – a maga egyszerű és képes nyelvén – azt hangsúlyozza, hogy ez a lassú fejlődés, amely során kialakult az élet és a világ jelenlegi rendje, nem véletlen, vak impulzusok hatására történt. A fejlődésben inkább egy projekt valósult meg, amelyet a Teremtő helyezett abba kezdettől fogva. Isten teremtő tevékenysége nem korlátozódik a kezdetre, Ő mindig alkot. A Szentlélekre vonatkozólag ez azt jelenti, hogy Ő átformálja a káoszt kozmosszá, a rendezetlenséget renddé, a zavart harmóniává, azt, amit torz széppé, az időt ifjúvá. Ez történik minden szinten, a makrokozmoszban és a mikrokozmoszban, azaz az egész világmindenségben csakúgy, mint a személy életében.
Hinnünk kell, hogy a látszat ellenére a Szentlélek működik a világban és a fejlődést Ő adja. Milyen sok új fölfedezés, nemcsak a természet tanulmányozásában, hanem az erkölcsi és társadalmi élet területén is! A II. Vatikáni Zsinat mondja, hogy a Szentlélek működik a világ társadalmi rendjének fejlődésében is. (Gaudium et Spes 26.) Nemcsak a rossz növekszik, hanem a jó is, azzal a különbséggel, hogy a gonosz pusztul és önmagában véget ér, míg a jó akkumulálódik és megmarad. Bizonyos, hogy sok káosz van körülöttünk: erkölcsi, politikai és társadalmi rendezetlenség. Ezért a világnak ma is szüksége van Isten Lelkére. Ezért nem szabad belefáradni, hogy a zsoltár szavaival kérjük Őt: „Áraszd ránk Lelkedet és minden életre kel!” - Ámen!