A év Krisztus Király 2023 - Mt 25,31-46
Kedves Testvérek! Krisztus Urunk, a Mindenség egyetemes és örök Királya.
Az ókorban a király és a pásztor fogalma még közel állt egymáshoz. A XXI. századi nagyüzemi állattartás gyakorlatában már nem érzékeljük, hogy egy "igazi" pásztor milyen gondoskodva figyel a nyájra - akár az élete árán is, - és milyen sokoldalú szakember volt, mert nemcsak őrizte a rábízottakat, de gyógyította, életre segítette őket.
Gondoljunk vissza a mai evangéliumra: az Emberfia nem valamiféle hosszadalmas vizsgálódás alapján választja szét az embereket. Éppúgy tévedhetetlenül választja szét a gonoszokat és a jókat, mint pásztor nemük szerint a juhokat és a kosokat. Isten valóban mindent tud, a legapróbb indítékokat, a legrejtettebb körülményeket is. Nincs szükség tanúkra és hosszadalmas bírósági procedúrára.
Figyeljük meg az ítélet kritériumait! Nem bonyolult lelki dolgokat (ima, templomba járás, szentségek vétele stb.) kér számon. Súlytalan számos olyan dolog, ami a mi földi logikánkkal nagyon fontosnak tűnik. Az egyetlen szempont, hogy hogyan viselkedtek a körülöttük levő emberekkel. Nagyon érdekes, hogy nem csak azokkal kell jót tenni, akik közvetlen fizikai nélkülözésben vannak: éheznek, ruhátlanok - a klasszikus szóhasználat szerint az ő segítésük az "irgalmasság testi cselekedetei", - hanem egyenesen utána kell menni a problémákkal küzdőknek: meglátogatni a betegeket, az elesetteket, tartósan ágyhoz kötötteket - mint mondjuk az öregeket, felkeresni akár börtönben levőket is. És Urunk, Jézus nem beszél arról, hogy ezek a börtönben levők esetleg igazságtalanul lennének börtönben! - A segítségre épp elég ok, hogy ők most szenvednek! Persze valószínűleg egyikünk sem megy el a közeljövőben egy börtönbe. De ha kicsit tágabban értelmezzük ezt a szakaszt, akkor érdemes mindenféle rabságot figyelembe venni: mert börtön, azaz rabság lehet a játékszenvedély, a kábítószerfüggés vagy akár egy merev elzárkózás is.
Hogy egy király jutalmazza és bünteti az embereket, aszerint, hogy hogyan viselkedtek vele, az nem meglepő. Jézus istenkirályságának azonban az a lényege, hogy BÁRKIVEL teszünk is jót ("akár a legkisebbek valamelyikével"), azt Vele tesszük. Ez pedig azért is fontos, mert aki elesett, szükséget szenvedő (éhező, ruhátlan, akinek nincs szállása, vagy börtönben van stb.), az nagyon sok esetben cseppet se szimpatikus ember! A koszos-büdös hajléktalanok, a börtönben levő gonosztevők az esetek többségében nem nagyon látszanak olyannak, akit az ember feltétlenül istápolni szeretne. Mégis bennük, az elesettekben kell meglátni Jézus arcát!
Manapság elég nehéz a mindenség királyaként látnunk Jézust, hiszen a mai Krisztus-követők lelkisége sokkal inkább a testvért, a barátot, a mestert keresi Jézusban: azt, aki úgy Mester és Úr, hogy közben megmossa tanítványai lábát…
Mégis fontos, hogy hitünkben felfedezzük és kövessük azt a Krisztust is, aki a Mindenség Királya. Ezt pedig úgy tehetjük meg, hogy a saját életünkre vonatkozóan kibontjuk, végigvisszük ezt a képet: Ha Jézus király, akkor van országa is. És azt is tudjuk, hogy ez nem e világból való. Épp ezért érdemes megkérdeznünk önmagunktól: részese vagyok-e én Krisztus királyságának? Vagy egyszerűbben fogalmazva: elismerem-e Jézus királyságát? Még ennél is egyszerűbben: Uram-e nekem Krisztus, vagy sok egyéb dolgot elébe helyeztem már, és ezek a dolgok a valódi urai az életemnek?
Ha tovább elmélkedünk azon, hogy királyként Jézus mennyiben különbözik a földi uralkodóktól, rögtön szembetaláljuk magunkat a hatalom gyakorlásának kérdésével. A történelem folyamán sok-sok királynál (és persze elnöknél, miniszterelnöknél is) láthattuk, hogy az uralkodáshoz kapott hatalmuk nemegyszer emberi gyengeségeik, törékenységük, bűneik palástolását szolgálta. Jézusról, mint királyról egyedüliként hisszük és valljuk, hogy mentes volt a bűntől, ugyanakkor nála épp azt látjuk, hogy nem élt a hatalmával, nem használta ki azt, hanem szolgává lett, kiüresítette önmagát, és a legvégső lépésig, az élete odaadásáig is képes volt lemondani hatalma érvényesítéséről.
Világrendünk akkor lesz igazságos, ha Krisztus Király rendet rak ebben a világban második eljövetelekor. Ez nem világégés lesz, hanem újjászületés. A Föld nem elpusztul majd, hanem megújul.
Mi történik Krisztus második eljövetelekor?
- Szétválasztják a jókat a gonoszoktól. Ezt nem az ember teszi, hanem a második isteni Személy, aki meg tudja különböztetni a búzát a konkolytól.
- Ki kell derülnie mindenkiről, hogy hasznára vagy kárára volt-e a világnak.
- Véglegesen győzni fog a jó a rossz felett.
- A szelídek öröklik a Földet, akik nem csatáztak, háborúztak nagyobb földterületekért, nem akartak leigázni senkit, csak a szeretet erejét használták.
- A jók és a rosszak szétválasztásának szempontjai nem vallási, hanem erkölcsi alapúak.
- Nem az dönti el az örök sorsunkat, hogy milyen dogmatikát vallottunk, milyen felekezethez tartoztunk, betartottuk-e a törvényeket, megfizettük-e pontosan az adót, hanem az, hogy jót tettünk-e a rászorulókkal. Azaz nem az elmélet üdvözít, hanem a megélt elméletből fakadó cselekedet.
Ez a törvény egyetemes, mindenkire vonatkoztatható, mindenki által teljesíthető. Követéséből élet fakad, és a világunk sokkal szebb, élhetőbb, vonzóbb lesz általa.
Urunk, Jézus, hisszük, hogy te vagy a Mindenség Királya! Hittel várjuk eljöveteledet, és a veled való személyes találkozást. A hitről való tanúságtétel viszont bátorságot és lelki erőt kíván meg tőlünk. Ezért kérünk Tőled bátorságot, hogy az üldözések idején, vagy az elutasításokat megtapasztalva, vagy az emberek közönyét látva is meg tudjuk élni katolikus hitünket. Segíts, annak tudatában élnünk, hogy a te megbízásodból, a te munkatársadként adjuk tovább a hitet. Nevelj minket az alázatra, hogy ne önmagunkat, hanem téged és a te örömhíredet hirdessük! Segíts minket, hogy elutasítsuk a gazdagság és a hatalom kísértését és egyedül neked, Krisztus Királynak szolgáljunk! Úgy legyen! Ámen!