A év, húsvét 5. vasárnapja 2023 - Jn 14,1-12
Kedves Testvérek!
„Ne nyugtalankodjék szívetek!” A mai evangéliumból Jézus ezen első mondatát emelem ki megfontolásra.
Az élet viharai elkerülhetetlenek, de nem feltétlen kell belevesznünk.
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek" – mondta Jézus a tanítványoknak. Talán könnyű ezt mondani, de megtenni már nem. Földünk borzalmakkal teli hellyé vált. Itt van közelünkben az ukrán háború, mind a két oldalon 100 ezres nagyságrendű halottal, 3,5 millió hazájából elmenekült ukrán emberrel. Tudjuk, hogy szerte a világban üldözik a keresztényeket, évi szintén sok tízezres áldozata van a mai kor keresztényüldözésnek. Nyugtalankodunk a vírusok miatt, a megélhetés miatt. És ez a sok rossz még a hívő embereket is megingatja. Kérdések és kétségek gyülemlenek fel bennünk. Félünk, és tele vagyunk fájdalommal. Azonban Jézustól, egyházunk történelméből mi olyan hihetetlen hitbeli igazságokat ismerhetünk meg, és olyan életperspektívát, amelyet ha szívünkbe fogadunk, oltalmat jelent számunkra a viharos időkben Hitünkből erőt merítve menedékre találhatunk akár a betegség, akár a halálfélelem lesz úrrá rajtunk. De ha kételkednék Isten irántunk való szeretetében, akkor a nyugtalan szívünket Megváltónk félelmet nem ismerő, könyörületes szívéhez kapcsolhatjuk. Az élet viharai elkerülhetetlenek, de nem feltétlenül kell belevesznünk. Ha úgy érzed, hogy horgonyra van szükséged, mert különben elsodorna a vihar, kapaszkodj Jézusba!
A nyugtalanság ugyanis hozzátartozik életünkhöz, ha jól tesszük fel a kérdéseket önmagunknak napi lelkiismeret vizsgálatunkban, marad ugyan a nyugtalanság, de előre felé visz. Nosztalgiával tekintünk vissza 130 évvel ezelőttre, a két világháború előtti időszakra, az Osztrák-Magyar Monarchiára, melyet boldog békeidőnek nevezünk. Ezt a korszakot a nyugalom jellemezte. Majd megkezdődött mindenféle történelmi nyugtalanságok kora. A nyugtalanság mindig abból adódik, hogy nem tudjuk, mi következik, de azt tudjuk, hogy ami következik, azt mi kis emberek, nem tudjuk befolyásolni. Abból is következhet nyugtalanság, hogy túl hosszú ideig mindig ugyanolyan az életünk, és úgy véljük semmiféle fejlődésre, változtatásra nincs esélyünk, bele kell törődni ebbe a helyzetbe.
Mindenki életében van egy életkor, amelyhez különösen hozzátartozik a nyugtalanság. A kamaszkor, a tizenévesek kora, mindig tele van nyugtalansággal, mert ehhez az életszakaszhoz hozzá tartozik az útkeresés, sőt önmagunk keresése is.
De egy beteg ember is nyugtalan, amikor nem tudja pontosan mi a baja, sőt ha megtudja, addig nem nyugszik meg, amíg a megfelelő gyógymódot nem találták meg betegsége számára az orvosok.
Aki nyugtalan, az gyakorta izgatott, hajlamos az aggódásra, vagy állandóan aggodalmaskodó, a nyugtalan ember telve van feszültséggel, és minden tettét egy belső szorongás irányítja, és másokat sem hagy nyugodni. Félelmet érez éjjel és nappal, zaklatott és következetlen minden munkájában.
Charlotte Bronte író-filozófus úgy véli, hogy „Alig, hogy az ember megszokott és megszeretett valamit valahol, máris sürgeti egy hang, hogy keljen fel és menjen tovább.” Ez a megállapítás egyben arról is árulkodik, hogy az ember életéhez egy bizonyos természetes nyugtalanság hozzá tartozik. Korunkra, mely rohamosan alakul, változik, a nyugtalanság jellemző. Ezért az sem véletlen, hogy J. S. Bach és a klasszikus zeneszerzők óta nagyon kevesen írtak olyan zenét, amely nyugalmat áraszt. Milyen üdítő színfolt például nemzeti himnuszunk: Isten áldd meg a magyart! Ez imádság is: de nyugalmat áraszt, méltóságteljes, - szemben a legtöbb ország harcra felhívó himnusz indulóival. Ma a legtöbben olyan zenét írnak, amely felkorbácsolja az ember érzékeit, hangos, és ez a menő.
Jézus azonban mégis az őt körülvevő ellentétek ellenére, minden nyugalom forrásának tekinthető, és a mai evangéliumban is arról beszél, ami miatt minden ember a leginkább nyugtalan, mivel nem tudja, milyen sorsot reméljen a halál után. Nyugtalan, mert nem tudja, lesz-e élet az élet után, és ha igen, mely értékrend lesz az érvényes, melyik is az Isten valódi értékrendje.
Jézus pozitív módon akarja nyugtalanítani tanítványait, nem azért beszél a jövőről, hogy szorongásokkal ajándékozza meg. Hanem nyugalmat akar hozni az életükbe, amikor megmutatja, képes feltámadni a halál után, sőt képes feltámasztani másokat is. Soha nem szűnik meg az ember a halál utáni életre kérdezni, hiszen mindenkit érdekel, ha feltámad majd, az öregen, vagy fiatalon történik? Jézus tudja, életünk nyugtalanságának legfőbb forrása ez a bizonytalanság.
Jézus megoldásként azt ajánlja, hogy követői tekintsenek rá és megtalálják azt az életmódot, amely képes megvalósítani az Isten országát építő életstílust. Jézus tehát nem nyugtalanságra, hanem követésre szólít fel. Nem felizgatni akarja érzékeinket, hanem helyes célok felé irányítani érdeklődésünket. Erre a nyugalomra a helyesen élő és gondolkodó hívő ember minden változás és zűrzavar ellenére szert tehet.
Jézus békességet tud teremteni bennünk – bármiben is vagyunk. De nem elsősorban úgy, hogy átformálná a külső dolgainkat, nem is úgy, hogy lecsendesítené életünk hajóját dobáló minden vihart. És nem is úgy, hogy nekiáll érvekkel elmagyarázni, minden esetben megértetni velünk, hogy hogyan lehet tényleg minden javára az Istent szeretőknek. Megtehetné persze ezt is.
Nem érvek és nem körülmények által adja nekünk békességét, hanem Szentlelke által!
Ezért nincs más út, mint kérni, hogy a Lélek betöltsön minket, esendőket, méltatlanokat, pusztán Isten ajándékaként. Kérni, hogy Jézus, aki ott van velünk a mi hajónkban, végtelen békességével bennünk is legyen! Hogy ráparancsoljon a belső viharunkra, és csendesedjen el minden, szűnjön a sötét uralma, ragyogjon az Ő fénye. És akkor a Lélek által talán érteni is kezdünk, látni, hinni és bízni újra. És az Ő békességével tudunk a környezetünkben, kapcsolatainkban, mások lelkében és életében is békességteremtők lenni.
Befejezésül Szent Kalkuttai Teréz anya önátadó imájával kérek lelki békét, nyugodtságot tőled Úr Jézus:
„Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.
Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.
Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.
Mikor megsértettek, Te segítettél.
Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.
Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.
Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.”
Add Uram, úgy legyen az én életemben is! Ámen!
Ima anyák napjára - Ima az édesanyámért
Uram, Istenem, a Te gondviselésed akaratából ajándékozta nekem édesanyám az életet. Nélküle nem volnék. Mindig hálás akarok lenni ezért neki, és sohasem felejtem el azt a gondoskodást melyet értem tett, és szenvedést, melyet értem viselt. Éjt nappallá téve gondoskodott rólam, ápolja testemet, őrzi lelkemet. Ő beszélt nekem először Rólad, a jóságos Mennyei Atyáról, és ő tanított először imádkozni.
Uram, Istenem! Áldd meg őt, és jutalmazd meg gazdagon mindazért, amit értem tett. Örömet akarok szerezni neki egész életemben, és mindig tisztelettel állok meg az édesanyai méltóság előtt. Anyák napján ara kérlek, varázsolj egy kis örömet, derűt a szívébe, lelkébe. Ámen!
Hívek könyörgése anyák napja:
Pap:
Forduljunk testvéreim Urunkhoz, hallgassa meg kéréseinket az édesanyákért, és áldja meg minden jó szándékú munkánkat, hogy ezáltal is dicsőségéről tehessünk tanúságot.
Felolvasók:
1/ Jutalmazd meg Urunk, a jóságba, gyermekeik nevelésébe belefáradt édesanyákat azzal, hogy valamit megláthassanak életük áldozatából, sokat kapjanak vissza gyermekeiknek adott szeretetükből. Engedd, hogy ettől újjá szülessenek, új erőre kapjanak!
2/ Áldd meg Urunk az édesanyákat és gyermekeiket! Gyógyítsd meg a családok sebeit, bátorítsd a fejlődésben a már nehezen alakuló szülőket, és a nehezen nevelhető gyermekeket!
3/ Kárpótold Urunk, az édesanyát nélkülöző árvákat, az elhagyott és el nem fogadott gyermekeket, az emberi szemmel pótolhatatlan veszteségeikért!
4/ Add Urunk, hogy napjainkban is legyenek olyan buzgó édesanyák, akik örömre változtatják a minden igaz értékből kiábrándult embertársaink életét!
5/ Segítsd meg Urunk az édesanyákat és feleségeket, hogy szívből tudják szeretni férjeiket. Szeretettel, türelemmel ápolják a házastársi egységet; és gyermekeiket pedig megtaníthassák, arra, hogy mi a helyes és mi helytelen a Te szemedben.
Pap:
Köszönjük Urunk, hogy most is itt vagy mellettünk. Kérünk, segíts bennünket a szerető családi élet és az édesanyák tisztelete által is az igaz hit útján. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.