Evangélium

2019. december 10. – Kedd (Mt 18,12-14)
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.” Mt 18,12-14

Elmélkedés

Az elveszett juhról szóló példabeszéd sodrását az említett állat élethelyzetei adják. Kezdetben az is a nyájhoz tartozik, egy a száz juh közül. A nyáj a legjobb hely számára az élethez, itt biztonságban van, gondoskodnak róla, a pásztor figyelme rá is kiterjed, ugyanúgy, mint a többi állatra. Ha farkas támad a nyájra vagy más veszély leselkedik, a pásztor meg fogja védeni a rábízott állatokat.

A második élethelyzetben a juh egyedül van. Elcsatangolt, elhagyta a nyájat. A pusztában kóborol. A tanítás nem keresi annak okát, hogy miért került ilyen helyzetbe, csupán tényként közli, hogy elszakadt a nyájtól. Meglehetősen távol kerülhetett, már nem hallja a többi bárány bégetését és a pásztor hangját sem. Ha hallaná, biztosan elindulna visszafelé, visszatalálna magától is a nyájhoz. Úgy tűnik, hogy jelen esetben erre már nincs esély. Közben persze a pásztor már észrevette, hogy elveszett, elindult keresésére, de az minderről nem tudhat semmit.

A harmadik mozzanatban a pásztor megtalálja az elveszett juhot. Nincs büntetés és fegyelmezés, nincs dorgálás vagy szidalmazás. Csak öröm van. A pásztor örül, hogy megtalálta az elveszettet és visszaviszi, visszavezeti a nyájhoz. Ezzel helyreáll az eredeti rend, a juh újra biztonságban van, újra a nyájhoz tartozik. Istentől való eltávolodásainkat és Isten utánunk sietését jelképezi a történet. Ő, az irgalmas

Isten indul utánunk, amikor bűneik miatt eltávolodunk tőle. És örül annak, ha megtalál minket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! Teremts a mi szívünkben csendet, amelyben meghallhatjuk a te megtérésre hívó szavad. Az advent bűnbánati idő számunkra és alkalmat ad, hogy a megtérés útjára lépjünk. Az adventtel nem csak új egyházi év kezdődik, hanem egy új élet kezdete lehet számunkra.